A horgászok elmesélései szerint az utóbbi években nem nagyon fogtak pontyokat, keszegeket is csak elvétve a Tapolca-patakban. Azonban idén pár hete híre ment, hogy sikerült becserkészni néhány szebb példányt. Bakos Asztrikhoz is eljutottak az információk, aki egy társával együtt három napot töltött a parton.
A Tapolca-patak Pápától hat kilométerre, Tapolcafőn ered, majd a vadregényes, kanyargós vízfolyása Szigligetnél torkollik a Balatonba.
A pontyok megjelenésének híre nemcsak Bakos Asztrikékhoz jutott el, hanem más horgászokhoz is, akik a befolyótól feljebb próbálkoztak. Először Asztrikék is ott kezdték, aztán mégis inkább úgy döntöttek, hogy közelebb táboroznak le a Balatonhoz, a torkolattól mintegy 200 méterre vertek sátrat.
„A csónakkikötő után találtunk olyan helyet, ahonnan meghorgászhatók a beugrók. Azért jobb ez a hely – közelebb a Balatonhoz –, mert itt könnyebben találkozunk a hallal, járnak kifelé és befelé is” – indokolta a végleges helyszín kiválasztását a Pecaverzumnak Asztrik.
A Tapolca-patak itt 3-4 méter széles, az átlagos vízmélység 70-60 centiméter, a mélyebb részeken is csak 1,10-1,20 méter.
„Egy lápos területen kezdtünk horgászni, nagyon nomád volt, tele hangyával, szúnyoggal. Ha jött egy nagyobb szél, a patak kiöntött. Száraz területre szúrtuk le a bottartókat és raktuk le felszereléseinket, amikor megérkeztünk, aztán másnap arra keltünk, hogy mindent víz borít” – jellemezte a környezetet és a változó körülményeket.
A behúzást, de még a bedobást is elfelejthetjük ilyen terepviszonyok között. „Mivel nem a patakmeder középén, a sodrásban kínáltuk fel a bojlit, ezért csak kinyúltunk, és elfektettük a szereléket a lábunk előtt, a sás alatt. Az etetés pár szem bojliból állt, amit rádobtunk a csalira” – magyarázta.
A három éjszaka alatt több pontyot is sikerült fogniuk, volt olyan, amikor hetet, és olyan is, amikor csak egyet. Mivel Asztrikék privát oldalukon sem szoktak a halak méreteivel dicsekedni, így most sem osztották meg a pontyok hosszát, tömegét, de a két legnagyobbat – amelyek minden bizonnyal 10, de inkább 15 kilogramm felettiek lehetnek – lefotózták és elküldték a Pecaverzumnak. Az egyiket nyitóképünkön láthatjátok, itt pedig a másik:
A bandanagy május 22-én, hétfőn került horogra. Mindkét hal sötétes tónusú, ami arra enged következtetni, hogy átvették környezetük színezetét.
„Rendszeresen járhatnak át a patakba, vagy régebb óta itt élhetnek. Érdekes módón a helyet ismerő horgászok szerint az utóbbi esztendőkben mégsem fogtak belőlük. Láttuk az ívást is, megállás nélkül durrogott, csattogott a víz, lökdösték a leszúrómat oda-vissza. Volt olyan, hogy a swingert ötször kellett visszaraknom a helyére, mert állandóan leverték. A legnagyobb halat is a sás alól, 70 centis vízből bírtam kapásra. Másfél napig nem volt bent a szerelék, de nem vettem ki, bíztam a helyben, otthagytam, és onnan durrantotta el. A csali egy szem 24 milliméteres, szilvás-májas ízesítésű bojli volt kicsit megfaragva” – mesélte Asztrik, akinek ilyen körülmények között ez volt eddigi legnagyobb fogása.
A halak fárasztásáról elmondta, hogy nagyon jó erőben voltak, és megakasztás után nem mindegyik a Balaton irányába indult le.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Bakos Asztrik/Pecaverzum)
