Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) szóvivője fejtett ki véleményét a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) azon törekvéséről, hogy a folyókba, tavakba minél több fajta halat telepítsenek.
Magyarországon egyre nagyobb igény mutatkozik a horgászok részéről a változatos halfogási lehetőségek iránt, ami azt jelenti, hogy már nemcsak pontyot, hanem más békés és ragadozó halakra is nagy kedvvel horgásznak a sporttársak.
A Mohosz azt szeretné, hogy a hazai haltelepítéseknél a pontyok aránya csak 85 százalék legyen, a többit pedig keszegfélék és ragadozók tegyék ki. Ez meg is valósult ősszel az 500 millió forint értékben telepített közel 3000 tonna hal esetében, amelyek a Mohosz támogatásával kerültek a hazai vizekbe. Dérer István elnökhelyettes 71 százalékos arányról számolt be.
„Mi, haltenyésztők is egyetértünk ezzel a törekvéssel, hiszen a biodiverzitás megőrzése a legfontosabb kérdések egyike. Nincs az a halász, aki sivatagot szeretne a horgásztavak helyén látni vagy pontyfürdetőt” – nyilatkozta a Borsnak Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, a Mahal szóvivője.
„Állítsuk helyre, amennyire csak lehet vizeink eredeti állapotát, ahol a ponty sokkal kisebb részarányban szerepel. De ne felejtsük el, hogy kettős igényt kell kiszolgálni, egyrészt a horgászt, aki azért zömmel (80 százalékban) pontyot fog, és magát a természetet, ahol arra is ügyelni kell, hogy maradjon meg valami a természetes fajgazdagságból, és azt javítsuk is” – mondta, hozzzátéve, hogy keszegféléket is termelnek, például a horgásztavakra „dévér-, bodorka-, vörösszárnyú keszeg kombót compóval kiegészítve”.
Szólt arról is, hogy a helyzet azért nem ilyen egyszerű, mert nagyon nehéz az egynyaras keszeget megtartani, a keszegtermelés lényegesen drágább, rosszabb az együtthatója, lassabb az állomány növekedése, és nagyobb a kitettsége a ragadozóknak, mint ha pontyot termelnének.
„Ugyanazon a vízterületen lényegesen kevesebbet is tudunk előállítani, nem is beszélve a válogatás, szállítás költségeiről. Egy normális kádba, ahová 8-10 mázsa pontyot lehet tenni, addig keszegből maximum csak 3-at továbbá a halak szállítása és leeresztése a tavakba is sokkal nagyobb odafigyelést igényel” – hozott egy érzékletes példát.
Lévai Ferenc úgy látja, hogy Mohosszal közösen megtalálták a középutat. „Az a mennyiség, ami ahhoz kell, hogy a tavi biodiverzitást ki tudjuk szolgálni, azon a halászat már túl van, meg tudjuk tenni” – szögezte le.
A további halfajokra áttérve kijelentette, hogy süllőt és csukát nehéz tenyészteni olyan meleg vizekben, mint ami az elmúlt években volt. „Át kell gondolni az egyensúlyt” – fogalmazott.
A szakember „nagyon jó kis halnak tartja a csíkos sügért”, ami szerinte kiváló hibrid hal. „Érdemes lenne a felmelegedés hatásaira gondolva megkockáztatni azt, hogy ellenőrzött, zárt vizekben a csíkos sügért ki lehessen telepíteni. Könnyen meg tudjuk termelni, igazi ragadozó, az apró kárász- és törpeharcsa-ivadékokat kitűnően tudná fogyasztani, amit a nagyobb ragadozók egyébként nem” – jelentette ki.
A harcsa szerepét is szóba hozta. Meglátása alapján jól karbantartja a vizeinket, de néhány év alatt nagyon gyorsan túl tud nőni.
„A halászatnak és a horgászatnak jobban együtt kellene működnie abban, hogy a természetes vizekben be tudjuk állítani a helyes arányokat. Van, ahol csak a harcsa segít, és van, ahová nem szabad kitenni. Csak azoknak a fajoknak a rehabilitációja végezhető el, tartható fenn vagy ér valamit, amelyeknek a környezeti feltételek megfelelnek” – hangsúlyozta Lévai Ferenc.
A csíkos sügér tenyésztéséről bővebben beszél Lévai Ferenc EBBEN A CIKKBEN.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum/olvasói fotó)
