2024. július 17. szerda | Elek, Endre
Nagy fogások

Elképesztő magyar rekorddöntés: tókörre vitte a pecást a 120 kilós harcsa – fotókkal

Elképesztő magyar rekorddöntés: tókörre vitte a pecást a 120 kilós harcsa – fotókkal

Szenzáció a Széki-tavon: Bányai Péter 119,4 kilogrammos, 256 centiméteres harcsát fogott június 11-én, kedden. Ha a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) a csúcsot hitelesíti, akkor megdől az eddigi harcsarekord. Ezt jelenleg még Kovács Gábor tartja, aki 2010. május 10-én a Töröcskei-tavon egy 113 kilós, 230 centis monstrummal büszkélkedhetett.

„Életem hala, elképesztően boldog vagyok” – mondta egy nappal a fogás után a Pecaverzumnak Bányai Péter, aki érezhetően még most is bőven a fogás hatása alatt van, és vélhetően lesz is még egy ideig. Egy ekkora példány sikeres partra tereléséhez mindennek össze kell állnia. A teljesség igénye nélkül: tudás, kiartás, tapasztalat, megfelelő – tehát bivalyerős – felszerelés, önzetlenül segítő horgásztársakv és egy nagy-nagy adag szerencse.

Persze az sem árt, hogy a vízben ott ússzon ez az óriás, amely ezek szerint hosszú-hosszú évek óta remekül érzi magát a Veszprém vármegyei Devecsertől pár kilométerre fekvő Széki-tóban.

Ott, ahol idén március végén már partra tereltek egy 90 kilósnak saccolt, 234 centis, tehát a 2010-es országos rekordnál hosszabb harcsát. Ráadásul egy olyan horgászbottal, amelyet éppen mostani sztorink főhőse, Bányai Péter épített újjá. A két harcsahorgász ugyanis jó barátok.

Péter évek óta üldözi a Széki-tó harcsáit, és mindig is az álmai között szerepelt egy gigantikus hal kifogása. Bár már így is több olyan méretű harcsát sikerült zsákmányolnia, amelyre bármelyik horgász roppant büszke lenne. Hiszen 37-55 kiló közötti ragadozókkal már korábban összehozta a sors.

„A saját helyemen ültem le horgászni a tó elején, a befolyó árok területén. A harcsá(so)k nagyon szeretik ezt a részt. A hatalmas esőzések miatt bíztam a nagy áradásban, és ismét harcsázni indultam” – nyilatkozta honlapunknak Péter, kiemelve, hogy hatalmas halakat rejt a vadregényes tó. Ez jó hír, a rossz azonban, hogy a rengeteg táplálékhal miatt szinte lehetetlennek tűnhet a megfogásuk.

Van, akinek lehetetlen, de ő nem az a típus, aki egykönnyen feladja.

„Június 10-én bójás felszereléssel, szakítós módszerrel kezdtem a pecát, 20-25 centiméteres kárászokkal a horgon. Szokásomhoz híven már délután öt órakor elhelyeztem a szerelékeket a legjobbnak vélt helyen, és optimista voltam, mivel az időjárásra és a hétköznapra való tekintettel tudtam, üres lesz a tó” – ezt pedig azért tartotta jó ómennek, mert így se zörgés, se autó, se lámpás nem zavarja meg őt a sikeres éjszakai horgászatban.

De hiába a jó előjelek, éjjel nem keltette fel hősünket a kapásjelző hangja.

„Korán ébredtem, és egy finom kávéval a kezemben gyönyörködtem a tükörsima vízben és vártam a napfelkeltét. Amikor a kihelyezett csónak mellett, az árnyékban egyszercsak hatalmas rablásra lettem figyelmes. Hívtam is az egyik harcsás barátomat, Tima Andrást, hogy nem hiszem el, amit látok. A csalim közelében eszik a harcsa, mégsincs kapásom?! Bandi barátom megemlítette, hogy a táplálkozó harcsát könnyebb megfogni. Így hát nem is tétováztam, fogtam a botomat, halkan odébb helyeztem a szereléket, majd csendben vártam. Oldalt láttam, hogy az úszógumitól 3-4 méterre eszik a kishalakat. Nem hittem el. Majd a csónakban egy óvatlan mozdulatot tettem, és minden eltűnt, a hal elúszott” – idézte fel szomorúan az első sikertelen próbálkozását Péter. A pecát ezzel feladta. Vagy mégsem?

