Meghökkentő módszerrel tarol a parti süllőzés balatoni virtuóza

Szalai Csaba a Balatoni süllőzés 2025 Facebook-csoportban büszkén számolt be a legfrissebb fogásairól, kiemelve, hogy igenis a partról is lehetséges eredményesen süllőzni. A Pecaverzumnak a cselről, a felszerelés finomságairól és a legeredményesebb időszakokról is őszintén nyilatkozott.

„Rengeteg ember mondogatja, hogy reménytelen a Balatonból partról süllőt fogni, és nincs hal a vízben. Évek óta tanulmányozom és igazítom a felszerelésem a halfogás érdekében, szerintem egyre sikeresebben. Nem utolsósorban azért, hogy vissza is tudjam őket engedni – persze, viszek haza is, de csak azokat, amelyek menthetetlenül mélyre nyelik a horgot. De beszéljenek helyettem inkább a képek. Ave, Pelso!” – így kommentálta remek fotóit a Facebookon Szalai Csaba, aki igencsak felkelthette a partról eredménytelen horgászok figyelmét.

Mitől lehet sikeres abban, ami másnak nem jön be? A Pecaverzum a trükkjeiről faggatta a horgászt.

Ami rögtön kiderült, bár valóban partról horgászik, de épp azért nem hagyományos rablózó bottal, hogy képes legyen minél távolabbra bejuttatni a szereléket.

„Nem klasszikus süllőző felszereléseket használok, ugyanis nagyon sok esetben a parttól távolabb kell őket keresni. Ezért egy erősebb, 3,5 librás, 390 centiméteres és egy kicsivel finomabb 3,0 librás, 360 centiméteres bojlis botot használok a hozzájuk passzoló távdobó orsókkal. A főzsinór 0,31-es és 0,22-es, és egy 0,45-ös fluorokarbon dobóelőkét kötök elé 120 grammos és 100 grammos (sima belső zsinórvezetésű) csúszó, távdobó ólmokkal. A horogelőkém szintén fluorokarbon, 0,30-0,35-ös vastagságú, legalább 50 centis, de nagyon sok esetben 120 centiméter hosszban, ha nagyon finoman ennének” – részletezte a felszerelését Csaba, aki a FeederMania teszthorgászaként ezek szerint egyáltalán nem veti meg a süllőzést sem.

Mint magyarázta, a süllő nem indokolná ezt az erősnek mondható szereléket, de nem ritka, hogy 130 méternél is távolabb kell a halakat keresni.

A 0,45-ös fluorokarbon előkét pedig az indokolja, hogy ilyen vastagságban már nem tekeredik fel az ólomra dobás közben.

„Amikor nagyon messze kell dobni extrém hosszú előkével és nagy csalival, nagyon hálás kis segítőtársam a PVA-szalag, amivel a felfűzött csalihalat hozzákötöm az ólomhoz, hogy ne legyen akkora az ellenállása a levegőben, és feleslegesen ne tekeredjen össze. Ezzel a módszerrel nem lehetetlen a 130 méteres vagy a feletti dobás sem, amikor erre szükség van” – célzott egy újabb apró finomságra.

Természetesen a halak védelmére is odafigyel. „Annak érdekében, hogy vissza is tudjam őket engedni, nagy csalihalakat (általában vezérküszt vagy kisebb bodorkát) és nagynak mondható, 2/0-s horgokat használok, illetve nagyméretű, halbarát merítőhálót” – jegyezte meg a pecás.

Nem véletlen, hogy januárban posztolt a fogásairól.

„Személy szerint késő ősszel és télen horgászom rájuk a legszívesebben. Azt vettem észre, hogy ilyenkor jönnek közelebb a kikötőkhöz, követve a táplálékhalakat. Amennyiben időm engedi, már késő délután kimegyek a vízpartra, de a legaktívabb időszak este 7 órától hajnali 4-ig tart” – árulta el a kitapasztalt részleteket, majd rátért egy titkos favorit időszakra.

