Az idei október 23-i ünnepségen hárman vehették át Nagy István agrárminisztertől a Pro Aquacultura Hungariae-díjat: dr. Urbányi Béla, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Campus Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének egyetemi tanára, dr. Gorda Sándor, a Garda Duo Bt. halászati szakértője és Bertalan József, a Bertalan és Társa Kft. ügyvezető igazgatója. A kitüntetettek közül Gorda Sándorral beszélgetett a Halászati Lapok.
Gorda Sándor a hazai pontytenyésztés területén, különösen a ponty teljesítményvizsgálatában végzett magas színvonalú munkájáért kapta meg a szép elismerést. Kijelenthető, hogy jó helyre került az oklevél, mert Gorda Sándor azon halászemberek közé tartozik, aki sokat tett azért, hogy a hazai pontytermelés magasabb szintre kerüljön. Ez abban is megmutatkozik, hogy ma már a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) megbízásából végzi a ponty-teljesítményvizsgálatokat.
Gorda Sándor idén töltötte be a hatvanadik életévét. Gyöngyösön született, ahol az édesapja a horgászaton keresztül szerettette meg vele a halat. Egy lakótelepi lakásban csak az akváriumban lehet halat tartani, nevelni, ezért Sándor már egészen fiatalon kezdett érdeklődni az akvarisztika tudománya iránt.
A Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, de ekkor már eldőlt, hogy Sándor a halas vonalon fog elindulni. Az első munkahelye a szarvasi Halászati Kutató Intézet (Haki) volt, ahol az 1988-as belépés után 18 évet dolgozott.
Szerencsésnek mondja magát abból a szempontból, hogy az intézetben Bakos János karolta fel, és vette fel a szelekciós vizsgálati osztályra, ahol alaposan megismerhette a hazai pontytenyésztési rendszert. Kezdetben még a génbankkal, a génbanki fajták hibridizációs keresztezési, fajtajavítási munkálatok eredményeinek felhasználásával foglalkozott.
Az új állattenyésztési törvény 1996-ban jelent meg, amelyben a ponty, mint tenyésztett állatfaj is helyet kapott. A Hakinak három államilag elismert pontyfajtája, hibridje (215, P34, P31) volt abban az időben, ezért kérte fel az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) a Hakit, hogy dolgozza ki a ponty teljesítményvizsgálatának, a pontyfajták állami elismerésének a törvényi hátterét.
Sándor aktívan részt vett a törvény kidolgozásában, a kódex megalkotásában, amely szabályozta a ponty-teljesítményvizsgálatot. Természetesen a törvény végrehajtásában, a tesztelésben, a teljesítményvizsgálatok lebonyolításában, értékelésében Bakos János mellett Sándor is meghatározó szerepet kapott. Az egész pontytenyésztés és tenyésztőszervezet szabályozásának a végrehajtásában ma is tevékenyen részt vesz.
A Hakiban 2006-ig dolgozott, majd egy rövid ideig külső szakértőként foglalkoztatták. Ebben az időszakban alakult meg a Garda Duo Bt., ahol egyéni vállalkozóként szaktanácsadói tevékenységet végez. A külföldi szakértői tevékenysége révén a határon túlra is elviszi a magyar haltenyésztés jó hírét, mert haltenyésztésben, halszaporításban, halnevelésben segíti harmadik országok haltermelőit.
A hazai pontyfajták gazdag választékot kínálnak a haltermelőknek, hiszen 32 államilag elismert pontyfajtát tartanak nyilván. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a ponty 104 kromoszómával rendelkezik. A bolygón egyedül Magyarországon tartanak nyilván ennyi pontyfajtát, ami egyik oldalról jó, a másik oldalról kevésbé jó.
A szomszédos pontytermelő országokban korlátozták a pontyfajták tartását, és csak a legjobb tíz-tizenöt pontyfajtát engedték tovább tenyésztésbe, termelésbe vonni. A magyar haltermelők tehát színes palettáról választhattak pontyfajtát, mégpedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által megjelentetett teljesítményvizsgálati eredmények alapján.
A teljesítmény vizsgálata során kétféle tulajdonságot mérnek: a minőségi, kvalitatív tulajdonságokat, ami a hal külső megjelenését, a testméret-indexeket, az örökletes testi hibákat vizsgálják, de górcső alá veszik a pikkelyezettség egyöntetűségét, az állomány színezetét, s a testformát, morfológiát is.
