A Dr. Peca rovatunkban az Őszinte sporthorgász blog legfrissebb írása. A téma pedig minden kezdő pergető számára hasznos lehet.
Elkezdeni a pergető horgászatot a Dunán egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg ha partról próbálkozol, és nehezítésnek még nem is ismered a folyó adott szakaszát. Most – hogy mások is okuljanak az én hibáimból – összegyűjtöttem azt az öt, általam legfontosabbnak vélt tanácsot, amelyeket ha megfogadtok, kevesebb bosszúsággal megússzátok a kezdeti lépéseket, mint én.
1. Ne kezdj túl gyenge felszereléssel!
Én egy Nomura Aichi 3-15-ös pálcát vettem egy Mitchell Epic 3000 orsóval, Berkley PE 0,6-os zsinórral. A botot elsősorban wobblerekkel használom, és teljesen elégedett vagyok vele, viszont a zsinór csapnivaló volt, körülbelül öt horgászat alatt lekopott róla a külső réteg, állandóan szakadt, több halat is vesztettem és rengeteg műcsalit hagytam a folyóban.
Jelenleg YGK G-soul PE 1.0-t használok, és bizony a különbséget zongorázni lehet. Az orsót így bő egy év használat után szintén nem ajánlom. Már van egy kis alapzaja, a pici vertik’ csalik rezgését pedig kifejezettem nem bírja. Szerintem ez lesz az utolsó szezonja. Ha akkor ismertem volna kínai márkákat, fele áron lenne egy sokkal jobb orsóm…
2. Használd a Google Earth-t!
Helykeresésre ismeretlen terepen kiváló. Egész hosszú szakaszt vizsgáltam végig rajta, és bejelöltem az összes helyet, ami a kép alapján alkalmasnak tűnt parti pergetésre. Ezeket később módszeresen végigjártam, figyeltem, visszaforgókat, töréseket, kövezéseket kerestem, esetleg helyi horgászoktól próbáltam infót gyűjteni.
3. Ismeretlen terepen mindig felszíni/nagyon olcsó műcsalival kezdj dobni, és onnan haladj az egyre mélyebbre törők felé!
Az első évemben úgy nézett ki a legtöbb horgászatom, hogy elmentem horgászboltba, vettem három-négy új wobblert, lementem a vízpartra, majd általában üres dobozokkal kullogtam haza.
Még mindig előttem van, amikor egy Rapala SSR5-öt és egy Team Eskot pár dobás alatt beszaggatok egy kőszórás végén. Merthogy a vékony zsinór miatt bizony szinte egy sem jött vissza! Manapság Kínából rendelt kis vertikeket használok a terep feltérképezésére. Olcsóbb, mint egy jigfej+gumi kombó, és a vízoszlopot teljes egészében végig lehet tapogatni vele, nem mellesleg sokszor ad halat is.
4. Tudj különbséget tenni a kapás és a kőbe/fába ütődés között!
Ennek a tudásnak a megszerzése is sok csalimba került. Az elején minden ilyen ütésre bevágtam, és gondolom, sejtitek mi történt utána. (B***megelés és szakítás). Legalább egy tucat csalit helyeztem el karácsonyfadíszként vízparti fákon, mert hát be kell dobni a belógó alá… Ott lesz a hal felkiáltással megpróbáltam sokszor a lehetetlent.
5. Ismerd meg a célhalaid szokásait és tartózkodási helyeit!
Nem árt tudni, milyen évszakban/napszakban a víz mely rétegében tartózkodnak a halak, amelyeket meg akarunk fogni, és hogy ebbe a mélységbe milyen csalit tudunk lejuttatni.
Mostanság is rengeteg pergetőt látok, akik egyszerűen csak azokat a csalikat dobálják, amelyekben a legjobban megbíznak függetlenül attól, hogy milyen halra és milyen körülmények között pecáznak. Fényes nappali süllőzésre nem biztos, hogy a Rapala SSR-7 SFC a legjobb választás.
Te is szeretsz írni a pecáról, netán filmezel?
Keresd meg a Pecaverzumot, és publikálj nálunk! Elérsz minket Facebook Messengeren és a [email protected] címen is.
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
