A vízpartok elérhetősége, a szabályozás bonyolultsága, a fiatal horgászok eltűnése és az adminisztrációs terhek is szerepelnek abban a tizenegy kérdésben, amelyekben a Horgász-Zóna a hazai horgászat legfontosabb problémáit foglalta össze a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (Mohosz) írt második nyílt levelében. A horgászbolt szerint ezekről a témákról szélesebb szakmai párbeszédre lenne szükség, ezért továbbra is egy nyilvános beszélgetéssorozat elindítását szorgalmazzák a horgászat jövőjéről.
Előzmények
Mint ismeretes, egy hete a Horgász-Zóna a Mohosz vezetésében várható változások kapcsán nyílt levélben fogalmazta meg javaslatait a szervezet jövőjével kapcsolatban.
A horgászbolt szerint a jelenlegi rendszer túlzottan bürokratikus, ezért egyszerűsíteni kellene a vizsgarendszert, a jegyváltást és az ügyintézést. Úgy vélik, hogy a regisztrált horgászok száma nem ad valós képet a sportág helyzetéről, mivel a nyilvántartásban sok olyan személy is szerepel, aki már nem horgászik. Szerintük inkább az aktív horgászok számát, szokásait és gazdasági jelentőségét kellene vizsgálni.
A levél arra is felhívta a figyelmet, hogy a klímaváltozás, a vízhiány, az élőhelyek romlása és az inváziós fajok terjedése egyre nagyobb kihívást jelent a rekreációs horgászat számára. A Horgász-Zóna szerint a Mohosznak a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a fenntarthatósági kérdésekre, a környezetvédelemre és a horgászat társadalmi-gazdasági hatásainak pontos feltárására.
Válaszában a Mohosz megköszönte a felvetéseket, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szervezet hagyományosan a saját demokratikus fórumain keresztül vitatja meg a javaslatokat, nem nyílt levelek vagy közösségi médiás viták útján.
A szövetség kiemelte az elmúlt 12 év eredményeit, köztük a halőrzés fejlesztését, a digitális ügyintézési rendszer kiépítését, a horgászturizmus előkészítését és a horgászat társadalmi elismertségének növelését.
A Mohosz ugyanakkor több ponton egyetértett a levélben megfogalmazott problémákkal. Elismerte, hogy a klímaváltozás, a vízhiány és az inváziós fajok terjedése a következő évek meghatározó feladatai közé tartozik, és jelezte, hogy nyitott minden szakmailag megalapozott javaslatra.
A szervezet szerint azonban az esetleges változtatásokat széles körű egyeztetésnek és szakmai előkészítésnek kell megelőznie. A válasz végén a Mohosz a kulturált párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, és személyes egyeztetésre is meghívta a Horgász-Zóna képviselőit.
A Horgász-Zóna újabb nyílt levele
Ilyen előzmények után a Horgász-Zóna horgászbolt honlapján megjelentetett egy újabb írást, amelyben megköszönte a Mohosz válaszát, ugyanakkor fenntartotta korábbi álláspontját.
A kereskedés szerint a magyar horgászat rendkívül összetett rendszerré vált, ezért a jövő kihívásaira nem létezhet egyetlen, minden szereplő számára megfelelő megoldás. Úgy vélik, szélesebb körű és nyitottabb szakmai párbeszédre lenne szükség a horgászat jövőjéről.
A levélben számos, a horgászokat érintő problémát vetettek fel, egyebek mellett a vízpartok megközelíthetőségének romlását, a növekvő adminisztrációt, a bonyolult szabályozást, a több területi jegy szükségességét, valamint a fiatal horgászok számának csökkenését. Szerintük a jelenlegi rendszer inkább szűri, mint vonzza az új horgászokat, ezért egyszerűbb ügyintézésre, rugalmasabb szabályokra és könnyebb vízparti hozzáférésre lenne szükség.
A Horgász-Zóna végül azt javasolta, hogy a Mohosz kezdeményezzen nyilvános, kulturált szakmai beszélgetést vagy podcastsorozatot, amelyben a horgászok, vízkezelők, természetvédelmi szakemberek, kutatók és a horgászkereskedelem képviselői közösen vitathatnák meg a magyar horgászat jövőjét.
Szerintük egy ilyen fórum segíthetne feltárni a problémákat és megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek hosszú távon több aktív horgászt és fenntarthatóbb működést eredményezhetnek.
A Horgász-Zóna horgászbolt második levele a Mohosznak, amit tartalmi változtatás nélkül közlünk. Íme:
Tisztelt Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Mohosz Elnökség!
Köszönjük válaszukat és a személyes egyeztetésre való nyitottságot.
Egyetértünk abban, hogy a magyar horgászat jövőjét csak együtt lehet építeni, a horgászok, a szakemberek, a vízkezelők, a kereskedelem, a természetvédelem és a tudomány szereplőinek bevonásával. A horgásznapok számának növelését, valamint a horgászhobbi társadalmi és gazdasági előnyeit hosszú távon össze kell hangolni a fenntarthatósági és természetvédelmi szempontokkal.
Éppen ezért szeretnénk tenni egy javaslatot.
Úgy látjuk, hogy a magyar horgászat olyan összetett rendszerré vált, amelyben már nem létezik egyetlen, mindenhol működő vagy minden szereplő számára kedvező megoldás. Mások a kezdő horgászok, a sporthorgászok, a családosok, a turisták vagy a halelvitelre fókuszáló pecások igényei. A különböző csoportok eltérő módon használják ugyanazt a rendszert – ráadásul változó létszámmal, időbeli intenzitással.
