Baksa Bence megszállott üldözője a tokhalaknak. Tavaly a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Biriben, a Táncsics Horgásztanyán egy 12 órás horgászat alatt kifogta a tó két legnagyobb tokját, egy 56 és egy 58 kilós példányt. Az idei évben kétszer is meglátogatta a bajai Megafish Horgásztavakat. Az első pecáján akasztott egy 30 kilós vizát (nyitóképünkön), a második alkalommal pedig a tó egyik 60 kilós tokhalával fotózkodhatott. Elárulta a siker titkát.
„Édesapám révén már 3-4 éves gyermekkorom óta életem része a horgászat, amit egy kisebb megszakítás követett. 14 évesen jött a fellángolás, hogy márpedig én elkezdek aktívan horgászni, ami annyira rabul ejtett, hogy ez a mai napig tart, immár 17 éve. Először klasszikus fenekezős módszerrel kezdtem ifihorgászként, majd jött az aktív versenypeca a spiccbottól a rakós botig, utóbbi a mai napig egy kedves nyári módszerem. Ezek után elmélyedtem a method feederezésben. Mivel rengeteg időt töltöttem a vízparton, így folyamatos kihívásokat keresve szerettem volna mindig egyre és egyre nagyobb halakat megfogni. Ebben nagy szerepet játszott a Maconkai-víztározó, amely a lakhelyemtől alig 20 kilométerre található, így nagyon sokszor meg tudtam látogatni az évek során. A legelső 10 kiló feletti pontyomat 2011-ben fogtam meg ezen a víztározón feederbottal, ekkor ébredt fel bennem a nagyhalak iránti szenvedélyem” – idézte fel Baksa Bence a Pecaverzum megkeresésére, hogy honnan ered életében a horgászat, a halak, a nagy halak szeretete.
És itt jön a történetben a csavar. Bátonyterenye híres víztározóját már ekkor nagy számban lakták tokhalak, Bence pedig az évek folyamán folyamatosan fogdosta őket eleinte kisebb, később egyre nagyobb sikerrel.
„Előfordult, hogy január 2-án már tokhalat regisztráltattam a halőrökkel, amikor másnak még a horgászat gondolata sem fordult meg a fejében. Már akkor imádtam ezeket a halakat megfogni a hihetetlen erejük, látványos szaltóik miatt. Minél többet fogtam, annál több vizet kerestem fel, ahol lehet belőlük fogni. Előfordult, hogy rakós bottal üldöztem őket kisebb-nagyobb sikerrel” – folytatta nagyhalas szenvedélyének a leírását a pecás, hozzátéve, hogy a horgászpályafutása során már annyi 10 kiló feletti pontyot és amurt sikerült a partra terelnie, hogy vágyott valami igazán nagyra.
„Így kerültek képbe az óriási tokhalak, amelyekért képes vagyok akár 300-400 kilométert is utazni, akár egy 12 órás horgászat miatt is” – árulta el.
Azt már nem is igazán számolja, hogy eddig hány nagy testű halat fogott, de azért akad pár emlékezetes nagyhalas horgászata.
„2021-ben – szintén Maconkán – egy 23,75 kilogrammos tükörpontyot akasztottam, amelytől nagyobbat itt azóta sem fogtak. Tokhalból sikerült megfognom egy napon a Táncsics Horgásztanya 56 kilósát, majd pár óra múlva az 58 kilósát is. Idén sikerült megfognom a bajai Megafish Horgásztavak egyik 60 kilós tokhalát (alábbi képünkön - a szerk.)” – büszkélkedett Bence.
Kérésünkre elmondta, hogy milyen módszerrel és felszereléssel veszi üldözőbe ezeket a kapitális halakat.
„Ha csak egy 12 órás horgászatra van lehetőségem, akkor method módszerrel, XH (extraerős) feeder- vagy bojlis botokkal, PVA-bages technikával üldözöm őket. Mivel a családom bővült a két fiammal, így előtérbe kerültek a többnapos, »pihentető«, bojlis horgászatok, ahol természetesen a klasszikus bojlis felszerelés kerül előtérbe” – részletezte.
Megkérdeztük, milyen tanácsai lennének egy kezdő tokhalazó számára.
„Ezek a halak folyamatosan járják a partközeli helyeket, így ott kell őket keresni. Az igazi tokhalas idő a lehűlt víz, így a kora tavaszi, késő őszi és téli pecák kiváló alkalmak lehetnek, hogy megfogjuk életünk tokhalát. Imádják a büdös halas/krilles kajákat. Ha a horgászat előtti éjjel az etetésre szánt pelleteket, bojlikat meglocsoljuk egy kis lazacolajjal, az mindenképp egy plusz előrelépést jelenthet számunkra a siker felé vezető felé. Azért is lazacolajjal, mert az nem dermed le úgy a hideg vízben, mint egy sima halolaj, ezáltal nagyobb a csalogató hatása” – no de mit tegyünk a horogra?
