Sokan talán nem is hallottak még az Erebe-szigetekről. A Duna felső szakaszán lévő szigetcsoport Gönyű, Nagyszentjános és Ács települések külterületén található. A Duna mind a mai napig formálja, alakítja itt a szigeteket, zátonyokat, amelyek veszélybe kerültek.
A szigetcsoport két nagyobb, Nagy-Erebe és Macska, valamint több kisebb szigetből áll. Az élővilág szempontjából leginkább zoológiailag van kiemelkedő jelentősége a területnek, mivel az agresszíven terjedő inváziós növényfajok mellett a hazai honos lágyszárú növények nem jutnak elég területhez, lehetőséghez – írja a Kisalföld.
Az állatvilág szereplői közül leginkább a változatos halfauna emelhető ki olyan ritka védett fajokkal, mint például a magyar bucó, a német bucó. A szitakötő fajok tucatjaival, kérészekkel, köztük a dunavirággal találkozhatunk.
A kétéltűek és hüllők (például a vízisikló) mellett leginkább a madárvilág képviselői adják a terület legfőbb értékét. A jellemzően fákon fészkelő gémek, így a szürke gém, bakcsó, kis kócsag mellett meg kell említeni a rétisas, egyes években a fekete gólya költését.
A magasabb partoldalakban jégmadár fészkel. Az erdők tele vannak énekes madárfajok tucatjaival. A zátonyokon kis lile, valamint billegető cankó fészkel. Gyülekezési és vonulási időszakban gémek, kócsagok, récék és más vízimadarak százai figyelhetőek meg.
Az egyik legjelentősebb haltelelőhely is itt található a Dunán, a szigetek oltalmazó árnyékot nyújtanak a dunai halivadékoknak a főmederben közlekedő nagyobb hajók által okozott hullámveréstől.
A hullámverések százával csapják ki egy-egy alkalommal a partközelben táplálkozó kis halakat a partra a folyó azon szakaszain, ahol nincsenek szigetek.
– Sajnos, a Duna felső szakaszán Bőstől egészen Németországig kiépített duzzasztók, vízierőművek drasztikusan megfogják a folyami természetes görgetett kavicshordalékot, így lecsökkentették annak mennyiségét a Duna főmedrében. Ezáltal a folyó természetes medermélyítő munkája erőteljesebben érvényesül, hiszen nem érkezik mederanyag-utánpótlás. A lassabb folyású mellékágakban viszont a medermélyülés közel sem volt olyan mértékű, mint a főmederben. Ennek következtében a Duna mellékágai a teljes hazai folyószakaszon gyakorlatilag mindenhol, így az Erebe-szigeteknél is magasabb lett a mederszint a főmederhez képest. E feltöltődött mellékágakba csak nagy ritkán, 5-10 évente, egy-egy áradáskor jut be a víz. A szigetek így gyakorlatilag elvesztették sziget jellegüket a szigetcsoport keleti részét leszámítva, ahol alulról visszafolyt a Duna főmedréből a víz. A mellékágrendszer az Erebe-szigetek körül gyakorlatilag szárazra került – vázolt a problémát Fersch Attila, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság pályázatkezelési osztályvezetője.
Mint mondta, a Life Wildisland elnevezésű projekt keretében nyolc dunai ország tizenöt védett területét kezelő szervezet dolgozik közösen azért, hogy a dunai szigetek minél természetesebb, természetszerűbb állapotba kerüljenek.
– Ennek keretében a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság az Erebe-szigetek természetességének visszaállítása érdekében munkálkodik. A legfontosabb feladtunk az, hogy az áramló víz a teljes erebei mellékágrendszerben mindenkor biztosított legyen. Így a Nagy-Erebe ág, valamint a Macska-sziget melletti ág mélységét kotrásokkal a Duna főmedréhez igazítjuk, a kikotort mederanyag jelentős része pedig visszakerül a Duna főmedrébe. Emellett a Nagy-Erebe ág nyugati végén lévő főművi zárást is megnyitjuk, ahogy a Macska-szigetnél ez már meg is történt. A szigeteken felmértük az inváziós fásszárú növények állományát és szándékaink szerint jövőre ezek visszaszorítását is elkezdjük. Szeretnénk még információs pontokat kialakítani a terepen a helyi lakosság, és a látogatók számára – sorolta a munkálatokat Fersch Attila.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Megújuló Erebe-szigetek FB-videó képernyőfelvétel)
