2024. május 21. kedd | Konstantin
Galériák

Bottöréssel bosszulta meg társai kifogását a balatoni angolnakirály – fotókkal

Bottöréssel bosszulta meg társai kifogását a balatoni angolnakirály – fotókkal

Mivel az angolna képtelen szaporodni a Balatonban, egyre kevesebb példánnyal találkoznak a horgászok. Ennek ellenére 2024-ben is van még olyan fanatikus, aki célzottan és sikeresen veszi üldözőbe ezt a különleges halat.

Kökény Balázs több angolnáról és néhány kisebb harcsáról posztolt látványos terítéket az egyik harcsás Facebook-csoportban. A Pecaverzum először is arról kérdezte, hogy milyen halakat vett célba ezen a tavaszi, balatoni horgászaton.

„Minden év áprilisában,valamint május első felében néhány napot célzottan angolnára horgászok. Ebben az időszakban van a legtöbb esélyünk arra, hogy több példányt is el tudjunk csípni. Manapság az angolna már csak a Balatonban él tömegesen, más hazai vizekben nem vagy csak kis egyedszámban fordul elő. Éppen ezért jómagam a Balaton déli partján, a mólókon veszem üldözőbe őket” – kezdte beszámolóját a horgász, majd rátért módszere ismertetésére.

„Mivel harmatgilisztával horgászok, így más halfaj is horogra akad. Kisebb szürkeharcsák, leánykoncérok, karikakeszegek, dévérkeszegek gyakori érdeklődök a csali iránt. Idén még egy méretes ponty is felvette az angolnáknak szánt csemegét. Ez az egyik oka, amiért szeretek angolnára horgászni a Balatonon. A különböző halfajok színesítik a horgászatot és növelik az élményt” – mesélte Balázs, aki valóban kivételes pecásnak számít, hiszen mások általában csak járulékos fogásként tudnak angolnát zsákmányolni.

Áprilisban csúcsszezonját éli a pontyozás, miközben éppen ez az a hónap, amikor az angolnákat is horogra lehet csalni Kökény Balázs szerint. „A többségnek nem is szerepel a célkitűzései között, hogy angolnát fogjon. Általában süllőhorgászat közben találkoznak egy-egy példánnyal a Balatonon. A nyári hónapokban gyakrabban felveszi a süllőknek szánt csalihalat, halszeletet. Jómagam azon horgászok táborát erősítem, akik az év különböző periódusaiban más fajokra horgásznak. Április második felében az angolnáké a főszerep” – fogalmazott a horgász, rátérve a sikeres angolnázás négy feltételére.

„Ideális időjárási körülmények, jó helyválasztás, fogós csali és jól összeállított végszerelék. Az angolna általában borús, viharos, szeles időjárási körülmények között fogható szép számmal. Sokan a zord időjárást az otthonuk melegében vészelik át, semmiképp sem a vízparton. A helyválasztás fontosságát nem lehet elégszer kihangsúlyozni, a mólók mellett, a déli, parti befolyókon is eredményesek lehetünk” – avatott be önzetlenül a részletekbe Balázs.

Egyébként nem csoda, hogy a süllőhorgászok is belefutnak néha egy-egy angolnába, hiszen hasonló felszereléssel (klasszikus csúszó fenekező szerelékkel, hosszú előkére szerelve kisebb méretű egyszáras ragadozó horoggal) lehet túljárni mindkét hal eszén.

„A kapástalan időszakokban szeretek kísérletezni, ilyenkor búvárúszó segítségével, néhány centivel megemelem a csalit a fenéktől. A legfogósabb csali egyértelműen a harmatgiliszta. Könnyen szedhetünk mi magunk is esős estéken, ráadásul hosszú ideig tárolható” – folytatta az eszközök és fortélyok felsorolását.

Posztjában a 40 kilométer/órás szél jutalmának nevezte a gazdag angolnafogást, meg is kérdeztük tőle, hogy miért.

