Hihetetlen, mivel csapták be az öreg veresi csukát

Tavaly novemberben újra kifogták a veresegyházi Pamut-tó 15 kiló feletti csukáját, de mint kiderült, egy női horgásznak már közel négy éve is sikerült túljárnia az akkor is 10 pluszos hal eszén. A poént nem lőjük le, cikkünk végén kiderül, hogy Erika mit is használt csalinak.

„Egy apró, ám annál egyedibb folt alapján szinte biztos, hogy bő egy éven belül három horgász is ugyanazt a kapitális csukát fogta ki tavunkban” – volt olvasható a veresegyházi Pamut-tó Facebook-oldalán 2021. november 6-án. A ragadozó szépen gyarapodott, hiszen 2020 októberében még „csak” 10,1 kilogrammot nyomott, tavaly novemberben azonban újra horogra akadt, a mérleg pedig már 15,54 kilót mutatott. A pecások pergetve, illetve egy esetben kishallal tudták becsapni a csukát.

A Pecaverzumot néhány napja megkereste egy horgász, hogy elmesélje, a szerencsés pecások számát ő is növeli, hiszen 2020. augusztus 13-án, „a nagy csuka húsmentes napján” ő is megakasztotta a tó egyik büszkeségét. A csavar a történetben, hogy Móricz László és párja, Erika békés halazás közben találkozott a predátorral.

„Hogy van-e valóságtartalma az említett húsmentes napnak, nem tudom. Sőt, úgy gondolom, inkább csak véletlennek tudható be ez a történet, de a teljes igazságot igazából csak ez a szépséges ragadozó tudná nekünk elmondani, ha értenénk a nyelvét” – mélázott el Móricz László, hozzátéve, hogy amíg az eszét tudja, nem fogja elfelejteni azt a különleges napot.

„Amely így néhány év távlatából is fantasztikus érzés, és tisztán él az emlékezetemben” – idézte fel, hogy milyen emóciók járják át, ha visszagondol erre a négy évvel ezelőtti, augusztusi napra.

„Megszerettük ezt a vizet a párommal, mert ugyan a tó a városban terül el, mégis sikerült megőrizni a szép természeti környezetet. Nagyon szépen karban tartott a part, számunkra könnyen elérhető, a kocsitól nem kell messzire pakolni, és persze nem utolsó sorban mindig tartogat a horgásznak különleges élményeket. Finomszerelékes horgászok vagyunk, ragadozó halak becserkészésére csak néhány napot szentelünk egy évben. Ez a nap is így indult, mármint, hogy nem a ragadozókat megcélozva. Leültünk egy olyan helyre, ahol már többször ajándékozott meg a víz szép fogásokkal. Az első kapásokra nem is kellett sokat várni, jött néhány kisebb dévérkeszeg és 2-3 átlagos méretű ponty a szisztematikusan felépített etetésről. Aztán páromnak az egyik dobás kicsit rövidebbre sikerült, melyet úgy kommentált, mint a vérprofik. »Ezt szándékosan dobtam így, arra gondoltam, hogy megnézem az etetés szélét.«” – mosolyodott el László, majd rátért a sztori izgalmasra forduló folytatására.

„A parton és a vízben is csend volt pár percig, a bot rezgőspicce mozdulatlanul állt. Erika ilyen téren is kitartó, gondolta, vár még kicsit, hátha van igazság abban, hogy a jobb méretű halak nem kedvelik a forgatagot, és inkább az etetés széléről csipegetnek. Így sem volt benn tíz percig a szerelék, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy komótosan, de ellentmondást nem tűrve elkezdett a spicc hajolni a víz felé. Persze az éles szemű horgászhölgy azonnal reagált a kapásra, és már emelte is botot” – az első meglepetés pedig már a bevágás pillanatában érzékelhető volt, mert a bot úgy maradt a kezében, mintha egy akadóba húzta volna.

