Másfélnapos horgászatot tervezett a Vas vármegyei Bajánsenyei Horgásztóra Félix István egy barátjával, Varga János Gáborral. Mivel sok idő nem állt rendelkezésükre, így a cél egy nagyobb harcsa becserkészése volt. A tervet is ehhez mérten állították fel, ami meg is hozta a sikert számukra egy 225 centiméteres harcsa személyében.
„Ha lúd, legyen kövér” – ezt gondolta magában Félix István, amikor készülni kezdett az október 7-én, szombaton 8 órakor kezdődött rapid túrára, amely 32 óráig, másnap 16 óráig tartott.
A 40 hektáros Bajánsenyei Horgásztó főként bojlis vízként ismert, de szép a harcsaállománya is, ezért szemelte ki magának a páros.
Félix István egyébként rendszeresen versenyzik, így egyfajta edzésként is tekintett a horgászatra. A Fertő-tavi Harcsahorgászok csapatának színeiben tavaly a második helyen végeztek a II. Harcsafogó Országos Bajnokságon. Csapattársa egy 71,5 kilós harcsát terelt partra, akkor döntötte el Félix István, hogy erősebbre cseréli felszerelését.
Azóta már egy 600 grammos dobósúlyú bottal és 55-ös, nyolcszálás fonású fonott damil üldözi a nagy bajszosokat. Október 7-én 22 óra körül is ez a bot volt felállítva a parton, amikor maszatolós kapást érzékelt. Saját készítésű bójához kikötve, szakítós módszerrel próbálkozott dupla kárásszal.
„Olyan volt a terep, mint egy focipálya, semmi gödör. Radaron láttam, hogy van halmozgás, ponty és apróhal. Odatettem le a bóját, ahol sok halat láttam. 4,20-as vizet mértem, és 3 méterre engedtem le a két darab félkilós kárászt. A szerelék alá halibutos pellettel etettem. Az volt a teóriám, hogy ha odajönnek a pontyok, majd a harcsák, akkor fölöttük egy méterrel észreveszik a két kárászt, és ha alulról támadnak, akkor lazán fel tudják hörpinteni” – ismertette a Pecavearzumnak a technikát, amely végül be is vált.
„Amikor megakasztottam, már éreztem, hogy ez nem piti – mesélte tovább Félix István. – Bevágtam, és elkezdtem húzni. Olyan volt, mint egy fatuskó, de egy percnek sem kellett eltelnie, akkor már tudtam, hogy ez életem hala. Olyan kirohanásai voltak, amelyeket még sosem tapasztaltam.”
A harcsa megindulásaikor egy pillanatra beugrott neki, hogy lazítson a féken, de a másik századmásodpercben már el is hessegette a gondolatot. Úgy volt vele, hogy nem engedhet neki, mert akkor megadja az esélyt arra, hogy a hal kirázza a fejéből a horgot.
„Partról fárasztottam, hát elfáradtam! Csimpaszkodtam bele, azt mondtam, hogy ennek nem szabad engedni. A szerelékkel meg voltam elégedve, mert tudtam, hogy annak mindent ki kell bírnia. Az utolsó húsz méter volt a legnehezebb, akkor csinált kirohanásokat úgy, hogy kőkemény volt a fékem, de még így recsegett az orsó” – emlékezett vissza a rizikós részekre Félix István, aki videót is küldött a Pecaverzumnak a fárasztásról.
„A videóban látszik, hogy bátran bele mertem állni, és tudtam úgy húzni, mint ahogy a filmekben a cápákat: tiszta erőből, ami kifért, nem finomkodtam, tényleg húztam, amennyire engedte. A régi botommal nem biztos, hogy így mertem volna fárasztani” – kommentálta a felvételt.
Elárulta azt is, azért is váltott bitangabb cuccokra, mert semmiképpen sem szerette volna, hogy az legyen a hiba élete halánál, hogy rossz a szerelék, és úgymond külső tényezők miatt old kereket a vára várt csúcsragadozó.
A felső horog szájszélbe akadt, masszívan feküdt, míg az alsót mélyebbre nyelte, de sikerült mindkettő sebesülés nélküli kiszabadítása.
A harcsa teljes teszthosszát 225 centiméternek mérték, a tömegét 80 kilónak állapították meg, és a fényképek elkészítését követően visszaengedték a Bajánsenyei Horgásztóba.
Félix Istvánnak korábban nagyon sok 15-30 kiló közötti példányokkal volt dolga. Eddigi, 37 kilós rekordját most azonban jócskán megduplázta. A cél innentől kezdve nem is lehet más, mint a bűvös, 100-as határ átlépése.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Félix István)
