Kilenc éve láttak legutóbb a mostanihoz hasonló pocoközönt a gazdák: egész lucernatáblákat tüntettek el a kis állatok, több száz hektáron kellett kitárcsázni az őszi káposztarepcét, sőt sokan nem is merik elkezdeni az őszi gabonavetést, mert úgyis kivégeznék a rágcsálók. A Maroson és a Körösökön már a harcsák is pockokkal táplálkoznak.
Még élt a hal, amikor a szájából kipottyant három termetes pocok – ilyen és ehhez hasonló horgásztörténetek keringenek a Soroló Facebook-oldalán, amelyek szerint a Kőrösökön és a Maroson a harcsák nem harapnak a csalira, mert degeszre tömik magukat pocokkal – írja a 24.hu.
A mezei pocok úgy kerül a vízbe, hogy a mérhetetlen túlszaporodás miatt tömegesen úsznak át a folyókon új életteret keresve. Vadászok pedig azt mesélik, hogy a rókák is tele vannak már, a mezőkön gyakori látvány a megfojtott, „kiköpött rágcsáló”.
Hogy valóban csapatostul úszkálnak-e a pockok, csapkodnak-e közöttük a ragadozóhalak és undorodnak-e a rókák, nem láttuk a saját szemünkkel, mindenesetre
A Dél-Alföldön a szántóföldekről súlyos pocokinvázióról számoltak be a 24.hu által megkérdezett gazdálkodók.
Annyira komoly a helyzet, hogy már a kiskertekben, a falvak és a városok szélén is megjelentek a mezei pockok – mondta el a növényorvosként is praktizáló, amúgy Hódmezővásárhely környékén gazdálkodó, Sipos gazdakánt ismert Sipos József.
„Tavaly már mutatkoztak a felszaporodás jelei, a keleti országrészben bőven jelentettek kárt, és már akkor javasoltuk a gazdálkodóknak, hogy telepítsenek T-fákat, ezeken a 2-3 méter magas állványokon a ragadozó madarak le tudnak szállni, és így gyéríthetik a rágcsálókat, jó esetben megelőzik a túlszaporodást” – idézte fel a szakember.
Elmondása szerint 2023-ban fokozódott a helyzet, már tavasszal az úgynevezett zárt állományokban, azaz a gabonatáblákon és a repcében is megjelentek a pockok, ami nagy baj, mert a zárt állományban nehéz észre venni, és gyakorlatilag nincs mód a teljes növényállományra kiterjedő védekezésre.
A betakarításkor azt észlelték, hogy egyes területeken négyzetméteres foltokban eltűnt a gabona, a pockok előbb megrágják a szalmaszárat, azután a földre dőlő kalászból is kieszik a szemeket. Egész lucernásokat tüntettek el a rágcsálók, de a napraforgó és a kukorica sem ússza meg. A pockok, miután körülrágják a szárat, a kidőlt növény tányérjából megeszik a magokat, majd a kukoricacsőre is felmásznak. De olyat is tapasztalt, hogy a családi tanyájuk körül egyszerűen eltűnt a fű, tövig rágták – sorolta a pocokinvázió okozta pusztítást egyes növénykultúrákban.
A déli országhatártól felfelé halad az invázió, előbb Csongrád déli részén jelentkezett, azután Békés, Szolnok és Bács-Kiskun vármegyékben is jócskán felszaporodott a pocokpopuláció, sőt, a növényorvosoktól Hajdú-Biharból is érkeztek jelzések károkról.
Egyes helyeken négyzetméterenként több száz járatot fúrtak, mintha söréttel belelőttek volna a talajba – érzékeltette, hogy nagyon erős gradációról (felszaporodásról) van szó. A 2014-es katasztrofális helyzethez hasonlította az állapotokat, ekkora területre kiterjedő populációrobbanásra 9 éve volt legutóbb példa.
Roppant ütemben képesek szaporodni, így időről időre pocokinvázió léphet fel. Idén ráadásul minden kedvezett a rágcsálóknak: a száraz, meleg időjárás, az egyenetlen csapadékeloszlás, és amiatt is nyugodtan szaporodhatnak, hogy korlátozottak a lehetőségek a védekezésre.
A gazdáknak segíthet a természet, gyéríti az állományt, ha lehűl, csapadékossá válik az időjárás, olyankor a tüdőgyulladás tizedelheti a pockokat, ha elfogy a táplálék, betakarítás után élelem nélkül maradnak, illetve a szántás, tárcsázás, talajlazítás tönkreteszi a fészkeiket.
Amúgy kötelező a védekezés veszélyes létszámú rágcsálók – mint a pocok és a hörcsög – megjelenésekor, ezt egy FVM-rendelkezés írja elő a földhasználónak, termelőnek. Veszélyes mértéknek számít, ha 100 négyzetméterenként ősszel 3 járat, tavasszal 1-2-nél többet találunk a területen – idézte az idevágó jogszabályt Sipos József.
A kisebb területeken gazdálkodók vizet öntenek a lyukakba, amivel azonban nem mennek sokra: a pocokfészek a járat végén, 20-30 centivel a talajfelszíntől található, de ha ide le is jut ide a víz, a többi, sugaras elrendezésű kijáraton elmenekül a pocok család. Nagyobb méretekben láncba állnak az emberek a szántóföldön, növényvédőszerrel kezelt csalétket juttatnak a járatokba, majd azt betapossák. Ez igen munkaigényes, márpedig kevés a munkaerő és nagyon lassú a módszer. Igazán hatékony az egész állományra kiterjedő védekezés lenne (értsd: műtrágyaszóróval kiszórni a készítményt), ez azonban nem járható út. Jelenleg szükséghelyzeti engedéllyel rendelkeznek az elérhető készítmények, ezeket azonban csak közvetlenül járatkezelésre lehet használni, egész táblákat nem szabad beszórni velük.
Sipos gazda bízik benne, hogy összeomlik a populáció – erre az ad reményt, hogy az ország egyes részeiről már jelentettek némi állománycsökkenést. Ha viszont nem ez a trend érvényesül, akkor veszélybe kerülhetnek az őszi vetések – az őszi káposztarepce, a lucerna és az őszi vetésű gabonafélék –, hiszen már a szőlőkben és a gyümölcsösökben is megjelentek a kártevők – vetítette előre az esetleges komoly gazdasági károkat.
A Növényvédelmi és Növényorvosi Kamara szeptember végén felmérte az országos állapotokat, és azt találták, hogy egyes megyékben nincs gond, a déli megyékben viszont súlyos a helyzet. Összesen 54 ezer hektárt érint a pockok túlszaporodása. Ez a 4,2 millió hektár összes szántóterülethez képest nem látszik horribilis mértékűnek. Hunyadi István, a kamara elnöke úgy értékelt kérdésünkre, hogy nem nevezhető országos méretűnek a probléma, de azt persze nem tudni, mivé fajulhat.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is úgy ítéli meg, hogy a pocokfertőzés jelenleg számos vármegyében megközelíti a 2014-ben tapasztaltakat.
További részletek a 24.hu cikkében, ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum-montázs, képek forrása: Wikipedia)