Iyenkor még nem lehet tudni, milyen és mekkora ellenfél küzd a horog végén, de talán ez a horgászat egyik legszebb része. Amikor várjuk, hogy kiderüljön, miért is görbül ennyire az a bot.

„Néhány pillanat elteltével viszont az akadó megelevenedett, és szépen lehetett lopni a távolságot. A fárasztás nem volt kemény, a hal hagyta magát húzni aránylag könnyen, csak egy nagy tömeg komótos ellenállása volt érzékelhető. Kicsit úgy tűnt, mintha nem is érezte volna, hogy bajban van, egészen addig, amíg a parttól néhány méterre fel nem jött a víz felszínére. Ez volt az a pillanat, amikor minden parton álló szereplőbe egyszerre villámcsapásként hasított az »ilyen még soha nem volt« érzés, melynek következtében adrenalinszintünk sem kicsit emelkedett meg” – mesélte egyre nagyobb átéléssel László a majdnem négy évvel ezelőtti történetet, amelynek a legszebb része még csak ezután következett.

„A hal feleszmélt, és nyilván próbálta menekülőre fogni dolgot, szabadulni próbált a horogra akasztójától. Mi pedig olyan sokklöketet kaptunk, hogy az eddig nyugodt mederben folyó horgászat egyszerre egy vadvízi pezsgéssé változott, mert nyilvánvalóvá vált már az első pillantásra, hogy ilyen méretű teremtménnyel még soha nem találkoztunk horgászpályafutásunk során” – amire a csuka úgy reagált, hogy még néhányszor kitört, lehúzott néhány méter zsinórt, de az ügyes horgász rutinosan terelte vissza a part közelébe minden alkalommal.

A szákolás előtti pillanatok izgalma közé tartozott az is, hogy ez a bődületes méretű csuka vajon bele fog-e férni egy olyan merítőfejbe, amellyel egy 8-9 kilós ponty még simán kiszedhető.

„Szerencsére sikerült finoman belehajtogatni őkelmét a szákba, majd nem kis izommunkával kiemelni és matracra fektetni. Persze a matrac is majdnem kicsinek bizonyult, ezért nagyon kellett vigyázni a halra, nehogy valami baja legyen. Ezért az ezt követő perceket próbáltuk minél rövidebbre fogni” – amit úgy lehetett megtenni, hogy a halat nem mérték meg. A két horgásznak éppen elég volt a tudat, hogy 10 kiló feletti és nagyon hosszú.

„Gyorsan készítettünk egy-két képet az utókornak, hogy mikor újra elővesszük, mindig melegség töltse el a testünket. A párom nem is próbálkozott a csuka felemelésével, ezért ezt a feladatot rám bízta. Majd ezt követően gondosan visszaengedtük a tóba” – majd rátért arra is interjúalanyunk, miért is kezdte úgy a beszámolóját, hogy húsmentes napot tarthatott a csuka.

„A csali ugyanis, hihetetlen módon egy szem fűzött csemegekukorica volt, szabályosan, szájszélbe akadva. Kívánom, hogy még nagyon sokáig éljen a vizünkben és sok pecásnak okozzon felejthetetlen horgászélményt!” – zárta szavait László, aki akkor még nem tudhatta, hogy az ország egyik legismertebb gigacsukájában valóban több horgász lelheti majd örömét.

A tó pecásai pedig remélik, hogy még mindig ott úszik a tóban az öreg ragadozó, és célba veszi az országos rekordot, amely 30 éve érintetlen. Hársfalvi Gábor 20,47 kilós halánál – aminek a Gyékényesi Kavicsbányatavon örülhetett – 1994. április 5-e óta senki sem volt képest igazoltan nagyobbat felmutatni, a veresi óriás tömege azonban szépen kúszik felfelé, és jelenleg már 16 kiló fölött lehet.

A veresi gigacsuka különös ismertetőjegyéről könnyen beazonosítható. Látható rajta ugyanis alul, középen egy emblematikus pötty, amelyik mindegyik, korábban készült fényképen ott virít. Erről pofonegyszerűen fel lehet ismerni.