Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes az általa szerkesztett Budapest halai Facebook-oldalon számolt be a Rákos-patak halállományáról.
A Rákos-patak a Gödöllői-dombságból, Szada határából eredő és a Dunába torkolló patak.
Gödöllőben találkozik egyik mellékágával, a Fiók-Rákos-patakkal, ezt követően Isaszegen és Pécelen keresztülhaladva éri el Budapestet, ahol a XVII. kerületben, Rákoscsaba területén lép be a fővárosba.
Innen Rákosmentét elhagyva átszeli a X., XIV., majd a XIII. kerületet, végül a Dagály fürdő északi részénél ömlik a Dunába.
Szendőfi Balázs október 10-én hajtott végre halfaunafelmérést a Rákos-patak XVII. kerületi szakaszán.
„Nagyobb számú érdeklődő számára nyilvános eseményként halásztam, és mutattam be a patak jellemző halait, egyre csak próbálva leszámolni a közvélekedéssel, miszerint »a Rákos-patakban nem él hal«” – írta a Budapest halai Facebook-oldalon a halkutató.
Mint kiemelte, a két leggyakoribb faj toronymagasan az őshonos fenékjáró küllő és az inváziós kerekfejű géb.
„Az arányuk évről évre dinamikusan változik, jelenleg 82:95. Volt olyan év, hogy szinte eltűnt a küllő, aztán újra tömeges lett. Ebből is látszik, milyen fontos, hogy a patak hosszirányú átjárhatósága folyamatos legyen. Ez már csak a 18 előkerült kispaduc miatt is lényeges” – hangsúlyozta Szendőfi Balázs, majd elmagyarázta, utóbbi halfaj jelenléte miért fontos.
„A paduc az őshonos faunánk egyetlen hosszabb távon vándorló pontyféléje. Szemlátomást a Dunából felúszó ivadékok, melyek halóvodának használják a patakot, ugyanazt csinálják, amit »felnőtt« fajtársaik, csak kicsiben: vándorolnak a patakban, így kerültek a torkolattól 12-14 kilométerrel feljebb lévő jelenlegi mintaszakaszra. Mintha csak gyakorolnák a felnőttkori vándorlást” – állapította meg a halkutató.
Megjegyezte, hogy a szivárványos ökle is meglepő számban került most elő a számára egyébként nem a legideálisabb, gyorsan áramló vízből.
Utóbbi hal jelenléte mutatja – folytatta elemzését a szakember –, hogy a patakban őshonos kagylók is élnek, hiszen az ökle nélkülük szaporodni nem tud: beléjük rakja az ikráit.
Végezetül Szendőfi Balázs összegezte a kihalászott halak fajonkénti mennyiségét (a „juv” rövidítés a latin „juvenilis” szóból származik, amely fiatal, még nem ivarérett egyedeket jelent – a szerk.):
védett fajok:
fenékjáró küllő – 82
vágócsík – 19
szivárványos ökle – 26
őshonos fajok:
paduc (juv) – 18
domolykó (juv) – 9
bodorka (juv) – 1
idegenhonos-inváziós fajok:
kerekfejű géb – 95
razbóra – 6
csupasztorkú géb – 5
tarka géb – 3
ezüstkárász – 1
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Budapest halai FB-oldal)
