Már egy hónapja történt, de azóta sem felejti Vas Dávid azt a napot. Az egyik Pest vármegyei csatornán süllőzni indult, ám másik három fajhoz tartozó rablóhallal került akcióba, aztán érkezett a nap főszereplője. De nem egy süllő, hanem egy hatalmas amur. Amelyet ráadásul nem fenekező és nem is úszós technikával csapott be, hanem szájba akadt műcsalival.
Dávid a lakhelyéhez közeli Dömsödi árapasztó csatornán, másnéven Északi-övcsatornán indult el január 4-én horgászni, a süllőket célba véve.
„Reggel 10 óra körül keltem útra a pergetőbotommal, a hőmérő higanyszála a két fokot súrolta, de a szél miatt a hideget még csípősebbnek éreztem. A vizeink ki voltak olvadva, így minden adott volt, hogy megtaláljam a keresett fogasokat” – és bármennyire is egy tüskéshátú halra fájt a foga, minden jött, csak éppen süllő nem.
„Az első helyen, ahol megálltam, egy csukát tudtam kapásra bírni, de a szákolás előtt elköszönt. A következő helyen már több hal volt kíváncsi rám: fogtam egy 20-22 centis sügért, majd később egy 44 centis balint. Akadt még pár kapásom, de több halat nem tudtam szákba terelni” – mármint ezen a helyen.
Ekkor Dávid úgy gondolta, a legjobb, ha továbbáll, hátha közben megéheztek a süllők is.
Körülbelül 50 métert sétált a parton a következő helyszínig, ahol a harmadik-negyedik dobásra máris sikerült egy halat kapásra bírnia.
„A dobást követően hagytam, hogy a csalim feneket érjen, majd egy fordulatot tekertem a hajtókaron, és ismét megvártam, hogy a csali a víz aljára kerüljön. A második tekerést elindítva elnehezedett a felszerelés, azt hittem, egy torzsát találtam. Viszont, ahogy észbe kaptam, már füstölt is az orsóm fékje, a víz felszínén pedig egy hatalmas hullám indult el az előző helyem irányába. A hullámból és az erőteljes kirohanásból gondoltam, hogy ha szerencsém van, akkor egy hosszabb fárasztás végén egy szép halat fotózhatok” – na de milyet?
Körülbelül tíz perc után már Dávid előtt zajlott a küzdelem, de a halat még ekkor sem látta pontosan.
Újabb 2 perc elteltével pillanthatta meg először a zsákmányt, a szemei pedig igencsak kikerekedtek a látványtól.
„Nagyon meglepődtem, mert nem egy ragadozóval volt dolgom, hiszen egy amur küzdött a horog végén. Elsőre nem láttam, hogy hová akadt a horog, és egyből arra gondoltam, hogy ez csak külső akadás lehet. Újabb öt perc után, amikor a hal végre felfeküdt a víz tetejére, már tisztán láttam, hogy a horgom bizony a hal szájában helyezkedik el” – ami igencsak ritka egy amur esetében, hiszen nem igazán szerepel előkelő helyen az étlapján a kishal.
„A fárasztás végére egy ismerősöm is a helyszínre ért, és ő segítette a kis méretű pergetőmerítőbe terelni a szép halat” – a horgásznak pedig fülig ért a szája, és boldogan konstatálta, hogy a torpedónak becézett hal a jól összeállított felszerelésén nem talált gyenge pontot.
A békés hal egy 3 grammos cheburaska 3-as méretű horgára tűzött 5-6 centis gumihalat hörpintett fel.
A pecás egy 5-21 grammos dobósúlyú bottal, egy 2500-as orsóval és a rácsévélt 0,08-as fonottal, a végén 0,22-es fluorokarbon előkével fárasztotta a később visszaengedett prédát.
„A szép amurt megmértük, és a kitárázott mérleg 16,4 kilót mutatott. Nem gondolom, hogy szándékosan vette fel a műcsalimat ez a gyönyörű hal, pusztán csak jókor húztam jó időben – és persze hatalmas szerencse is kellett hozzá” – szerénykedett Dávid, aki méltán lehet büszke a rablóhalak után szákba terelt, sokáig emlékezetes fogására.
Ezt olvastad már? Lévai Ferenc, az ország egyik legismertebb halász szakembere szerint nem kellene szégyenpadra ültetni az amurt (részletek ITT).
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Vas Dávid/Pecaverzum)
