Egy óriási balatoni csuka tette fel az i-re a pontot Duchony Zoltánnak, aki miután országos bajnok címet ünnepelhetett, valóra vált az álma a Balatonnál.
Szeptember 20-án Kaposvár mellett, a Deseda-tavon rendezték meg I. Kajakos Pergető Országos Bajnokságot, amelyet Duchony Zoltán nyert meg.
Az újdonsült magyar bajnok tíz nappal később egy barátja, Székelyhidi Péter meghívására a Balatonra látogatott pergetni. A nyugati medencében, Keszthelynél szálltak csónakba, és radarral keresték a halakat az iszapon.
Az idő közel sem olyan volt, mint jósolták: félméteres hullámok és hideg, északi szél nehezítette a halak megközelítését.
Ennek ellenére egészen bent, a parttól 1000-1500 méter között sikerült süllőket és egy két kisebb harcsát is fogniuk.
„Megbeszéltük, hogy maximum 17 óráig maraduk. Már kifelé jövet, úgy 16:30 körül a parttól körülbelül 700 méterre találtunk egy szerintünk sziklát vagy valami tömböt, ami mellett két halat is láttunk állni, de egyiket sem sikerült kapásra bírni, és el is úsztak” – nyilatkozta a Pecaverzumnak Zoli, aki azonban nem hagyta annyiban a dolgot.
„Peti szólt, hogy húzzam fel a horgonyt, és menjünk! De ahogy ő tanította, észrevettem, hogy az akadó tövébe vibrált a monitor jele” – kérdezte is tőle, hogy az nem hal?
„De az – érkezett a válasz. – De ebből a szögből úgy sem tudjuk megdobni, hiszen az akadó előtt fekszik. Mögé dobva pedig csak beakadsz az akadóba. A hullámok miatta meg nem tudok más szögből ráállni”.
„Úgy is utolsó dobás – vágta rá Zoli. – Megpróbálom, max akadok, szakadok” – és már lendítette is a botot.
„Túldobtam az akadón, és megpróbáltam folyamatos bevontatással elhúzni az akadó felett, és azon túlérve beejteni az akadó elé. Ez olyan jól sikerült, hogy a hal meg is ijedt tőle, és arrébb ugrott úgy fél métert” – ekkor Peti nevettet egyet, és azt mondta, „Na menjünk!”.
Zoli azonban kérlelhetetlen volt, és kifundált egy turpisságot.
„Elkezdtem finoman rezegtetni a fenéken, majd spiccel egy fél métert lassan beleemeltem, és ahogy kívántam magamban, egy tompa, belehúzós, erőteljes kapás érkezett. Nem tudtam, hogy csuka, de amikor megláttam, a szívem kiugrott, hogy végre itt van, amiért jöttem” – igen ám, de ami ezt követően jött, pár szál ősz hajszálat biztosan eredményezett Zolinak.
„Merítés után, amíg kerestem a matracot, Peti figyelmen kívül hagyta a merítőt, és leengedte a végét. Csak a nagy csobbanásra lettünk figyelmesek, és a hal már ment is. Szegény csak azt hajtogatta, hogy »neeee, ne haragudj«. Még a kötelünket is összeszedte, de szerencsére nem akadt ki, és a lényeg, hogy a végén meglett” – tette össze képzeletben a két kezét.
„A sors iróniája, hogy reggel a kezdésnél annyit mondtam Petinek, hogy az sem érdekel, ha ma egy süllőt vagy harcsát sem fogok, csak fognék már egy szebb csukát!” – ilyen tehát az, amikor a kívánságból valóság válik. Csak kérni kell – szokták mondani.
A 100 centiméteres álomcsukát olasz, kézzel készített, fehér színű gumihallal csapták be.
„Na erre mondom én, hogy 50 százalék tudás és 50 százalék szerencse. Persze pergetésben a kitartás a legfontosabb!” – summázta a tanulságot Zoli.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum/Duchony Zoltán)