„Tokhalra a abszolút sikercsali a lazackocka, amit imád a hal, de célszerű egy szem popuppal kikönnyíteni, mivel az alsó szájállású hal, így könnyebben felszippantja a számukra szánt csalétket. Én a merev előkéket preferálom, illetve a csalit jócskán elengedem a hajszálon a biztos akadás miatt, hiszen ezeknek a kapitális halaknak már óriási méretű szájuk van, amivel könnyen felszippantják akár a 2-es méretű horgot is a nem ritkán 50-60 milliméter átmérőjű csalikkal együtt. Személyes tapasztalatom, hogy ha ólomklipszes, elhagyós szereléket használunk, sokkal nagyobb eséllyel fogjuk meg ezeket a halakat, ugyanis a hal, amikor kiugrál a vízből, az ólom nem rázza ki a horgot a szájából, ezáltal egy sokkal biztonságosabb fárasztásnak nézhetünk elébe” – tért rá a legizgalmasabb részre.
De előtte még kifaggattuk Bencét, érdeklődik-e más tokfélék, például a Dunában is egyre gyakoribb kecsegék megfogása iránt.
„Idő hiányában, illetve a lakóhelyem miatt sajnos, erre nincs lehetőségem. Ritkán jutok le folyóvízre, ha igen, akkor a Tiszán előszeretettel kergetem a busákat, ami szintén nagyon jó szórakozás tud lenni a vehemens kapások miatt” – jegyezte meg.
A bajai Megafish Horgásztavakról azt gondolja, aki oda egyszer ellátogat, örökre a rabja marad a helynek.
„Pazar halállomány, gyönyörű környezet, de ezen kívül is minden adott, hogy a horgász úgy érezze magát, mintha otthon lenne. Nekem is már van a 2025-ös évre két foglalásom. Szeretném kivarázsolni a 65 kilós példányt belőle egy fénykép erejéig. Remélem, a többi horgásztársam is vigyáz majd erre a tóra, amely halai rengeteg embernek nyújtanak majd maradandó élményeket” – fogalmazott a vízterületről.
A Megafish Kft. egyébként közel 250 darab vizával rendelkezik, a legidősebb 10 éves és 40 kiló körüli. Ahhoz, hogy szaporítani lehessen a halakat, még 10 évet kell várni. Akkor kell majd eldönteni azt is, hogy az ikrákat kikeltetik vagy inkább eladják. A viza (orosz nevén beluga) ikrája a világon a legdrágább, egy kilogramm 2-3 millió forintot is érhet. A horgászok azonban, ahogyan Bence is, természetesen a felejthetetlen élmények miatt járnak ide.
Felmerül a kérdés, hogy miként szelektálja a nagy halakat?
„Nagy méretű csalikkal, 24-28-38 milliméter átmérőjű halibut pelletekkel etettem, illetve minimális maggal, amit az apróbb halaknak szántam. Én hiszem, hogy a merev előke, illetve a nagy távolság a horog és csali között egy igen jó szelektáló képességet adhat a végszereléknek. De semmiképpen nem elhanyagolható a csali mérete. Bár, aki igazán szeret nagyhalra horgászni, az tudja, hogy egy dupla 30-as csalikombinációt egy 8 kilós ponty már simán felvesz gondolkodás nélkül” – avatott be a nagyhalas peca rejtelmeibe, majd elkezdte mesélni a bajai részleteket időrendi sorrendben.
„A Megafishre a párommal, illetve a nagyobbik fiammal érkeztem 48 órára, pénteken. Nem titkolt célom volt, hogy Botkónak fogjak egy 60 kilós tokot, illetve egy 20 kilogramm feletti pontyot. A túloldalon található nádas elé helyeztem el a jelzőbójám, amelyet etetőhajóval húzgáltam meg a fentebb említett csalikkal, illetve csalogató anyagokkal. Már péntek este naplementekor egy vehemens kapásnak vágtam be. A tó túloldalán szabad szemmel látható volt, ahogyan a tokhal többször is kiveti magát a vízből az akasztást követően, majd ekkor kezdődött a kemény csata hal és horgász között. Mintegy 40 perc fárasztás után sikerült a halat a mérlegelőbe helyeznünk a halőr Szabó Tamás segítségével, aki közölte velem, hogy ez bizony a hatvanas” – lelkendezett Bence, akinek egy célja még ekkor is volt.
„Erre sem kellett sokat várnom, hiszen este 11-kor egy komótos, igazi nagyhalas kapásra vágtam be, és már akkor éreztem, hogy jó hal küzd a horgon, de biztosan nem tokhal. Körülbelül 10-15 perc fárasztás után sikerült megszákolnom egy gyönyörű tükörpontyot, melynek a tömege 22,69 kilogramm volt. Sikerült tudatosan megfogni a célhalaimat, így maximális elégedettséggel folytattuk a horgászatot” – idézte fel emlékeit a horgász.
