Az utóbbi időben megfogyatkozott állományú, védettnek számító hal annyira egyedi kinézetű, hogy ilyet még a tapasztalt halkutató sem látott több évtizedes pályafutása alatt. A horgászok is csak ámultak-bámultak, amikor kiemelték a vízből.
Amikor pár hete életében először látogatott a Tisza-tóhoz Szente Attila, rögtön egy országos rekordgyanús kősüllőt pergetett.
Mivel a XXIV. Csónakos Pergető Országos Bajnokság középdöntőjét a Tisza-tó abádszalóki részén rendezik meg szeptember 13. és 15. között, és indul is rajta Szente Attila, így visszatért augusztus 22-én újra gyakorolni, és megint egy kivételes halat szemlélhetett meg közelebbről.
A különös küllemű uszonyosnak egy vertikális műcsali tetszett meg, amelyet horgásztársa, Ötvös Valentin vontatott.
„Elég fura volt, az fix. Először nem is tudtuk beazonosítani. Azt gondoltuk, valami hibrid lehet” – mondta a Pecaverzum megkeresésére Szente Attila.
Hogy megtudjuk, mégis milyen hal akadt horogra, Sallai Zoltántól, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagjától kértünk segítséget.
„A mélyen bemetszett anális úszóhártyáról, a tarkóból induló púpos hátról, a második hátúszó szegélyéből egyértelműen megállapítható, hogy széles durbincsot fogott a horgász, csak ez a jellegű színváltozat, amiből hiányzik a barnás mintázat, kimondottan ritkának számít” – nyilatkozta a halakkal foglalkozó szakember, aki még sosem látott ilyen, pigmenthiányos széles durbincsot.
„Általában szórt, felhőszerű, barnás-feketés mintázat jellemzi a testoldalát. Az, hogy gyakorlatilag teljesen egyszínű legyen, nagyon ritka, én még nem találkoztam ilyen egyeddel” – árulta el Sallai Zoltán.
Mint ismeretes, a halak bőrében található pigmentsejtekben négy fő színanyag termelődik, a gyöngyházfényű guanin, a barnásfekete melanin, a piros eritrofill és a sárga xantofill. Genetikai rendellenességek következtében (melynek oka valamilyen mutáció) kialakulhat olyan, hogy egyik vagy másik színanyag alul- vagy túltermelődik.
A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) védett hal, természetvédelmi értéke ötvenezer forint. Az Európai Unióban is kitüntetett figyelmet érdemel, mert közösségi jelentőségű, úgynevezett Natura 2000-es faj.
„Az elmúlt tíz évben nagyon lecsökkent a széles durbincs hazai állománya. Jellemzően reofil (áramláskedvelő) faj. Nemrég óta tud róla a tudomány, 1974-ben írták le először, korábban egy fajnak vélték a vágódurbinccsal (Gymnocephalus cernua). Jóval szűkebb az elterjedése a rokonfajtól, a Duna medencéje tekinthető elterjedési centrumának. Folyóvízi faj, de a folyókon nagyon megritkult az elmúlt időszakban, annyira, hogy a Dunán is hamarabb fogunk selymes durbincsot, mint széles durbincsot” – szemléltetett egy példával Sallai Zoltán.
A maximális testhossza 15 centiméter lehet, és eléggé falánk, ezért sokszor mélyen benyeli a horgot. Sallai Zoltán azt tanácsolja: ha kivitelezhetetlennek tűnik még horogszabadítóval is a sérülésmentes kivétele a horognak, inkább vágjuk bele.
A magyarországi halfauna több mint 90 fajból áll, ezek közül 37 áll természetvédelmi oltalom alatt. Itt két kategóriát különböztetünk meg: védett és fokozottan védett. Van továbbá három faj (a kecsege, a vágódurbincs és a széles kárász), amelyek ugyan nem védettek, de nem is foghatók, a horogra került példányokat minden esetben vissza kell helyezni a vízbe. A Magyarországon őshonos, de nem fogható 40 halfajt bemutató cikkünk fotókkal elérhető ITT .
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotók: Pecaverzum/Szente Attila)
