A Balatonban terjedő inváziós fajokról nyilatkozott a Magyar Narancsnak Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Hidrobotanikai és Mikrobiális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, aki a közönséges csavarhínár (Vallisneria spiralis) esetét említette példaként.
Ez a faj a mediterrán vidékek édesvizeiben fordul elő, és ugyanúgy kerülhetett be hozzánk, mint a többi egzotikum: egy magyar utazónak megtetszett, és hazahozta, még a 19. században.
Az ilyen növények a hőszigeteken tudtak megragadni, ilyen hely Hévíz környéke. A közönséges csavarhínár legalább százötven éve ott él, és a kilencvenes évek végéig nem is terjedt a Hévízi-tó kifolyóján túl. Akkor jelent meg a Balatonban távolabb is. Ma a tó 240 kilométeres partja mentén, a keleti felében legalább negyven kilométeren jelen van, mindenhol látni lehet Ábrahámhegytől Balatonberényig.
„A Vallisneria spiralis megmutatja, mire képes huszonhét év alatt egy faj, mekkora területet képes belakni egy ideig a Zala torkolatánál, Fenékpuszta környékén lehetett látni, és tíz évig nem nagyon mozdult. Nem tudjuk, hogy a mostani példányok milyen adottságokkal rendelkeznek a korábbiakhoz képest: adaptálódtak-e a környezethez, vagy inkább az számított, hogy a Balaton átlagos vízhőmérséklete azokban az években másfél Celsius-fokkal emelkedett, és pont azon a területen, ahol a Vallisneria a legjobban terjedt, ott melegedett jobban. Szerintem az adaptációja nem is igazán a hidegtűrésben nyilvánulhatott meg, hanem abban, hogy jobban ellenáll a Balaton hullámzó hatásának” – mondta Tóth Viktor.
Beláthatatlan, hogy a Vallisneria képes-e megbontani a Balatonban az ökoszisztémát. Csak az látszik, hogy e növény terjedését – ugyanúgy, ahogyan a fekete törpeharcsáét – segítik a csónakbeállók, kikötők, ahol kisebbek a hullámok és melegebb a víz.
Kérdés, mi történik, ha jön egy hidegebb, hullámosabb, viharosabb időszak, gátat vet-e a terjedésnek. Mint ahogy a 2019-es nagy algavirágzás a Keszthelyi- és Szigligeti-medencében 30 százalékkal megnyirbálta és visszaszorította a part menti területeken a Vallisneriát. Ez azért történhetett, mert az alga leárnyékolta a vizet, nem jutott elég napfény a növényeknek.
A vízben élő növények sok szempontból mások, mint például a szárazföldiek, hiszen az életterük nagyon gyorsan megváltozhat. A vízinövények sajátos tulajdonságú víztestekhez kötődnek, és ha az adott feltételek például egy nagyobb eső után megváltoznak, a faj eltűnik. Még nagyobb gond az idegenhonos fajnak, ha az élőhelye csapadék hiányában kiszárad.
Tóth Viktor járt úgy, hogy egy kisebb vízfolyásban már nem tudta ugyanazokat a fajokat megtalálni, miután a víztest az egyik évben szárazra került.
Az azonban közös mégis, hogy a szárazföldi és a vízben élő növények új környezetbe kerülve egy évezredek, évmilliók alatt összecsiszolódott kapcsolatrendszert közvetve vagy közvetlenül boríthatnak fel. Azt nem tudjuk pontosan, hogy milyen feltételek változtatják át az idegenhonos élőlényt invázióssá – olvasható a Magyar Narancs cikkében.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Wikipedia)