„Az angolna ragadozóhal, fenéklakó mivolta miatt a víz mélyén kisebb állatokkal táplálkozik. Jól tájékozódik zavaros vízben. Ezt a tulajdonságát használjuk ki, amikor horogra akarjuk csalni” – árulta el, majd a kapásról és a fárasztási élményről mesélt.

„Erős, határozott kapással jelzi a csali iránti igényét. Nagy erő van be, a fárasztása jellegzetes, remegteti a botspiccet. Védekezése egyetlen hazai vizekben fogható haléhoz sem hasonlítható. Nagyszerű sporthal, az élmény garantált!” – jelentette ki kedvcsinálóként a specialista, majd így folytatta: „Az angolnázás a balatoni horgászat egyik ékköve. Szomorúsággal tölt el, hogy évről évre csökken az állománya. Sporthorgászati jelentősége számomra nagy.”

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a balatoni területi jegyen nincsen külön szabályozás az angolnára. A Pecaverzum a Balaton vízkezelőjétől megtudta, méret- és darabszám-korlátozás nem vonatkozik rá. Pedig halkutatók szerint mivel az angolna az IUCN vörös listáján kritikusan veszélyeztett faj, így elvileg korlátozni kellene a kifogását.

Az angolna akár 70-80 évig is elél, így a mostani kifogott példányok nem mai gyerekek. 

„Amennyire tudom, 1991-ben telepítettek utoljára angolnát a Balatonba, átlagosan kétéves példányokat. Mivel a hazai vizekben nem tud szaporodni, így a kifogott példányok legalább 35 évesek" – saccolta meg a fogásai életkorát Balázs, akinek a tavalyi angolnaszezonja volt a legemlékezetesebb.

2023-ban ugyanis összesen 11 darabot szákolt, a legnagyobb 1,6 kilogrammot nyomott.

„Ez azonban idén megváltozott. 2024-ben négyszer jutottam ki a vízpartra angolnára horgászni, összesen 15 darabot fogtam. Napra lebontva 0, 1, 4 és 10 darabot sikerült partra terelnem. Két ok miatt is az idei a legemlékezetesebb év: egyrészt megdöntöttem a darabszámrekordomat a legutóbbi 10 darab, 8 óra alatt kifogott példánnyal. Másrészt életem angolnáját szalasztottam el, ránézésre egy 2 kiló körüli példányt. A partra röptetés közben kettétört a horgászbotom, ami halvesztéssel járt. Valószínűleg korábban megsérülhetett a bot, ezért nem bírta a terhelést. Legközelebb nagyobb szerencsém lesz” – zárta szavait Kökény Balázs.

Az angolnáról bővebben:

Az európai angolna (Anguilla anguilla) Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van. A csontos halakon belül a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) alosztályába, azon belül az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe tartozik.

Az angolnafélékhez tartozó tizennyolc rokonával együtt alkotja az Anguilla nemet, amely az angolnafélék (Anguillidae) családjának egyetlen tagja. Az anguilla fajnév az etimológia szerint a latin anguis (kígyó) kicsinyítő képzős alakjából eredeztethető. Az angolnákból összesen 19 faj él, ezek közül csupán egy honos Magyarországon, az európai angolna, fiatalkori nevén üvegangolna. 

A szakirodalom szerint Magyarországon hivatalosan 1961-től tartják számon az angolnagazdálkodást, de az első említés egy külföldről származó ivadékról már egy 1595-ös okmányban megtalálható volt. 

Hazai telepítésekre a 19. század közepétől került sor, az 1895-ös országos mezőgazdasági kiállításon mutattak be kifejtett példányokat, amelyek vélhetően az 1870-es években végzett kihelyezésekből származhattak. 

1887-ben 300 ezer ivadékot engedtek szabadon a Ráckevei-Soroksári Dunába (RSD). 1890-ben a Balatonba 20 ezer ivadék került, de jutott angolna a többi között a Velencei-tóba is – ez szerepel a Gönczy János és Tahy Béla angolnáról szóló könyvében. 

A 90-es években tapasztalt tömeges balatoni pusztulásukról ITT olvashatsz. 

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(fotók: Kökény Balázs/Pecaverzum)