Kiss Gábor december első napján másodmagával márnázott volna a Dunán. Azért a feltételes mód, mert a célhal helyett más érkezett, egy rekordközeli leánykoncér.
„A Karaszi-fokkal szemben lévő partszakaszon ültünk, és a márna volt a célhal. Egy 420-as feederbottal, 130 grammos kosárral, egy méter hosszú, 20-as monofil előkével és egy 12-es horogra tűzött csonticsokorral, plusz egy vékony szál gilisztával vártam a halakra. 15 óra 30 perc körül aztán jött a kapás” – mesélte a Pecaverzumnak Gábor.
Van egy mondás, miszerint a Dunán az uszály meghozza a kapást. Most ez be is jött.
„Pont egy uszály ment előttünk a vízen, akkor jött a hal intenzív, húzós kapással, a feederbotot lebillentette az állványról” – a horgász azonban kiváló reflexszel elérte a felszerelést, így kezdődhetett a küzdelem.
„Öt-hat percig tartott a fárasztás, igencsak jó erőben volt a hal. A partig meg voltam róla győződve, hogy márnát akasztottam, de amikor először megpillantottam, akkor jött a meglepetés: egy szép koncér küzdött a horog végén” – de nem ám a kisebb példányokból.
„Robi barátom rögtön jelezte, hogy rekordgyanús lehet a méretei alapján. Megnéztük az aktuális toplistán a leánykoncért, kicsit még nőnie kell a fogásunknak” – a horogra csalt zsákmány ugyanis 2,54 kilósra és 48 centisre nőtt, a csúcsot pedig egy 3,21 kilós, 52 centis egyeddel tartják.
A védett óriáshalat Cservenák László már több mint 13 éve, 2011. július 31-én terelte partra a Szentendrei Kis-Dunából.
Gábor azonban így is rendkívül büszke a koncérra, hogy nem ért vele fel a csúcsra.
„Soha nem fogtam még ekkorát, nekem is meglepetés volt. Megsimogattuk, aztán szépen útjára engedtük. Nem tökölt, egyből húzott” – lelkendezett a pecás.
A márnázásból végül csak a márnák maradtak ki, hiszen a csodaszép leánykoncér mellett több paducot és egy 2,2 kilós pontyot sikerült még akasztaniuk a horgászoknak. Márnát talán majd legközelebb.
Így engedték vissza:
A magyarországi 40 nem fogható halfajt bemutató cikkünkben azt írtuk a 10 ezer forint természetvédelmi értékű leánykoncérról, hogy a Duna vízrendszeréhez tartozó nagyobb folyók paduc- és márnazónájában él, ritka, veszélyeztetett endemizmusunk.
Áramláskedvelő faj, optimális élőhelyét a folyók sebesebb sodrású, kavicsos és sóderes medrű, üledékmentes szakaszai adják.
Március és május között ívik, a hímek ebben az időszakban jellegzetes, több sorban elhelyezkedő, rózsatövishez hasonló, fehér nászkiütéseket viselnek.
Kifejlett példányainak hossza az 50 centimétert is elérheti.
Idén arról is írtunk már, hogy miért fognak egyre nagyobb leánykoncérokat a pecások (a részletekről ITT olvashatsz).
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Kiss Gábor/Pecaverzum)