„Érdemes kipróbálni az igazán »elvetemült« pecásoknak a téli esős-havas, melegfrontos időt széllel; ez általában nagy süllőket jelent a kitartásért cserébe. Persze, itt is elengedhetetlen a helyismeret és az ismerősökkel, barátokkal történő eszmecsere, mivel követni kell a táplálékhalakat. Hiába fogtál előző nap valahol sok halat, ha másnap egy időjárásváltozás miatt eltűnnek a fehérhalak, akkor ott nem nagyon fogsz süllőt akasztani másnap” – mondott egy újabb megszívlelendő tanácsot.

Hozzátette, a helyismeret alatt azt érti, hogy a mederviszonyokat sem árt megnézni és feltérképezni.

„Csalizás előtt horog nélküli szereléssel érdemes dobni párat, keresni a gödröket, a töréseket, esetleg az iszapváltásokat, ahol a lágy és a kemény iszap találkozik, mivel a lágy iszap melegebb, így oda húzódnak a fehérhalak is” – hangzott az újabb tipp, amely bevetéséhez azért már haladó szinten kell érteni a horgászathoz.

Vannak kedvenc helyei, jobban mondva kedvenc mólói. Ide tartozik a fonyódi, a balatonboglári és a balatonföldvári móló, illetve a Szántódi-rév.

Az említettek azonban csak akkor érnek valamit – emelte ki Csaba –, ha a horgász rengeteg időt eltölt a vízparton.

„Engem ezek a húzások vezetnek el a sikeresebb horgászathoz, illetve pont ezen dolgok összessége miatt tartják úgy nagyon sokan, hogy lehetetlen, vagyis nagyon ritkán lehet megfogni partról a süllőket. Persze, ez sem varázspálca, hiszen nekem is vannak üres napjaim, de jóval kevesebb” – tette hozzá a süllőguru, akinek évek kemény munkájával sikerült összehangolni és tudatossá tenni ezt a fajta célzott horgászatot.

Amikor az emlékezetes süllőiről kérdeztük Csabát, egy két évvel ezelőtti, közel 9 kilós matuzsálemet emelt ki.

„Október 22-én, éjjel akadt horogra. Szinte csak pontyhorgászokkal találkoztam a balatonboglári mólón, mert szerintük csak azt lehet fogni. Erre készülve volt is nálam öt darab tenyérnyi méretű bodorka csalihalnak. A bedobást követő tizedik percben elhúzta az egyik botom egy közel 4 kilós süllő, aztán jött még néhány kisebb sárkány, majd éjfél előtt hallottam az orsóm úgy szólni, mint a tavaszi nagypontyos pecák alatt. Lassan, de egy ütemben, megállíthatatlanul ment. Persze azért hallottam csak, mert a szomszéd horgásznak segítettem egy szebb pontyot meríteni. Gyorsan odamentem a bothoz, és a bevágást követően az érzés is ugyanaz volt. Mivel nem ritka, hogy ponty veszi fel a csalihalat, arra gondoltam, hogy a legnépszerűbb békéshal akadt horogra, mivel oldalra is erősen húzott. Amikor aztán feljött a part menti kövezés előtt, hatalmas volt az öröm részemről, és hatalmas volt a csodálkozás a horgásztársak részéről, mivel a hal közel 90 centiméter és majdnem 9 kilogramm volt. Másnap visszamentem a mólóra, de már csak sétálni; akkor már csak süllőző emberekkel találkoztam” – így tette Csaba népszerűvé egy óriási példánnyal a parti süllőzést Balatonbogláron, ha többre nem, néhány napra biztosan.

„Bízom benne, hogy tudtam segíteni kicsit a süllőfogásokhoz, vagy legalább egy kis kedvet adni a több kitartáshoz. Tudom, ahogy mindenki arra gondol, hogy ilyenkor hideg van, fúj a szél, esik az eső vagy a hó, de a friss levegő, a vízpart, a kitartás és a megfelelő felszerelés meghozza a sikert” – adott biztatást mindenkinek a süllőhorgászat nagyágyúja.

Trükkös csalivezetéssel csapták be a 12 kilós dunai süllőt. Cikk fotókkal, videóval ITT.