A másik tulajdonsági csoport a termelés mennyiségi paramétereit tartalmazza, azaz a termelés gazdaságosságát, eredményességét meghatározó, úgynevezett kvantitatív tulajdonságokat vizsgálják. Ide tartozik a takarmányhasznosítási mutató, a megmaradási százalék, a vágóérték, az ehetőhús-kihozatal aránya és a hús zsírtartalma is.
Régi vita az ágazatban, hogy sok-e a pontyfajta. Sándor úgy véli, hogy azokat a fajtákat kellene megtartani, amelyeknél rendszeres tenyésztési munka folyik. Az ugyanis kérdés, hogy a jelenlegi fajtatulajdonosok közül ki fogja az új vizsgálatok elvégzését vállalni, mert aki nem vállalja, ott valószínűleg probléma van a tenyésztési program végrehajtásával.
Egy szó, mint száz, a most zajló ponty-teljesítményvizsgálat során egy fajtaszelekció is várható, bár Sándor azt tapasztalja, hogy csak néhányan mondták vissza, illetve kértek halasztást a vizsgálat elvégzésére. Tavaly indult az új vizsgálati ciklus, évente 5-6 pontyfajta vizsgálatát tudják elvégezni. A változatosság egyébként nagy értéke is hazai pontytermelésnek.
A piac különböző szegmensei miatt nehéz volna egy pontyfajtát kiválasztani, amelyik mindenkinek megfelelne. Ahol feldolgozásra, közvetlen piaci értékesítésre termelik a pontyot, ott a tükrös pontyot helyezik előtérbe. Ezzel szemben a horgásztelepítéshez a pikkelyes, nyurga testformájú pontyot keresik, mert ez a hal jobban ellenáll a parazitáknak, vírusoknak.
És vannak gazdasági okai is, hogy melyik fajtát részesítik előnybe, mert az őshonos, nyurga ponty például lassabban nő, kisebb a hozama, szemben a magas hátú pikkelyes és tükrös nemes tógazdasági pontyokkal. A piac viszont nem hajlandó megfizetni a termeléskiesésből adódó különbözetet.
Sándor is úgy véli, hogy hiányzik a ponty genomtérképe, mert a tájfajtákat jobban el lehetne különíteni, fogalmazhatnánk úgy is, hogy pontosabb származási térképet lehetne kialakítani a hazai pontyállományról. Ez azért volna hasznos, mert a pontytermelés technológiáját is fejleszteni lehetne, nem beszélve arról, hogy az új kihívásokra is jó válaszokat lehetne adni a halegészségügy, a haltermelés területén.
Sándor, amikor nem a teljesítményvizsgálatokkal foglalkozik, idehaza és külföldön szakértő, szaktanácsadó. A hazai horgászszövetségek, horgászegyesületek, tógazdaságok gyakran kérik ki a tanácsát, de ezen kívül megszaporodtak a külföldi felkérések is.
Nemrég Laoszban volt, most Pakisztánban egy vegyesvállalattal építenek fel egy tógazdaságot, ahol nílusi tilápiát, pangaziuszt fognak tenyészteni. Sándor örömmel jegyzi meg, hogy több földrészen is találkozott olyan haltermelő egységek kel, amelyeket magyar szakemberek segítségével telepítettek, építettek meg, így az elődök nyomdokain öregbíti tovább a magyar halászat, halászati szakemberek jó hírét.
A külföldi tapasztalata az, hogy ma már inkább intenzív rendszereket építenek, amelyben viszonylag kicsi a vízfelhasználás, de minél nagyobb hozamokat szeretnének elérni, mert a vízkészlet és a terület is korlátozottan áll rendelkezésre.
Arra a kérdésre, hogy hol kap helyet a kitüntetés, Sándor végül azt válaszolta, hogy a dolgozószobájában, az íróasztala mellett lévő könyvespolcra helyezte az oklevelet, mert így minden nap kap ösztönzést arra, hogy jobban teljesítsen, és köszönettel tud gondolni mindazokra, akik segítették a pályáján.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(a cikket lejegyezte: Hajtun György/Halászati Lapok decemberi száma, nyitóképünk illusztráció, forrása: pixabay.com)
