Tavalyelőtt, tavaly és idén is gardát fogott tiszavirágzás idején a Tiszán Szente Attila kérészutánzattal. A youtuber elárulta a trükküt, amivel vízfelszínen csaphatjuk be ezt a halfajt.
Június 16-án a Tisza szolnoki szakaszán kuttyogatott Szente Attila, fogott is egy kisebb harcsát, de mégis módszert váltott.
Észrevette ugyanis, hogy a kérészek elkezdtek repülni, és úgy gondolta, már van kellő mennyiség ahhoz, hogy felszínre csalogassa a halakat.
Tavaly is a sikerült fognia a tiszavirágzás idején kérészutánzattal balint és gardát is. Most is ezekben a halfajokban bízott a legjobban.
Be is ugrott neki a „látott hal”. Méghozzá egy teljes testhosszig mért 40 centis példány. Ez zsinórban a harmadik év, hogy tiszavirágzás idején garda tette tiszteletét nála a Tiszán.
„Tiszavirágzás alatt van egyedül nagyobb esély megfogni a békés halakat a felszínen. Bár a garda egy érdekes hal, ilyenkor mintha fogat növesztene” – magyarázta a Pecaverzum érdeklődésére.
Tapasztalatai alapján nem egyszerű megfogni őket, mert az első visszajelzésre nem szabad bevágni, csak a másodikra vagy a harmadikra, amikor beforgatja a műcsalit.
„Ez meg nem a legszokványosabb egy pergető horgásznak, hiszen az első visszajelzésnél már reflexbő mozdul a csukló. Itt nem szabad. Türelemjáték” – árulta el a titkot, hozzátéve, hogy a kapást felszíni, „pöcögtető” mozdulatokkal érte el.
Szente Attila a több mint 18 ezer feliratkozóval rendelkező Youtube-csatornájára egy videót is feltöltött. Láthatjuk a garda fogását a bedobástól egészen a visszaengedésig.
Az országos gardarekordot Tápai Gábor tartja, aki 2020. június 16-án csalt horogra egy 1,25 kilós, 49 centiméter hosszú és 26 centiméter kerületű példányt.
A gardát „látott halnak” is nevezik a Balatonnál, méghozzá azért, mert szeret csapatban mozogni. Régen úgy tudták megtalálni őket a halászok, hogy őrszemet állítottak Tihanyban, ahonnan rá lehetett látni a Balatonra. Amikor kiszúrták a rajt, értesítették a halászokat, akik célba vették a várva várt zsákmányt.
A garda magyarországi elterjedéséről Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagja korábban azt mondta, két nagy tavunkban, a Balatonban és a Fertőben nagyon stabil egyedszámú, önfenntartó állományai élnek.
Azonban nemcsak ebben a két állóvízben, hanem a nagyobb folyóvizeinkben is rendszeresen jelen van.
„Gyakorinak még véletlenül sem lehetne nevezni. Vándorló halról van szó, a folyókon lévő duzzasztók alatt szokott esetleg nagyobb mennyiségben előfordulni, főként vonulási időszakban, akár tavasszal és ősszel, ilyenkor többet is foghatnak a horgászok. Jómagam is még gyerekkoromban, amikor a kiskörei duzzasztó alatt úsztattam, volt úgy, hogy egymás után hat egyedet is fogtam. De ugyanez igaz a tiszalöki duzzasztóra is, ahol rendszeresen előfordul a horgászok zsákmányában. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag végig a hazai Tisza- és Duna-szakaszon megtalálható, a Dráván már csak szórványosan, mert gyorsfolyású neki. De ugyanez mondható el a szigetközi Duna-szakaszról is, ahol kimondottan ritka” – közölte Sallai Zoltán.
Hozzátette, hogy ezeken kívül még stabil állománya él a Marosban és a Körösben. A békésszentandrási duzzasztó feletti szakaszon is él egy kisebb állománya, így előfordul a Berettyóban is.
Ritkán bejut olyan tisztavizű csatornába is, amelyek jobb vízminőségűek, így felbukkanhat a Nagykunsági- és a Keleti-főcsatornában is. „Ezekről a vízterületekről is rendelkezünk előfordulási adatokkal” – árulta el a haltani szakértő.
A szakirodalmi adatok általában az 50 centimétert jelölik meg, amelyet testhosszban elérhet a garda, ami nem azt jelenti, hogy ne fordulhatnának elő kirívó esetek, amikor még ennél is nagyobbra nő. Sallai Zoltán is talált már 50 centiméter vagy azt meghaladó méretű gardát a közösségi médiában, de azt mérés nélkül engedték szabadon.
Számtalan olyan eset történik, amikor ugyan fognak rekordméretű halakat, de azt mérlegelés hiányában nem dokumentálják. A szakemberek arra kérik a horgászokat, hogy ilyen esetekben próbálják megoldani a hal adatainak a rögzítését.
„Ha nincs más, akár nylon szatyorban is le lehet mérni a tömegét, illetve egy matracon pedig a testhosszát, ebben nem törik a hal. Ha ezeket megosztják a Pecaverzummal vagy az MHTT-val, akkor ezek a tudomány számára fontos és releváns információk” – fogalmazott Sallai Zoltán.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum/Szente Attila)
