Az invazív fajnak számító fekete törpeharcsa balatoni állományának növekedése miatt a halfaj elterjedésének feltérképezését szolgáló kérdőív kitöltésére kérik a horgászokat az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) munkatársai.
Az ELKH pénteki közleménye szerint az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listáján is szereplő fekete törpeharcsa balatoni állományának nagysága a megfigyelések és a fogási adatok alapján is emelkedő tendenciát mutat. A BLKI-ban évek óta kutatják a faj elterjedését, az állomány pontos meghatározása azonban a tó mérete és a populációk mozaikos előfordulása miatt komoly kihívást jelent.
Ebben segíthetnek a balatoni horgászok, akiknek a megfigyelései fontos adatokkal egészíthetik ki az intézet felméréseit. A kérdőív beküldésére december 31-ig van lehetőség. A BLKI munkatársai ezután kiértékelik az adatokat, és az eredményeket közreadják a BLKI felületein.
A felhívást már korábban is közreadták, de most újra a horgászok felé fordultak a kutatók.
A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas - Rafinesque, 1820) Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos halfaj. Európába a 19. század végén került át, Magyarországra 1980-ban telepítették be Olaszországból. Mivel vizeink környezeti adottságai megfelelőek számára, gyorsan elterjedt, és mára az ország teljes területén jelen van. Rendkívül szívós, jól tolerálja az alacsony oxigénszintet és a jelentősebb hőmérsékleti ingadozásokat.
A fekete törpeharcsa mindenevő, a magoktól kezdve a rovarokon, rákokon át az élő vagy döglött halakig mindent megeszik. Szaporodási, életmódbeli és táplálkozási sajátosságai miatt gyorsan kitölti a megüresedő élettereket, ezzel kiszorítja az őshonos halfajokat.
Mint írták, a horgászok számára is ez okozza a legfőbb problémát: ahol elterjedt a fekete törpeharcsa, ott a ragadozó halak horgászata nehézkes, 10 kapásból 9 a törpeharcsáé, mellette süllőt fogni szinte esélytelen. A kifogott egyedeket tilos visszadobni a Balatonba.
A közleményben kitértek arra is, hogy bár a fekete törpeharcsa húsa jóízű, kis mérete és nehéz tisztíthatósága miatt csak kevesen állnak neki a pucolásának. A hát- és oldalúszóiban található hegyes tüskét a vízből való kiemelésekor kimerevíti, és akár kisebb sérülést is okozhat vele.
A fekete törpeharcsa 2022 júliusában került fel az Európai Unió számára veszélyt jelentő inváziós fajok listájára.
A kérdőív IDE KATTINTVA tölthető ki.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) egyébként nem nézi tétlenül az eseményeket, vasrákkal próbálják ritkítani az állományt. Pár napja élőben jelentkeztek be, amikor a Keleti-Bozót-csatornán „nézték fel” a halfogó eszközöket.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban összefoglalták a fontosabb tudnivalókat a fekete törpeharcsáról.
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Angol név: Black bullhead
Német név: Schwarzer Zwergwels
Ismertetőjegyek: Vaskos testű, a fején felülről, a farokrészén oldalról lapított hal. Feje nagy, hátrafelé egyenletesen emelkedő, orra hosszú, a szeme kicsi. Szája széles, állkapcsain sűrű sorokban parányi kefefogak ülnek. Fölső és alsó állkapcsán egyaránt 4-4 bajuszszál foglal helyet. Rövid, 6-7 osztott sugárral támasztott hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét találunk a mellúszók elején is. Farkalatti úszója hosszú, benne 17-22 sugár számolható, a farokúszója nagy, a széle nagyjából egyenes, alig beöblösödő. A hát- és farokúszó között egy kis zsírúszó van. Bőre teljesen pikkelytelen, oldalvonala végighúzódik a testén. Színe az aranyló olajzöldtől a feketéig változó, de nem foltos, nem felhőzött, csak a farokúszó előtt látszik egy világosabb harántsáv. Úszói sötétszürkék vagy feketék, de az úszósugarak sokkal világosabbak a közöttük feszülő hártyánál. Aránylag kis termetű faj, nagyra nőtt példányainak a hossza 25-30 centiméter.
Hasonló fajok: Nagyon hasonlít hozzá legközelebbi rokona, a törpeharcsa, de annak az oldalát nagyobb, szabálytalan foltok felhőzik, úszóiban a sugarak és az úszóhártya színe nem különbözik egymástól lényegesen, és farokúszója előtt rendszerint nincs világosabb színű harántsáv. A pettyes harcsa farokúszója bemetszett, az afrikai harcsa hátúszója feltűnően hosszú. A harcsát a zsírúszó hiánya, a menyhalat két hátúszója biztosan megkülönbözteti.
Környezet: Nemcsak testfelépítése, hanem környezeti igényei is a törpeharcsáéhoz hasonlóak. Különbségek nyilván ez utóbbi téren is léteznek közöttük, de ezeket még alig ismerjük. A hazai tapasztalatok szerint önfenntartó állománya halastóban, kavicsbányatóban, víztározóban, a nem túlságosan gyors folyószakaszokon és a holtágakban alakult ki.
Táplálék: Eddigi tapasztalatok alapján kisebb, fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, de növényi eredetű táplálékok is szerepelnek az étrendjében, idősebb példányai kisebb halakat is zsákmányolhatnak.
Szaporodás: Szaporodását nálunk részletesen még nem vizsgálták, de nagy vonásokban egyezik a törpeharcsánál leírtakkal. Egyebek közt ennek tudható be, hogy a két rokon faj olykor még észak-amerikai természetes élőhelyén is kereszteződik egymással.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Wikipedia)
