Ahhoz, hogy esztétikus és szakszerű, a hal beazonosítását is segítő fényképeket tudjunk készíteni, több dologra is figyelnünk kell.
A Magyar Haltani Társaság (MHTT) Mit fogtam? elnevezésű rovatába rendszeresen küldenek be a horgászok fényképeket halakról, azt várva, hogy a szakemberek beazonosítják, melyik fajhoz tartozik.
Akad azonban arra példa, hogy a halkutatók sem tudnak biztosat állítani, és ennek oka legtöbbször az, hogy a fotókon nem látszódnak fontos részletek.
Az MHTT közzé is tett egy ajánlást arra vonatkozóan, hogyan kell tökéletes, a halfaj beazonosítását megkönnyítő képeket készíteni.
„A jó fotóról megállapítható a hal szájállása, az oldalvonal pikkelyszáma, a hát- és a farokalatti úszó sugarainak a száma. A tokféléknél pedig ne csak a halról, hanem fejének a hasi oldaláról is mellékeljenek fotót, mert ez alapján legkönnyebb az azonosításuk. Ügyeljenek rá, hogy a kézben tartott halon ne takarják le ujjaik a pikkelyeket vagy csontvérteket és úszókat, ezért inkább puha helyre téve, oldalára fektetve készítsenek róla teljes alakos képeket. A halak kímélete érdekében soha ne a horgon lógva fotózzuk őket” – foglalták össze a legfontosabbakat, mellékelve két fényképet.
Azt is írták, hogy a beküldők, kérdezők lehetőleg mindig tüntessék fel a fotón szereplő hal pontos fogási idejét, helyét (akár Google-térképén jelölve, akár koordinátákkal), továbbá a vízfolyás és a legközelebbi település nevét.
A halak azonosításánál sokat segít, ha az eredeti fotót küldik be e-mailen, ugyanis a Facebookról letöltöttek gyenge felbontásúak, nehezítik a szakemberek dolgát.
Az Országos Horgászrendben (OHR) is olvashatunk egy útmutatót a szemrevaló horgászfotó megalkotásáról.
„Ügyelni arra, hogy esztétikus, a hal megbecsülését is kifejező fényképek készüljenek el. A helyes fotón a háttér a víz és a vízpart természeti környezete, ahol belógó, szétdobált felszerelés, cigaretta, étel és ital, kéztörlő rongy, szemét nem látható. A horgász a halat lehetőleg térdelve, féltérden vagy guggolva; mellmagasságban és vízszintesen a halbölcső vagy halpaplan felett tartja, de a fényképen a halvédelmi eszköz lehetőleg csak részlegesen legyen látható” – kezdődik a Mohosz javaslatainak sora.
Azt írják, mindenekelőtt a halat tisztítsuk meg: sarat, fűszálakat, nyálkát és esetlegesen a vért friss vízzel öblítsük le.
Ezt követően a Mohosz fényképszakmai tippeket oszt meg, és persze azt is megtudhatjuk, hogy milyen közel lehet emelni a halat a fotómasinériához.
„A hal objektív felé történő »kitartása« nem esztétikus, a helyes távolság a súly megtartását is segítő félkarnyi. Napsütésnél ügyelni kell arra is, hogy vaku használata nélkül a sapkát viselő horgász arca leárnyékolt marad” – olvasható az OHR-ben.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy „célszerű több fotót is elkészíteni, hogy a pislogás és/vagy a hal mozgásai kiküszöbölhető legyen”.
Kiemelték, „nem készülhet etikus fotó cigarettával a szájban vagy a halat ronggyal megfogva”.
Ahogy fogalmaznak, „a fotózás során fokozottan ügyelni kell a halak kíméletes kezelésére, mozgatására, mert a nagy példányok leejtésre, nyomásra az átlagos méretű halaktól sokkal érzékenyebbek”.
Azt is egyértelműsítették, hogy a legfontosabb a hal védelme, éppen ezért, ha a szakszerű, gyors fotózás nem biztosítható, akkor a kifogott példányt haladéktalanul vissza kell engedni a vízbe.
A színezett fertőtlenítők használata csak a fotózás után támogatott. „Ekkor a hal minden látható sebének fertőtlenítése is ajánlott, az esetleges élősködők eltávolítása mellett” – fogalmaztak.
Hangsúlyozták, a visszaengedéskor a halat csak akkor szabad elengedni, ha az már az egyensúlyi helyzetét önerőből fenn tudja tartani, valamint mozgása (szabadulási reflexe) beindult.
A terítékfotók vonatkozásában leszögezték, azok csak kivételes esetben, a horgászversenyek mérlegelésekor és szakcikkek illusztrációjaként készíthetők el.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
