2021. december 4. szombat | Barbara, Borbála
Aktuális

200 kiló tetem a Velencei-tavon – sokkhatás végzett a halakkal

200 kiló tetem a Velencei-tavon – sokkhatás végzett a halakkal

Az eddig elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszeg a Velencei-tónál. A Magyar Horgász Szövetség (Mohosz) szerint eddig kétszáz kiló tetemet szedtek össze, és a munka folyamatos. A szövetség arra figyelmeztet, a nyár folyamán további elhullásokra lehet számítani.

A szövetség Velencei-tavi kirendeltsége a jelenséget észlelve azonnal megkezdte az elhullott halak begyűjtését és azonosítását, kapcsoltan a helyi vízügyi igazgatósággal, valamint az Állatorvostudományi Egyetem halegészségügyi laborjával együttműködve a több pontos vízminőségi és halélettani mintavételezést – tudatta közleményében a Mohosz.

A vizsgálatok során megállapították, hogy az eddig elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszeg. 

Június 18-án délig összesen kétszáz kilogramm halat gyűjtöttek be és ártalmatlanítottak. „Tény, hogy még nem állt meg teljesen az elhullás, így jelenleg a még tóban lévő haltetem mennyisége hozzávetőlegesen ugyanennyi, melynek összegyűjtése ugyanúgy folyamatosan történik, mint valamennyi korábbi esetben” – írták.  

Az első vizsgálati eredmény szerint a halakkal egyértelműen lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett. A természetes vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül. A relatív oxigénhiány normál esetben nem lett volna letális a halak számára, azonban az általában áprilisban ívó halak csak június közepén kezdtek el ívni, miközben a természetben hozzávetőlegesen két hét alatt zajlott le egy olyan biológiai folyamat, amely normál időjárás esetében legalább két hónap alatt történik meg – közölték. 

Hozzátették: a rohamosan felmelegedő vízben leívó, majd újra táplálkozni kezdő, ívástól legyengült állapotban lévő halakat valószínűsíthetően hirtelen érte egy olyan oxigénhiányos sokkhatás, amelyből az elpusztult egyedeknek már nem volt visszaút. A relatív oxigénhiány kialakulásában döntő szerepet játszott a hirtelen felmelegedés és napsütés hatására berobbanó algaállomány éjszakai oxigénfogyasztása és a szélcsendes időjárás is. 

„Megdöbbentő, hogy bő egy hét alatt 15 fokról 25 fokra növekedett a vízhőmérséklet, sőt a mintavételek során a felszín-üledék felett a Német-tisztáson 28,7-28,8 °C közötti értékeket mértek a szakemberek” – hangsúlyozták. 

A Mohosz fontosnak tartotta leszögezni, hogy „az elpusztult halmennyiség – bár a látvány horgász szemmel különösen szívfájdító – egyáltalán nem számít jelentősnek a tó halállománya arányában”.

Sajnos ezzel a jelenség még nem ért véget, a Mohosz szerint a tó alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyiségének ismeretében egy tartósan aszályos, hőhullámos időszak esetén akár további kisebb, lokális halpusztulásra is számítani kell a nyár folyamán, de ennek megelőzése egy ilyen kiterjedésű vízterület esetében ismereteik szerint egyáltalán nem lehetséges.

A Velencei-tó vízminősége a fürdési, vízisport és egyéb rekreációs igénybevételi szempontok, az emberi igénybevétel oldaláról jelenleg kiváló, így korlátozást, azonnali beavatkozást nem igényel, tehát minden adott egy önfeledt nyári Velencei-tavi pihenéshez – zártult a kommüniké.

Pecaverzum a közösségi médiában:

Kövessétek Facebook-oldalunkat!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!

Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!