Ezek után rátértünk a Táncsics Horgásztanyán átélt élményeire.
„Biri településre Csuberda Zoltán barátommal érkeztem. A hajnali induláskor nevetgéltünk, hogy milyen jó lenne megfogni valamelyik nagyot, ha már utazunk 250 kilométert értük. A helyszínre érkezés, majd a kipakolás után láttuk, hogy hol forognak a halak, így megetettük azt a helyet, aztán bedobtam a már előtte való nap felcsalizott és lazacfehérje-koncentrátumba áztatott, füstölgő halibut pelletet a fentebb leírt, kikönyített kombinációban. A csali mintegy 20 perc múlva máris gazdára talált, majd jött a kemény fárasztás” – hiszen Bencének sikerült partra terelnie a tó 56 kilós halát.
„A szerencse velem volt. Gondoltuk, ezt már úgysem lehet felülmúlni. A helyet folyamatosan etettük, bíztunk benne, hogy sikerül még beleakadni egy-egy jó halba. Napközben folyamatosan fogtuk a szebbnél szebb pontyokat, kisebb tokhalakat. A nap vége felé gondoltam, frissítek még egy utolsót. Beszórtam mintegy egy kiló nagyméretű, feláztatott halibutot, majd a csalimat leraktam az etetés mellé pár szem pellettel, PVA-szalagon” – a kapás pedig nem maradt el.
„Ekkor még nem gondoltuk, hogy mit akasztottunk. Hosszas huzavona után sikerült megfognunk a halat. Teljesült a vágyunk, a kezünkben tarthattuk a tó legnagyobb, 58 kilós tokhalát” – büszkélkedett a pecás, akinél végezetül arról kiváncsiskodtunk, hogyan élte meg ezeknek az egészen kivételes halaknak a fárasztását, majd a fotózás előtti és utáni pillanatokat.
„Hihetetlen élmény megakasztani egy ekkora méretű halat, amely ráadásul az első kontakt utáni pillanatban kivágja magát a vízből. Ettől a látványtól szinte minden horgász lába remegni kezd, majd elkezd imádkozni és reménykedni, hogy jól akadt a horog. Embert és felszerelést is próbára teszi maximálisan, viszont figyeljünk rájuk, mert képesek a végtelenségig is kifárasztani magukat. Ha nem vagyunk elég figyelmesek és türelmesek a visszaengedésnél, a sokk, illetve a fáradtság hatására könnyen tragédia lehet a vége, ha a hal lesüllyed, és teleszívja magát iszappal” – figyelmeztetett a tokhal-specialista.
Ezeket a nagy méretű halakat már egyáltalán nem hagyják a tógazdák meríteni.
„Egy lebegő mérlegelőbe kell beleterelni, ami szerintem egy nagyon szuper ötlet, mi rendszeresen alkalmazzuk a nagyobb testű pontyoknál is, ezzel elkerülve a halnak a törését. Könnyebb így a hallal bánni. A fotózás nem egyszerű egy ekkora halnál, csak akkor sikerül normális képet készíteni, ha ebben a hal is partner. Ilyenkor több telefonnal próbálunk minél több fotót készíteni, aztán egy-kettő úgyis megfelelő lesz. Szerencsére mind a három óriástoknál tökéletesen sikerült minden, így nagyon hamar visszanyerték az erejüket, nem kellett velük hosszú percekig sétálni a sokkhatás miatt” – nyilatkozta Bence, hozzáfűzve végül, hogy ezeket az élményeket, amíg él, biztosan nem fogja elfelejteni, és kívánja minden horgásztársának, hogy legalább egyszer fogjon egy ekkora méretű halat.
A tokhalas kalandok zárásaképp a pecás – a fentebb látható remek fotó kíséretében – megemlítette még, hogy a bajai túra előtt két héttel a Kiskorpádi Szigetestó partján Csuberda Zoltán társaságában eltöltött 72 órát. A somogy vármegyei vízben sikerült fényképezésre bírniuk az ország második legnagyobb koipontyát, Reményt, aki 23,975 kilogrammot nyomott.
A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk egy korábbi cikkünket, amelyből kiderül, hogy az Akasztói Halgazdaságban már több mint 10 éve foglalkoznak vizák nevelésével. A végső cél, hogy – amint a 2021-es cikkünkben írtuk – 10 év múlva, amikorra ivarérettekké válnak az addigra már 100 kiló fölötti halak, 15-20 kiló ikrát adjanak. Ennek a világpiaci értéke akkori árfolyamon számolva akár 62 milió forint is lehet. (A részletekről ITT olvashatsz.)
Baksa Bence korábban rekordméretű ezüstkárászt is fogott, erről ITT olvashatsz.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Baksa Bence/Pecaverzum)
