2021. október 27. szerda | Szabina
Nagy fogások

Óriás mohaállatot fogtak szombaton a Dunából

Óriás mohaállatot fogtak szombaton a Dunából

Focilabda méretű óriás mohaállatot akasztottak horogra a Pilsimaróti-öbölben augusztus 4-én, szombaton. A faj jövevénynek számít, természetes ellenségét nem ismerjük. Már a Ráckevei-Soroksári Duna-ágon (RSD), a Tisza-tónál és most a Dunánál is történt észlelés.


NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

Iratkozz fel a Pecaverzum Youtube-csatornájára, mert ha elérjük az 1111 követőt, 30.000 forint értékben sorulunk ki ajándékot a tagok között! 

A nyereményt a Fish'n Go horgászhelyfoglaló rendszer ajánlotta fel.

Részletek ERRE!

Addig is jó szórakozást az eddigi videókhoz, és persze jönnek folyamatosan az újak is!


Egyre jobb terjed Magyarországon az óriás mohaállat, amely valójában – a nevével ellentétben – parányi élőlény, de telepekbe összeállva már hatalmas „gombócot” formáz.

Szombaton a Dunából került elő egy focilabda méretű, a Pilismaróti-öböl sporthorgászatra kijelölt, 8-as számú helyén fogták. 

Illés Noémi a családjával horgászott a Dunán, az óriás mohaállat 19 óra 30 perc körül került partra. „Első ránézésre nagyon rémisztő volt, aztán már nem annyira. Elkezdtünk kutatni mi is, hogy mi lehet. Aztán édesapámat hívtam, és ő mondta, hogy ez az a moha fajta, amiről már olvasott korábban. Az állaga undorító volt: zselés, kocsonyás. A botot, amire rátapadt, ahogy mozgattuk, úgy mozgott ez a labda kinézetű moha is egyben” – nyilatkozta a Pecaverzumnak Noémi. 

Az óriás mohaállatról már a mi is írtunk. Augusztus közepén a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) hívta fel a figyelmet, hogy akár gyorsan el is szaporodhatnak a Tisza-tóban.

Általában a mohaállatok sok millió éves múltra tekintenek vissza. A Tisza-tóban pár éve felfedezett és idén már szép számmal előforduló óriás mohaállatot (Pestinatella magnifica) azonban először megközelítőleg 150 éve fedezték fel Észak-Amerikában, hazánkban pedig először tíz éve Ráckeve környékén. 

A szakértő is megerősítette

A szombaton készült képek láttán a Magyar Haltani Társaság (MHT) elnöke megerősítette a Pecaverzumnak, hogy valóban egy óriás mohaállatról van szó. Bár jövevényfajnak számít, és egyre terjed Magyarországon, úgy tűnik, még nem kell félni tőle. „Nem tudunk róla, hogy ökölógiai szemptból jelenleg problémás lenne” – fogalmazott Harka Ákos, aki a témában született írását is – amely a Calandrella legutóbbi kötetének 148. oldalán jelent meg – eljuttatta a Pecaverzumnak.

Abban olvasható, hogy a Digitális Tankönyvtár interneten elérhető, 2013-ban közreadott Állatrendszertani gyakorlatok című kiadványa szerint Magyarországon a mohaállatoknak (Bryozoa) tíz faja él. Ebbe már beleszámították a Mississippi vidékén őshonos óriás mohaállatot is, melyet hazánkból elsőként 2011-ben írtak le a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Ennek a fajnak került elő ivadékhalászat közben egy jelentős méretű, nádszálra rögzült telepe 2020. július 28-án, a Tisza-tó részét képező Tiszafüredi-Holt-Tisza szabadstrandjának a várostól távolabb eső végénél.

Megtévesztő a neve

A faj magyar neve kissé megtévesztő, ugyanis a mohaállatok mindössze néhány milliméteresek, óriási legföljebb a telepük lehet, amelynek felületén tíz-húsz példányonként kisebb egységekbe, egymástól világosabb határvonallal vagy sekély árkokkal elkülönülő rozettákba tömörülve ezerszám zsúfolódhatnak össze. 

A telep belsejét viszonylag kemény, kocsonyás anyag tölti ki, melyet a szorosan egymáshoz tapadó egyedek termelnek. Ezek a helyváltoztatásra képtelen egyszerű élőlények csillókoszorújuk segítségével az enyhén áramló vízből szűrik ki szerves törmelékből és még parányibb élőlényekből álló táplálékukat, s megnövekedve főként bimbózással szaporodva gyarapítják, növelik a telepet. 

Az óriási mohaállatok érzékenyek a hidegre. Amikor ősszel lehűl a víz, a telepek szétesnek, az állatkák elpusztulnak, de az általuk már korábban létrehozott többsejtű szaporítóképletek, a mindössze félmilliméteres, de a fagyokat is elviselni képes sztatoblasztok biztosítják a faj túlélését. Nagy számban szóródnak szét a vízben, és parányi kis horgaikkal megakadva a nádszálakon új telepeket alakíthatnak ki, amikor tavasszal ismét fölmelegszik a víz. A horgok azonban a csónakok, hajók testén vagy a vízimadarak tollazatán megakadva a faj terjedését is hatékonyan segítik. Ebből adódóan az ország más vízterületein, akár vízfolyásoktól elzárt kisebb tavain is számítani lehet megjelenésére. 

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotók: Illés Noémi/MHT)

Pecaverzum a közösségi médiában:

Kövessétek Facebook-oldalunkat!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!

Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!