Szinkrotron segítségével fedeztek fel egy kihalt bojtosúszós halat

A kőzetek belsejébe zárt ősmaradványokat Franciaországban találták, és svájci szakembereknek sikerült feltárniuk a titkaikat.

A ma élő bojtosúszós maradványhalakat élő kövületként szokás emlegetni, annak köszönhetően, hogy e halak már több százmillió éve köztünk élnek, látszólag változatlanul. Egyes ágaik rég kihaltak míg más águk a ma élő fajokban képviselteti magát – olvasható a National Geographic honlapján.

A francia ősmaradványok (két példány) 240 millió éve éltek, a szinkrotronvizsgálatnak köszönhetően rendkívül részletes képet kaptak az egyébként csak arasznyi őshalról. A halak kis agyaglencsékben maradtak fenn.

Az Európai Szinkrotronsugárzási Intézet (ESRF) Grenoble-ben található, egy 320 méteres átmérőjű részecskegyorsító állítja elő a különösen intenzív röntgensugarakat, amelyekkel bepillanthatunk a kőzetek mélyébe. Ennek segítségével nemcsak rendkívüli részleteket ismerhetnek meg a szakemberek, de olyan kövületeket is megvizsgálhatnak, amelyeket túl kockázatos volna kibontani az anyakőzetükből.

A vizsgálatok eredményeként egy 3D virtuális modell születik ezekről az ősmaradványokról, amelyeket azután bárki részleteiben vizsgálhat. Gyakorlatilag e módszerrel digitálisan lehet kibontani az ősmaradvány, a most végzett vizsgálatok olyan anatómiai részleteket mutattak meg, amelyeket csak a ma is élő bojtosúszós halakról ismerünk.

A Genfi Egyetem kutatói és munkatársaik a részletek igen alapos, sok száz órán át tartó azonosítása után a Graulia branchiodonta nevet adták a kihalt bojtosúszós halnak. A vizsgált egyedek, amelyek körülbelül 15 centisek, a faj fiatal példányai voltak.

A ma élő bojtosúszós halaknál virgoncabb, ragadozó életmódúak lehettek, rendkívül fejlett érzékelő oldalvonallal rendelkeztek ugyanis. A rengeteg fog is a ragadozó életmódról vall, a száj felépítése alapján a halak zsákmányukat bekapva azt gyorsan le is nyelhették

A faj nagy méretű gázhólyaggal is rendelkezett, ám ennek a funkciója egyelőre nem világos. Egyaránt szolgálhatta az úszást, a légzést vagy akár a hallást is – a vizsgálata még tart, talán majd sikerül kideríteni, mi lehetett a feladata.

A faj a bojtosúszós halak mára teljesen kihalt ágát, a Mawsoniidae-t képviselte, a részletes anatómiai jegyek alapján a hal egykori küllemét is rekonstruálták, művészi elképzelésként. Bár ezek a halak egészen fiatalok lehettek arasznyi testhosszukkal, a kifejlett állatok valószínűleg igen nagyok lehettek.

A mai, 130 centis bojtosúszós maradványhalak kicsinyei 40 centisek, de voltak olyan kihalt fajaik, amelynél sokkal nagyobb volt a különbség a kicsinyek és a kifejlett állatok között.