Rókaszőr műléggyel fogtak márnát az Ipolyon!

Célzott márnahorgászat saját készítésű műléggyel, 6-os legyező bottal, ráadásul vadvízen. Nagyon meg kellett küzdeni a rafinált márnáért, de az utolsó utáni pillanatig kitartott a horgász, bevetett minden trükköt, és ennek meg is lett az eredménye.

Három ultra light pergető- és egyben legyezőhorgász – Zsíros Zsolt, Lenkey Zalán és Csapó András – indult az Ipoly irányába a hétvégén, a célhalaik pedig a márnák voltak.

„A Zagyván most sok a szúnyog, ezért döntöttünk az Ipoly mellett, ami gázolható is, és sokkal több, nagyobb domolykót szoktunk látni csoportokban, oldalakon, amit ott fognak. Nemrég belefutottunk egy videóba is, amiben márnákat fogott egy srác pergetve az Ipolyból. Úgy voltunk vele, hogy ha pergetve meg lehet fogni, akkor száz százalék, hogy léggyel is” – indokolta a helyszínválasztást a Pecaverzumnak nyilatkozva Zsíros Zsolt.

Kicsit későn indultak el, így már dög melegben kezdték el a pecát, a márnák pedig – ahogy Zsolték észrevették – inkább a mélyebb részeken tartózkodtak, ahová gázolva nem lehetett eljutni, így kénytelenek voltak domolykózással indítani. Finom botokon grand baiteket és körforgókat kínáltak fel, és Zalán fogott is egy körülbelül 45 centis domit.

Örültek a srácok a halnak, de nem voltak maradéktalanul elégedettek, és továbbra sem tettek le a tervükről: műléggyel kapásra ingerelni a márnákat.

„Találtunk egy kavicsos részt, és gondoltuk, hogy itt biztosan lesz paduc, domolykó és márna is. Elindultunk folyásiránnyal felfelé, hogy amit felkavartunk homokot és iszapot, azt ne a halak szemébe vigye a víz. Rábukkantunk egy kisebb, sodrós részre, ahol volt egy visszalassuló, aminek a végén láttuk, hogy valamik nagyon villognak a víz alján. Először azt hittük, hogy paducok, ezért elkezdtem rájuk kis aranyfejű nimfákkal, csonti- és rákimitációkkal dobálni. A harmadik próbálkozásomra volt egy elég komoly ütésem. Paducot fogtam már életemben, és tudtam, hogy az nem csinál ilyet” – mesélte Zsolt, aki már akkor tudta, hogy „valami komolyabb van ott lent”.

Két barátja hiába próbálta kicsi, félgrammos fejekkel úsztatva a gumicsontit és társait, de a ravasz jószágoknak azok valamiért nem tetszettek. Zalán szereléke be is szakadt, így ő befejezte aznapra a pecát. Már kezdett sötétedni, és elindultak vissza a kocsihoz, de Zsolt csak nem adta fel, és úgy döntött, lecseréli a pergető botot 6-os, legyezőbotra, ami a maga műfajában egy erős készségnek számít.

„Rég használtam, már lassan egy éve, és úgy voltam vele, hogy meg kéne dolgoztatni. Átnéztem a köveket, megfordítgattam, hogy megtudjam, milyen rovarok, lárvák élnek a folyóban. Láttam, hogy vannak kérészlárvák, és kötöttem is egy ahhoz hasonló legyet rókaszőrből. Elkezdtem szépen lassan lekísérni, mintha úsztatna az ember, csak úszó helyett itt végig kell kísérni botspiccel a zsinórt. Onnan is lehet tudni, hogy ütés van, hogy egyszer csak megáll a zsinórnak a vége, vagy pedig az történik – mint az én esetemben –, hogy kikapja a kezemből a pálcát” – részéletezte a történteket, amelyek egy húszperces fárasztásba torkollottak.

„Először azt hittem, hogy leakadtam, mert az ütés után bevitte a kő alá, beállt a két kő közé ijedtében, és nem mozdult. Megpróbáltam fölhúzni, de elkezdett pumpálva elindulni folyásiránnyal szemben, akkor már kiabáltam a többieknek, hogy megvan, ők gyorsan eldobtak mindent, elindultak vissza a vízbe” – idézte fel az extázis pillanatait.

A hal a hatalmas pumpálásoknak és kitöréseknek köszönhetően végül elfáradt, és a csatát Zsolt nyerte. A háborút viszont a márna, vagy legalábbis minimum tűzszünetet kötöttek, ugyanis a 49 centis gyönyörűség a rövid, számára minden bizonnyal szokatlan találkozást követően szabadon távozhatott, és Zsolték is – visszavonulót fújva – elhagyták a hadszínteret.

Nem sok hiányzott, hogy a márnák kerüljenek ki győztesként, de Zsolt nem adta fel az ostromot, és a végsőkig kitartott, holott a nagymarcik sem most jöttek le a falvédőről. „A barátom már beesett a vízbe, de még akkor sem mozdultak, se föl, se le. Úgy voltam vele, hogy én addig ott fogok állni abban a rohadt hideg vízben, amíg meg nem fogom az egyiket, idegesített, hogy ott voltak a lábunk alatt, és nem mentek arrébb” – indokolta, hogy ő miért dobálgatott még akkor is, amikor már társai összepakoltak.

„Ezt a 6-os botot öt éve kaptam édesapámtól, és most végre sikerült megdolgoztatni egy jó vadvízen. Ez volt életem első, célzott márnapecája léggyel, és sikerült” – konstatálta a sikeres végkifejletet.

A triumvirátus Délpestiek néven egy személyes blogot is vezet a Facebookon, érdemes a srácokat bekövetni, mert kiváló tartalmakat készítenek. És, hogy mennyire gondolják komolyan a horgászatot, jól mutatja, hogy májusban beneveztek életük első versenyére, a V. Parti Pergető Országos Bajnokságra.

Még több érdekes sztori a Nagy fogások rovatunkban! Videókat néznél? Kattints IDE!

Küldj sztorit Te is!

Elindult a Pecaverzum multimédiás sztoriküldő szolgáltatása: egy gombnyomással juttathatsz el nekünk fotót és szöveget! Kattintsd IDE, és már küldheted is a sztoridat!