Nem mindennapi esetnek volt szemtanúja november 5-én, vasárnap délután Jókai Attila, aki a Szentendrei Duna-ág partján végignézte, ahogy egy másik horgász kifogott egy körülbelül 80-100 kilogramm körüli, már élettelen dámszarvas bikát.
A tetem a Szentendrei Duna-ág egyik olyan, enyhén kiöblösödő részén akadt bele az egyik horgász zsinórjába, ahol a sodrás egészen lelassul.
Így is valószínűleg az erős felszerelés (bojlis bot, vastag fonott zsinór) minden teherbíró képességére szükség volt a partra vontatáshoz, illetve, az utolsó métereken már a botot letéve, kézzel húzta be a kint lévő zsinórt.
„Egész friss elhullás lehetett, mert a bomlásnak semmi jele nem volt rajta észlelhető, gyakorlatilag még szaga sem volt. Semmi külsérelmi nyomot nem lehetett rajta látni, ami lövés okozta sebzésre, gázolásra, barcogásban való küzdelem során vetélytárs általi szúrásra, vagy kutya esetleg aranysakál harapására utalt volna. Külön érdekesség a jobb agancsszáron az a hátrafelé növő rendellenes ág. Biztos nem volt kellemes neki, de semmiféle sérülést nem lehetett látni az alatta lévő bőrfelületen, még a szőrt sem koptatta ki” – fogalmazott Jókai Attila.
„Ha a párszáz méterrel lejjebb lévő szűkületnél történt volna mindez, ahol a fentebbi részhez képest jelentősen megszaladó áramlású helyen én vízben állva paducra, márnára úsztattam, ott valószínűleg esélytelen lett volna a kivontatás. Az én finom, matchbot-16-os főzsinór-14-es előke szerelésemmel mindenképpen” – tette hozzá, elgondolkodva azon is, hogy balul is elsülhetett volna a dolog.
„Az érdekes kérdés viszont, hogy mi lett volna, ha esetleg a vízközt sodródó a felgyorsuló áramlás által nem kis erővel mozgatott tetem pont azon a sávon érkezett volna, ahol én csípőig a vízben állok és telibe trafál! Kedvenc módszerem lévén, amikor csak a vízhőmérséklet lehetővé teszi, 10 fok fölött, gyakorlatilag általában áprilistól november elejéig ilyen módon horgászom mindig, a húzós vízen fennálló egyéb rizikófaktorok mellett állandóan ott van a pakliban ez a lehetőség az ilyen típusú ütközésre (sajnos, de a valósághoz hozzátartozik, hogy emberi holtesttel sincs kizárva)!” – árulta el.
A legmegrázóbb ilyenféle élménye egy jó tizenkilós busadöggel történt. „Nem bánnám, ha hátralévő praxisomban nem történne ennél megrázóbb »találkozás«!” – mondta.
Jókai Attila szerint nem mindennapi eset az ilyen, ugyanakkor az is biztos, hogy nem szökőévente egyszer fordul elő, hogy ilyen nagyobb testű vad-, esetleg háziállat egyede vízbe veszik, vagy a már kimúlt állat vízbe kerül.
„Láttam már felpuffadt kecsketetemet lebegni az Északi-összekötő híd alatt a budai oldalon, ami a későbbiekben jó eséllyel végigcsorgott az egész fővároson” – számolt be egy korábbi esetről.
Két éve egy part menti növényzetbe akadt dámszarvas bikát mentett ki egy horgász a Hármas-Körösnél. Akkor videó is készült. Nézd meg ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Jókai Attila)
