A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) munkatársai egy év elteltével megismételték az elektromos halászgéppel történő gyérítő halászatot a Hévízi-folyás felső szakaszán.
„Halgazdálkodóként feladatunk a jövőre nézve egyértelmű: mindent meg kell tennünk az idegenhonos fajok visszaszorítása érdekében, legyen szó akár bármely engedélyezett halászati módszerről, akár további ragadozóhal-telepítésről” – közölte a BHNp Zrt. a saját Facebook-oldalán.
A hévízi termáltó kivezető csatornája télen sem fagy be, így kedvező életfeltételeket biztosít azon trópusi halaknak, amelyek elpusztulnának a hideg vizű, magyar folyókban.
Ez azonban nagy problémát jelent, ugyanis kutatók szerint ezek a halak egyszer akár a Balatont is elérhetik, a Zala-folyóból például már fogtak jaguársügért.
„A tavalyi tél után ismét itt vagyunk a hévízi-tó kifolyójánál, ahol ezúttal megnéztük, mit csináltak a csukák, amelyeket tavaly a BHNp Zrt. munkatársai engedtek be a csatornába. Méghozzá annak érdekében, hogy elfogyasszák az idegenhonos, trópusi bölcsőszájú halakat, amelyek nagy mennyiségben tenyésznek a vízterületen” – magyarázta a BHNp Zrt. videójában Ferincz Árpád, a MATE AKI Természetesvízi Halökológiai Tanszékének a vezetője.
Mint elmondta, a megfogott bölcsőszájú halakat szakaszonként dézsákba gyűjtötték.
Annak érdekében, hogy ne szenvedjenek az állatok, a szakemberek szegfűszegolajjal túlaltatták őket.
„A szegfűszegolajat tudományos kutatásban széles körben használjuk a halak bódítására. Ha csak egy-két cseppet teszünk a tartóvízbe, akkor a halak bebódulnak, könnyen kezelhetővé válnak. A keltetőházakban gyakran az anyahalak megnyugtatására is ezt a módszertant alkalmazzák. Viszont, ha sok szegfűszegolajat adagolunk a vízhez, akkor a halakat kíméletesen túl tudjuk altatni. Ez egy teljesen bevett módszertan az Európai Unióban, de az egész világon is a halak kíméletes leölésére” – nyilatkozta Ferincz Árpád.
Ezek után Fodor Ferenc, a BHNp Zrt. haltermelési igazgatója beszélt a gyérítés részleteiről.
„A tavaly betelepített három mázsányi egynyaras csukának nem feltétlenül csak az volt a feladata, hogy a felső szakaszon pusztítsa és elfogyassza a bölcsőszájú halegyedeket. Ezek a ragadozóhalak nem annyira szeretik a meleg vizet, és ha egy kicsit lejjebb is vándorolnak, akkor is nagyban hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy az alsó szakasz tekintetében csökkenjen a felső szakaszról származó ivadéknyomás” – fogalmazott Fodor Ferenc.
A szakértők kiemelték, hogy „érzésre” talán egy kicsit több halat fogtak, mint tavaly, de a méretelosztás jelentősen változott, több hal tartozott a fiatalabb korosztályhoz, különösen a tűzfejű tarkasügér esetében. Citromsügérből ugyanakkor jóval kevesebbet fogtak, mint tavaly.
A vizsgált területet több, körülbelül 350 méteres szakaszokra bontották, és mint kiderült, az alsóbb szakaszokon már jóval kisebb mennyiségben fordultak elő bölcsőszájú halegyedek.
Ezzel együtt itt már sokkal több őshonos hallal találkoztak a szakemberek, például a Hévízi-tóból idekerült pontyokkal.
De előfordultak csukák, illetve igen komoly mennyiségű, többféle korosztályú harcsa is. Utóbbiból az egynyaras, 20-30 centis mérettartománytól egészen a nagyobb, 3-4 kilós testméretű egyedekig sikerült fogni.
A halbiológus szerint a harcsák sem véletlenül kerültek ide, vélhetően jól érzik magukat a „terített asztal” mellett.
Az előzetes eredménybecslés alapján megállapították, hogy a gyérítést, illetve az ehhez kapcsolódó kutatást a továbbiakban még előreláthatóan néhány éven keresztül mindenképpen folytatni kell.
„Halbiológus kollégáink ajánlásai alapján, halgazdálkodóként az egyik fő feladatunk, hogy a vízrendszerben élő idegenhonos halfajok ellen a lehető legtöbb intézkedést megtegyük, engedélyezett halászati módszerekkel gyérítsük az állományukat. Ezt pedig őshonos ragadozó-telepítéssel is szükséges kiegészíteni” – foglalta össze a tapasztalatokat Fodor Ferenc haltermelési igazgató.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: BHNp Zrt./Pecaverzum)
