Az idei nyár és kora ősz a balatoni horgászok számára nem volt kegyes: a frontok, erős szelek és kiszámíthatatlan időjárás gyakran húzták keresztül a pecások terveit. H. M. is így járt, amikor egy érkező hidegfront előtt süllőzésre indult. A nap azonban más meglepetést tartogatott számára: egy emlékezetes, egy óráig tartó küzdelmet egy kapitális harcsával.
Előkészületek a parton
A reggelt a széljelentések böngészésével kezdte. Már a hajnali előrejelzésből világossá vált, hogy 500 méternél beljebb nem lehet majd biztonságosan csónakkal menni. A nap közepére azonban némi gyengülést ígértek a szelek, így a horgász már 11 órakor a parton volt, felszerelést pakolt és összeállította a napi tervet – derül ki a Balatoni harcsázás Facebook-csoportban megjelent beszámolóból.
Az elképzelés egyszerű volt: a part közeli akadókat kell megdobálni. A Balaton ezen részein több kisebb-nagyobb akadó található, melyek jó eséllyel rejtenek süllőt vagy akár harcsát. Az első célpontok a kisebb akadóhalmok voltak.
„Fél óra múlva már vállalható volt a víz. Csak 40-50 centis hullámok maradtak, amit a csónakom jól meg tudott lovagolni, egy jó kapa horgony kíséretében” – emlékezett vissza a horgász.
Bár a vízen a sárga viharjelzés villogott, a szeme folyamatosan a fényjelzőn volt. Több évtized tapasztalata azonban azt mutatta számára, hogy a hullámzás nem akadály, sőt: sokszor éppen ilyenkor aktívabbak a halak, mint sima vízen.
Az első próbálkozások
Nem ijed meg a kihívásoktól, ahogy fogalmazott: megszokta már a szeles körülményeket. Az első négy-öt akadón azonban semmi nem történt, leszámítva egy kősüllőt, amely a csónaknál leakadt.
Ekkor egy nagyobb kiterjedésű akadó felé vette az irányt. A szélén megállva módszeresen kezdte dobálni a tetejét. A hullámzás okozta erős áramlat miatt azonban nem volt könnyű dolga.
„Ezért is húzok ilyenkor vertikális csalikat” – árulta el.
A váratlan ütés
Már-már tovább akart indulni, amikor eszébe jutott, hogy érdemes lenne néhány dobást az iszapra is ereszteni. Az ötödik dobásnál jött el a pillanat: a műcsali szinte az akadó közvetlen közelében járt, amikor erős, gyors ütést érzett.
„Igen, dupla, nem a szimpla, éles ütés, mint a süllőé, hanem a gyors ráduplázós harcsás ütés, amit közvetlen fenékről vesz fel a harcsa” – mesélte.
Egy belső hang azonban rögtön odaszúrt: „Na hülye gyerek, 11-es fonott, 30 grammos bot, kell ez neked?”
Fárasztás 60 méteres kirohanásokkal és hatalmas hullámokkal
A bevágást követően a harcsa simán a csónak felé úszott, majd hirtelen egy körülbelül 60 méteres kirohanást produkált. Ezt még kettő hasonló robbanás követte, mielőtt sikerült a csónak közelébe szelídíteni.
A helyzetet nehezítette, hogy időközben a szél újra erősödött, a hullámok pedig már elérték a 60 centimétert. A fárasztás így nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is komoly kihívást jelentett: egyszerre kellett figyelni a halra, a horgonykötélre és a csónak biztonságára.
Hősünk ritkán veszi fel a horgonyt fárasztás közben, mert tapasztalata szerint sokkal eredményesebb fixen álló csónakból küzdeni a hallal.
„Ebben az esetben nem is lehetett volna másképp, a nagy hullámok miatt” – jegyezte meg.
40 percnyi küzdelem után jelentek meg az első buborékok, jelezve, hogy a harcsa fárad. De a harc még messze nem ért véget: 20 perccel később, sokadik emelésre végre kibukkant a hatalmas fej a hullámok közül, majd dühösen visszafordult a mélybe.
A bot spicce ekkor a vízig hajlott, a dobra felcsévélt 11-es fonott zsinór pedig sípolva fogyott.
A döntő pillanatok
A hosszú küzdelem után a hal végre ismét a csónak közelébe került. Ekkor H. M. megfogta a harcsa „szakállát”, amire az óriás erőteljesen reagált. Fordulás közben akkora csapást mért a vízre, hogy a horgászt egy pillanat alatt eláztatta, majd egy újabb hullám is telibe kapta.
„Nem tudom, ki fáradt el jobban” – tette fel a költői kérdést.
Amikor végre a hal szájába tudott nyúlni, a harcsa már annyira megnyugodott, hogy szinte mozdulatlanul hagyta a horgász mozdulatait.
Nem a számokért, hanem az élményért
H. M. számára nem ez volt az első nagy harcsa, de mint írta: minden alkalom más és más. „Amikor teljes életnagyságban ott van az ember előtt egy ekkora harcsa, akkor mindig a fárasztás élménye és a hal méreteinek látványa keveredik a fejemben” – fogalmazott.
A horgász szerint sokan a közösségi oldalakon csupán a hal tömegét és hosszát közlik, ám őt nem a számok érdeklik.
„Én nem a számokért megyek a vízre, hanem az élményért. Szerintem megérdemelnének ezek a halak pár sort, hogy osztozni tudjon minden horgász a megélt élményekben” – hangsúlyozta zárszóként.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: H. M.)
