2021. december 4. szombat | Barbara, Borbála
Peca+

Egyre több gondot okoznak a hódok a Tiszán és a Zagyván

Egyre több gondot okoznak a hódok a Tiszán és a Zagyván

Az elmúlt hetekben a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz (Kötivizig) több, a természetért aggódó megkeresés is érkezett, amelyek az eurázsiai hód okozta problémákra hívták fel a figyelmet. Legutóbb például a Zagyva-folyót kísérő galéria erdősávban tett kártételét jelezték, de a Gerje mentén található nyárfasorból is több példányt kidöntöttek, körberágtak közvetlenül a közút és járda közelében.

A Kötivizig működési területén 2004-2005 között a WWF közreműködésével, a LIFE projekt keretében került sor az – egyébként védett – eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésére, amely a Tisza mentén 9 helyszínen, 44 egyed szabadon bocsátását jelentette. Az igazgatóság már akkor jelezte, hogy előbb-utóbb gondokat fog okozni a természetes ellenséggel nem rendelkező, jó szaporodási rátával bíró, nagytestű rágcsáló faj betelepítése – olvasható a kotivizig.hu-n.

Nem is telt el sok idő, 2010-ben, a rendkívüli árvízvédelmi fokozat ideje alatt már szembesültek a jelenlétéből származó vízkárelhárítási problémával. Tiszasüly térségében a fővédvonalat keresztező rámpába ásott üreget egy példány, amely az árvíz idején beomlott. Szerencsére az árvízvédelmi töltésben jelentősebb kár akkor nem keletkezett.

A kihelyezett állomány 2013-ben már gyarapodásnak indult, 2014 tavaszára a Kötivizig illetékességi területén a Tisza-tóban 5-15 család, a Tisza-folyó Kisköre-Csongrád közötti szakaszán 10-20 család, a Zagyván Jászberény-Szolnok közötti szakaszán pedig 5-10 család jelenlétére utaló nyomokat tapasztaltak. Ezen kívül a táplálkozási jeleit észlelték több belvízcsatorna mentén is.

A hódállomány jelentős gyarapodását azonban 2016-tól tapasztalják a szakemberek, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság monitoring tevékenysége is alátámasztott. Mivel védett állatról van szó, eseti engedélyekkel tudja a Kötivizig évről-évre megoldani a hód miatt felmerülő, vízkárelhárítással kapcsolatos konfliktus helyzeteket a legfrekventáltabb esetekben. 2015 óta minden évben kérvényt nyújtanak be a hód riasztására, illetve állományszabályozására.

A vízügyi szakemberek az állat üreg- és járatásó, valamint gátépítési szokását nagyobb veszélyforrásnak ítélik, mint a hódvár-építési tevékenységét. A belvízelvezető csatornák és az öntöző csatornák depóniájába fúrt járataival állékonyságában meggyengül a létesítmény, ami többletterhelés alatt tönkremenetellel végződhet. Árvízvédelmi fokozat idején az üregből/várból a hód az árvízvédelmi fővédvonalak közelébe szorul. 

A Tiszán és a Zagyva visszaduzzasztott szakaszán a 30-50 napos árvizek miatt megnő az esélye, hogy az árvízvédelmi töltésben járatokat alakít ki. A zagyvai töltések kis keresztszelvényűek, meredek rézsűvel rendelkeznek, ahol a hód az árvízvédekezés idején kialakított, 1-10 méter hosszúságú járatokkal a legkritikusabb időszakban tudja meggyengíteni a védművet, ezáltal vízoldali töltéssuvadást okozhat az üreg/járat beomlása, amely a fővédvonal gyors tönkremenetelét eredményezheti.

A hód ilyen károkozását a Kötivizig illetékességi területén a Zagyva-folyón már a 2021 téli árvíz idején is tapasztalták, de egyre több öntözőcsatorna és belvízelvezető csatorna depóniájában is jelenik meg üreg.