„Kijöttem a partra, pakolászni kezdtem, hogy indulhassak haza. De ami ekkor történt, megdöbbentett. Ugyanazon a helyen újra rabolni kezdett. Úgy véltem, az ekkor bevetett gilisztacsokor a tömegben elveszik, nem kelti fel annyira az érdeklődést. Kis gondolkodás után arra jutottam, hogy fireball technikával próbálkozom tovább, a horgon egy tenyeres keszeggel. A környékemen nem volt túl nagy vízmélység, az 1,8 méteres vízben nem mertem túl közel menni a rablás helyszínéhez. Onnan 15-20 méterre élesítettem a szerelékemet, majd, amikor a fenék közelében elkezdtem vontatni a tenyeres keszeget, nem kellett sokat várnom. Harmadik tekerésre kapásom lett, majdnem kiesett a bot a kezemből! Amíg bírtam erővel, bevágtam a csónakból, az óriás pedig körülbelül 60 méterre elhúzta a járművet. A harc során próbáltam irányítani, de hiába, a menetirányt ő szabta meg. Jobbra, balra, a gát felé? Rendre ő diktálta az iramot” – így egy sétahajózás lett a horgászatból, miközben Péter a szívét a torkában érezte dobogni az izgalomtól.

„Tíz-tizenöt perc kemény fárasztás után végre elkezdtek felszínre jönni az öklömnyi buborékok. Ekkor mondtam magamban, talán te is fáradsz, nem csak én. Körülbelül 20 perc után végre fel tudtam húzni a fejét, és azt mondtam magamban: Úristen, ez hatalmas lesz!” – annyira elképesztően nagy, hogy a pecás tudta, nincs esélye egyedül a csónakba emelni a harcsát. Ekkor kénytelen volt kikötni, és a partról folytatni a csatát.

„Higgadt maradtam, majd a sekély víz irányába kezdtem el terelni. Jó tervnek tűnt, csakhogy a halnak ehhez nem volt kedve, 50 méterrel beljebb úszott. Így kénytelen voltam a partra kihúzni, és ott folytattam a fárasztást. Folyamatosan pumpáltam, és végül a parttól két méterre hirtelen megállt. Nem tétováztam, a botomat letéve, a felkapókart kiengedve bementem a vízbe a halért. Amikor mellette álltam, akkor észleltem csak, hogy mennyire elképesztő méretekkel rendelkezik. Kesztyű nélkül megragadtam a száját, és nem engedtem el, a kezem még most is sebes. A partra húzva azonnal hívtam Bandi barátomat. Amikor megérkezett, ő is azt mondta, hogy gigantikus hal, mindenképpen meg kell mérni” – a szavakat pedig tettek követték.

„Csakhogy ketten is kevesek voltunk, riasztottuk a horgászbarátainkat, akik azonnal jöttek. Megmértük, és kiderült, hogy 256 centiméter a hossza, a mérleg pedig 127,4 kilónál állt meg (a mérlegelő rúd és a ponyva tömege pontosan 8 kiló volt). Azonnal hívtuk a halőrt a hitelesítés miatt, akinek az első szavai úgy hangzottak, hogy ebből a hihetetlen fogásból valószínűleg országos rekord lesz – és mennyire igaza volt.

A Mohosz hitelesítése remélhetőleg már csak formalitás, amely után Péter elmondhatja magáról, hogy a fogásánál nagyobb, a rekordlistára beküldött harcsát Magyarországon még soha, senki nem fogott.

A boldog pecás végül köszönetet mondott az azonnal a segítségére siető harcsás cimboráinak: Tima Andrásnak, Zsédely Attilának és Sass Gábornak, illetve a halőröknek a mérésben nyújtott segítségükért. Volt, aki a munkahelyéről rohant azonnal a vízpartra...

Kellett pár jó fotó is, csakhogy Murphy sohasem alszik. „A legnagyobb vicc, hogy pont előtte esett le a telefonom, úgyhogy a kamera széttört benne, így a képeket a haverjaim készítették” – tette hozzá Péter, akinek meg sem fordult a fejében, hogy ne engedje vissza a halat.

„Kétségem sem volt afelől, hogy a hal visszanyerje szabadságát. Úgy voltam vele, elképesztő élményt nyújtott nekem, ezért szeretném, ha más harcos pecás is átélhetné ezt a jövőben” – zárta beszámolóját a harcsahorgász.

Bányai Péter barátja, Fodor Gábor két és fél hónapja ugyanitt egy 234 centis harcsát fogott, ennek a sztorijáról ITT olvashatsz bővebben!

A Pó-folyóban egy magyar horgász által zsákmányolt 281 centis harcsa történetét IDE kattinva ismerheted meg! 

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(fotók: Bányai Péter/Pecaverzum)