A tavalyi és az idei évben is meghirdetett „szép fogásokról” beküldött horgászfotók közül több esetben is kapott idegenhonosnak minősülő fekete amurokról készült képeket a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ), leginkább Szarvas környezetét megjelölve fogási helyszínként. Ismert, hogy a fekete amur egyik „elterjedési” területe a Szarvasi-Békésszentandrási Holt-Körös, hétköznapi nevén Kákafoki-holtág, ami a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézethez tevékenységéhez köthető. A KHESZ a halgazdálkodási bizottság elnökét, halgazdálkodási szakértőt, Gorda Sándort kérdezte a halfajról és annak itthoni történetéről.
Gorda Sándor a KHESZ közösségi oldalán megjelent írásában felidézte, hogy a fekete amur hazánkba az 1986-as évben került be másodszor egy, az akkori Szovjetunióból érkező kínai növényevő hal szállítmánnyal, melyből ismeretei szerint a szarvasi HAKI és a százhalombattai TEHAG kapott lárvákat további nevelés céljából. (Az ezt megelőző szállítmány iránt a termelés és a kutatás részéről nem mutatkozott érdeklődés, így azok az egyedek lassan eltűntek a halgazdaságokból.)
Szaporodásbiológiáját tekintve a fekete amur ivarérése a leghosszabb időszak, a kínai növényevő halfajok közül, hazánkban 9-11 év alatt válnak az ikrások ivaréretté. A lárvából nevelt anyajelölteket a pontygénbank egyedei között helyezték el további nevelés céljából.
Az idő múlásával, 1997-ben próbálkoztak meg először a faj mesterséges szaporításával, akkor még sikertelenül. A második kísérlet után kettő ikrás és kettő tejes egyedet „feláldoztak a tudomány oltárán”, és boncolás után megvizsgálták a petefészkeket és a heréket, azaz csak vizsgálták volna, ha helyükön nem nagymennyiségű hasűri zsírt és teljességgel fejletlen gonád „kezdeményeket” találnak.
„A jelenség lehetséges okainak elemzése során jutottunk arra a következtetésre, hogy ez a hal csiga- és kagylófogyasztás helyett inkább az anyapontyoknak kijuttatott szemes gabonát és pelletált tápot fogyasztotta, melytől tömege nőtt ugyan felhalmozott zsír formájában, azonban ivarérése a megfelelő tápanyagok hiányában elmaradt” – írta Gorda Sándor.
Ekkor úgy döntöttek, hogy kísérletként áthelyezik az állományt egy üres, amuri kagylóval teli tóba, és a következő év szaporítási időszakáig, júniusig (amikor 24-26 Celsius-fokos volt vízhőmérséklet) nem takarmányozták a halakat.
Ezt követően 4-5 éven át a keltetőházi szaporítás sikeres volt, majd az ivartermék minősége, elsősorban a kinyert tej mennyisége és mozgásképes sejtszáma gyorsan romlani kezdett. Gorda Sándor szerint feltehetően a nem megfelelő takarmányozás és az öregedés miatt.
Mivel kereslet a halfajra nem mutatkozott, illetve ekkor már mint idegenhonos fajt értékesíteni sem lehetett, felhagytak tenyésztésével. 2007-ben az 1998-ban szaporított állomány utódait még sikeresen újraszaporították, majd azt követően többször nem próbálkoztak reprodukciójával.
Természetesvízi fogásáról először 2003-2004 táján szereztek tudomást, amikor a Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös (Kákafoki-holtág) úgynevezett HAKI egyenes szakaszán február végén, finom szerelékes úszós módszerrel, csontkukaccal, kis horogra csalizva egy 19 és egy 22 kilós példányt fogtak a horgászok, illetve a 2009-es évben jelezték halászok, hogy a kunszentmártoni vasúti híd környékén nyolc-tíz darab két-, háromnyaras körüli fekete amur akadt a hálójukba, miközben a Hármas-Körösön halásztak.
Gorda Sándor utoljára a halfajjal az észak-vietnami Hanoi környéki Me Linh farmon találkozott, ahol szintén sikerrel szaporították, igaz a halfaj Vietnamban sem számít őshonosnak. Előállításának célja biológiai védekezés volt a bilharziózist (más néven bilharzia vagy schistosomiasis) terjesztő vízi csigákkal szemben.
Ez egy olyan emberi betegség, melyet a vérmételyek néhány faja okoz a trópusokon. Az emberből ürülő petékből édesvízben kelnek ki a lárvák, melyek köztigazdának alkalmas vízi csigát keresnek, abba befúrják magukat, és ott ivartalanul szaporodnak. A csigákból távozó cerkária lárvák vízben úszva keresnek alkalmas végleges gazdát. A bőrön keresztül hatolnak be az emberbe, majd ott a véredényrendszerben fejlődve alakulnak kifejlett állatokká.
A lakosság fertőzöttségének problémáját korábban úgy akarták megoldani, hogy a csigákat összegyűjtők részére darabszám alapján az állam begyűjtői díjat fizetett, ám a helyi lakosok hamar felismerték, hogy ez állandó kereseti lehetőséget is jelenthet számukra, ezért elkezdték tavakban tenyészteni a köztesgazda vízi csigát. Ennek a rendszernek a kiváltása érdekében találták ki a biológiai védekezést a fekete amurral, amely Gorda Sándor ismeretei szerint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így nem is terjedt el országszerte.
„Véleményem szerint még számos kapitálisnak mondható fekete amur megjelenésére számíthatunk a hazai horgászvizekben, mivel a 2000-es évek elején számos termelő és néhány horgászegyesület is elkezdett érdeklődni a halfaj iránt, és különböző csatornákon keresztül hozzá is jutottak. Természetes vizeinkben jelenleg nem szaporodik, mivel visszajelzések sem érkeznek fiatal egy-, kétnyaras egyedek fogásáról, csak kapitálisak horogra akadásáról” – zárta gondolatait a halgazdálkodási szakértő.
A Kákafoki-holtágból fogott fekete amurokról az elmúlt években többször is beszámoltunk a Pecaverzumon.
2021 májusában egy 40,73 kilós fekete amurt csalt horogra Maczik Pál. Nézd meg a halat ITT!
2023-án, márciusban egy 40 kilós fekete amurt pergettek. Nézd meg a halat ITT!
Tavaly augusztusban pedig Vass Norbert megdöntötte a hivatalos országos rekordot: egy 46,6 kilós példányt emelt ki a Kákafoki-holtágból. Nézd meg a halat ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: KHESZ)