Mások a természetes vizek problémái, mások a kis tavaké, mások a folyóké. Eltérőek a tulajdoni, hasznosítási és bérleti viszonyok, más egy nagy természetes víz, egy kavicsbánya tó, egy intenzíven telepített magántó vagy egy kisebb egyesületi víz valósága. Ezek mind horgászati lehetőségek, más-más horgászcsoportokat célozva, hol csökkenő, hol növekvő horgásznapok számával.
Ebben az összetett rendszerben kell megtalálni azt az utat, amely hosszú távon több aktív horgászt, jobb vízparti hozzáférést, nagyobb társadalmi elfogadottságot és fenntarthatóbb működést eredményez.
Ehhez viszont szerintünk szélesebb, nyíltabb szakmai beszélgetésre lenne szükség.
A Mohosz levelében említett egyesületi és küldötti rendszer szerepét természetesen tiszteletben tartjuk. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatunk az, hogy a legtöbb egyesületet néhány elkötelezett ember tartja életben, sokszor komoly önkéntes munkával, jelentős adminisztratív terhek mellett, emellett pedig erejükön felül közösségi programokat és rendezvényeket szervezve. Vagy azok az engedélykiadói pontok, ahol a szezon elején családtagok segítenek a megnövekedett adminisztráció kezelésében. Őszinte tiszteletünk minden ilyen elkötelezett embernek.
De vajon reális-e egy ilyen rendszerre építeni a megújulást? Megvalósul-e a valóságban az alsó szintekről a problémák, ötletek felfelé áramlása? A horgászok hány százaléka tudja egyáltalán, melyik egyesület tagja, ki az elnöke, milyen éves program szerint működik, vagy hogyan juthat el a véleménye a döntéshozókig? Reálisan mennyire alkalmas a jelenlegi rendszer a stratégiai kérdések valódi megvitatására?
Vagy nézzünk egy maga körül szétnéző, egyszeri mai horgászt. Az ő szemszögéből máshogy látszanak az eddigi eredmények. Talán a fejében ilyen kérdések fogalmazódnak meg:
• Hogyan jutottunk oda egyes nagy vizeinken, hogy partszakaszok váltak gyakorlatilag elérhetetlenné?
• Konkrétan, hogy lehet az, hogy a természetes vizeinken kevesek kerítéssel elzárhatnak a sokak elől komplett vízpartokat? (Most éppen a Tisza-tó van soron…)
• Vagy miért nincs szava a horgászoknak az önkormányzati egyeztetéseken, amikor egy Duna-parti beruházásnál lezárják a parthoz való hozzáférést?
• Hogyan lehetne kezelni a tengeri jachtokkal, jetskivel közlekedők és a pihenni, csónakázni, horgászni vágyók érdekütközését?
• Miért kell újra levizsgázni, ha 6 év után újrakezdené a horgászatot?
• Miért kell sok esetben egymás melletti vagy összefüggő vízrendszerekre több külön területi jegyet váltani?
• Miért lesz évről évre egyre vastagabb a szabályrendszer kevesek hibái miatt?
• Miért nem találkozik évek alatt egyetlen ellenőrrel sem?
• Miért van az, hogy míg 10 éve még 6 kapásból 5 féle halat fogott, mostanra alig lát mást, mint dévért és pontyot?
• Miért nem lehet olcsóbb a peca, ha nem akar halat hazavinni?
• Hol vannak a csapatokban bandázó, horgászó ifihorgászok?
Ezekre biztosan nincsenek egyszerű válaszok. Biztató, hogy vannak vízterületek, ahol már léteznek válaszok, vagy más szinten kerülnek elő ezek a kérdések. Pont ezért gondoljuk, hogy érdemes lenne ezeket nem zárt ajtók mögött, hanem nyílt szakmai beszélgetés keretében áttekinteni.
A jelenlegi rendszer inkább szűri, mint vonzza az új horgászokat, és nem ösztönzi a horgászattal töltött napokat sem.
Pedig a magyar horgászat jövőjének egyik kulcsa szerintünk az egyszerűbb hozzáférés. Kevesebb adminisztráció, életszerűbb szabályok, rugalmasabb ügyintézés. Ha valaki délután szeretne horgászni, tudjon legálisan egy órán belül vízpartra menni. A sporthorgász szemlélet terjedésével és népszerűségével adott a lehetőség arra, hogy a szabályozás egyszerre legyen egyszerűbb és fenntarthatóbb.
Ezért továbbra is javasolnánk egy nyilvános, kulturált szakmai beszélgetés vagy podcast létrehozását a magyar horgászat jövőjéről, ahol a Mohosz mellett megszólalhatnának vízkezelők, kereskedelmi szereplők, természetvédelmi szakemberek, kutatók, fiatalabb generációs horgászok vagy akár különböző horgászmódszerek képviselői is.
Szervezzünk egy olyan beszélgetéssorozatot, amely segít jobban érteni, mi működik jól, min kell változtatni, és hogyan lehet több horgászó ember Magyarországon. Mi ebben szívesen vállalunk szerepet!
Tisztelettel: Nagy Lajos, a Horgász-Zóna ügyvezetője
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: magnific.com)
