Két darab közel kétméteres harcsát akasztott kuttyogatás közben két horgász egy óra leforgása alatt a Lőkösházi kavicsbánya-tavon vasárnap.
Tüzes Attila rendszeresen jár harcsázni a Lőkösházi kavicsbánya-tóra. Vasárnap egyik ismerősével, Skorka Árpáddal indultak el kuttyogatni. Már dél körül a tavon voltak, és próbálkoztak, de egy kisebb halat leszámítva nem volt sikerük.
„Ennek a tónak a sajátossága, hogy nagyon nehéz harcsát fogni nappal, inkább éjszaka aktívabbak. Tavaly sikerült négyet fognom nappal, de azóta semmi, pedig ez már körülbelül a negyvenedik alkalom volt” – jellemezte a vizet a Pecaverzumnak Attila, aki jelezte is barátjának ahogy kezdett beesteledni, hogy menjenek ki, frissítsenek egyet.
Így is történt, magukhoz vettek némi elemózsiát és itókát, majd újra bedobott botokkal, kezükben a kuttyogatóval várták a harcsakapást, amelyből az első kilenc óra körül meg is érkezett.
„Nem sokkal később, ahogy visszamentünk, kezdődött a buli. A cimborám lőtt egyet nadállyal, a bot pedig azonnal karikába állt. Neki még nem volt igazán nagy hala, így egyből kérdeztem tőle, hogy meglesz-e a rekord. Azt tudni kell erről a vízről, hogy az átlag vízmélység 12 méter, de vannak a tónak 21 méteres pontjai is. Mi körülbelül 15 méteres vízben próbálkoztunk, és négy méteren húztuk a nadálycsokrot. Mindössze tíz perc volt a fárasztás, leginkább lefelé próbált törni, és húzta a csónakot. Nem emeltük be, hanem elindultunk vele szépen kifelé, de sajnos a fényképek nem sikerültek” – indokolta, hogy miért nem tudott fotót is küldeni a 183 centis halról. (A cikkben szereplő képek is illusztrációk, Attila korábbi fogásait ábrázolják.)
Van viszont a fényképek helyett videó, ugyanis alig telt el tíz perc, mikor visszaértek a partról, már jött is a következő kapás, még kilenc óra előtt.
„Várni kellett, láttam, hogy gondolkodik a hal, hogy mi legyen. Elkezdtem elhúzni tőle a csalit, ha kell neki, vegye le, ha nem, akkor meg menjen a dolgára – kezdte Attila hogyan is folytatódott az éjszaka. – Erre elkapta, és elkezdte szép lassan a botot húzni a kezemből. Bevertem neki, és kezdődött a küzdelem”.
Amely ismét viszonylag rövid idő alatt eldőlt, a harcsa felfeküdt a csónak mellé. „Őt már nem vittük ki. Nekem a hal többet ér, hogy biztosan életben maradjon, minthogy készüljön egy kép, amin én is rajta vagyok. Fárasztás után kivettem a horgot, a botot leraktuk, belenyúltam a szájába, próbáltam fent tartani, és vízben mértük, 172 centinek bizonyult” – mondta Attila, aki egyébként sem szokta súlyra mérni a nagy harcsákat.
you
„Nekem élményt adott, hadd menjen vissza mihamarabb” – fogalmazott. A motója is ez: „harcsázás szívvel-lélekkel”.
Utána még hajnal kettőig vízen voltak, de már újabb halat nem tudtak kapásra bírni.
Attila barátja nagyon boldog volt, hogy sikerült egy ekkora harcsát akasztania. A páros azt tervezi, hogy sűrűbben járnak majd együtt pecázni, és szeretnének még a mostaniaknál is nagyobbat fogni.
Még több érdekes sztori a Nagy fogások rovatunkban! Videókat néznél? Kattints IDE!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
Küldj sztorit Te is!
Elindult a Pecaverzum multimédiás sztoriküldő szolgáltatása: egy gombnyomással juttathatsz el nekünk fotót és szöveget! Kattintsd IDE, és már küldheted is a sztoridat!
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!