A vízügy véleménye szerint ezeken a területeken álló idős fák magas természeti értéket képviselnek, ezért a – a fenntartási feladatok részeként – például egyetlen idős, őshonos fafajú fát sem vágtak ki a Zagyva Zagyvarékasig terjedő szakaszán az elmúlt évtizedekben. Ezzel szemben a hódok tevékenységéből származó kidöntött fák a hidak és kanyarulatok környezetében torlaszokat képeznek, amelyek eltávolítása többletfeladatot ró az igazgatóságra.

A természetvédelmi oltalom alatt álló eurázsiai hód tevékenysége a nemzetközi (Natura 2000 hálózat) természetvédelmi oltalom alatt álló élőhely károsítását eredményezi, ami már túlmutat a Kötivizig vagyonkezelői és nagyvízi mederkezelői hatáskörünkén. Az utóbbi helyszínen is bizonyítottá vált, hogy az életmódjából fakadóan sajnos veszélyezteti a Tisza és Zagyva menti élővilágot is. 

A folyót kísérő erdei életközösség megóvása érdekében szükséges lépések megtétele viszont már nem illeszkedik a vízgazdálkodási törvény által rögzített feladatok és az üzemeltetésre vonatkozó rendelkezések közé – hívta fel a figyelmet a Kötivizig.  

A természetvédelmi szempontból értékes élőhelyek megőrzése érdekében a hóddal kapcsolatos beavatkozások a természetvédelmi kezelő feladatkörébe tartozna leginkább (példul az eurázsiai hód állományszabályozása, továbbá a kártétel megelőzése, illetve a károkozás megtérítése) – állapították meg.

2019 végén a Magyar Természettudományi Múzeumban hódkonferenciát tartottak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében, ahol társ vízügyi igazgatóságok, természetvédelmi kezelők is részt vettek. Az eseményen felmerült, hogy milyen módon lehetne az állományt csökkenteni, de azóta sem történt előrelépés az ügyben. Egyre égetőbb kérdéssé válik azonban az eurázsiai hód állományszabályozása, mivel – mint a zagyvai példa mutatja – a folyókat szegélyező galéria erdősávokat tönkreteszi, illetve vízkárelhárítási szempontból is jelentős kockázatot jelent a károkozásuk.

A puhafás galéria erdősáv megőrzése, megóvása, illetve pótlása érdekében több lehetőség is adódik:

  • A hódállomány érintett területről történő kiszorítása, állományszabályozása lenne az elsődleges cél, amely évente ismétlődő természetvédelmi kezelői feladat lenne, mivel újabb egyedek érkeznek a felszabadult territórium elfoglalására.
  • Az idős fák megmentése érdekében a törzset egyedi védelemmel lehetne ellátni (tágulásra alkalmas fémhálóval) a rágás ellen, a hullámtéri kitettségből származóan azonban ez kétséges biztonságot ad (az árvizek idején az emelkedő vízszintekkel a rágások magassága is emelkedik, nem tájba illeszthető, rongálások), nagyszámú fa érintettsége miatt pedig jelentős a költségigénye.
  • Az elpusztult faegyedek pótolhatóak lennének új facsemeték ültetésével. Ebben az esetben is kell gondoskodni törzsvédelemről, mivel csak őshonos fajú csemeték jöhetnek számításba, amelyek a táplálékul szolgálnak a hódoknak. A fatörzs átmérőjének növekedése intenzív, évente igazítást igényel, folyamatos bővítés mellett. Az inváziós fajok visszaszorítása, az ültetés és az éves karbantartás szintén jelentős költséggel párosul.

A felszaporodott, védett hódállomány esetében azonban az állományszabályozás az egyetlen célravezető megoldás, amelynek természetvédelmi állami feladatnak kellene lennie, mivel a károkozó és a kárt elszenvedő is védett érték.

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotók: Kötivizig)

Pecaverzum a közösségi médiában:

Kövessétek Facebook-oldalunkat!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!

Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!