Pest megyében eddig nyolc horgászhelyről érkeztek aggasztó hírek, a legnagyobb gond Nagykátán alakult ki, ahol nem tudták megoldani a Farmos II. nevű víztározó lehalászását, így 40 mázsa hal vált a madarak és a vidrák áldozatává.
Dolhai András, a Horgászegyesületek Pest Megyei Szövetségének elnöke a Telexnek elmondta, pár hete körbekérdezték a tagegyesületeiket, hogy hol vannak még problémák a megyében az aszály miatt a péceli Csunya-tavon kívül, amelynek horgászati hasznosítója a Péceli Horgász Egyesület, ahol szintén Dolhai az elnök.
Az egyesületi vezető közölte, eddig hét helyről kaptak aggasztó híreket, köztük a nagykátai egyesülettől, amely három vízterületet kezel, ebből kettő, a Farmos II. nevű víztározó és a Hajta-patak teljesen kiszáradt, míg a harmadik, a Tápió-patak felerészben.
A péceli tóhoz képest a farmosi víztározó látványa a remény egyetlen szikráját sem villantja meg a Telex szerint. A Natura 2000-es, 280 hektárnyi természetvédelmi területen lévő két, egykor két-két hektáros tóból egy nagyjából egy négyzetméteres pocsolya maradt. Körülötte a föld mélyen felrepedezett a mederben, a fajokban gazdag életre már csak döglött kagylók, pár szárazra aszalódott kis hal, a gaz és a gyékény emlékeztet.
A természetvédelmi terület állami tulajdonban van, a víz hasznosítója pedig a Nagykáta és Vidéke Horgászegyesület. Hozbor Gyula, az egyesület elnöke elmesélte, hogy a csapadékhiány miatt tavaly június közepén már letettek arról, hogy halat telepítsenek a tavakba, azután pedig egyre rosszabb lett a helyzet.
Valaha megközelítőleg két méter mély volt a víz a két tóban, de június végére teljesen kiszáradtak, ahogy az azokat tápláló Hajta-patak is. A patak medrét felveri a gaz, egy csepp víz sincs benne, így elég szomorú látványt nyújt a ráépült zsilip is, aminek a 230 centiig befokozott vízmércéje most csak az eldobott PET-palackok és üdítős dobozok mennyiségét mutatja.
„Hihetetlen érzés ez nekem, olyan, mintha meghalt volna valakim. Az a nyugalom, ami megszállt itt minket, amikor kijöttünk horgászni, most teljesen eltűnt, csak a gyász maradt. Reménykedünk azért persze, várakozunk. Már álmodom is azzal, hogy visszajön a víz a Hajtába” – fogalmazott Hozbor Gyula.
A két tóban a telepített pontyokon kívül csukák, süllők, balinok, harcsák, keszegfélék voltak, és védett halak is, például a fokozottan védett lápi póc. Itt nem tudták lehalászni a halakat a tóból, mert egyetlen halgazdálkodót sem találtak, aki befogadta volna a halakat, féltek az esetleges fertőzésektől.
De szerencsére nem is maradtak az egyre fogyatkozó vízben halak, Hozbor úgy fogalmaz, hogy a benne lévő 40 mázsa hal (piaci áron nagyjából 8 millió forintnyi) „elfogyott”.
„A környék tele van vidrákkal, hódokkal, kócsagokkal és gémekkel, és amikor alacsony volt a víz, idejártak halászni, mondhatni, lehalászták ők helyettünk. Halpusztulás így csak nagyon kevés volt, nagyjából 20 példányt találtunk összesen, de mire visszajöttünk volna kiszedni, az éjszaka folyamán a vaddisznók, a rókák elfogyasztották őket” – árulta el.
Próbáltak egyeztetni a természetvédelmi hatóságokkal, hogy kutat fúrhassanak, hátha úgy vissza lehetne táplálni a vizet, de azt a választ kapták, hogy szó sem lehet róla. Márpedig, ha nem érkezik csapadék, valamilyen megoldást kell találni, ugyanis az állami tulajdonában lévő Farmos I. víztározó is teljesen kiszáradt, a nádas most szárazon, lábon áll rajta.
A két tó egyébként egyszer már kiszáradt teljesen, 1979 és 1982 között. Hozbor még emlékszik rá, hogy akkor gyerekek fociztak a medrükben. Gyerekek idén is jártak ide, mert tanösvény vezet át a természetvédelmi területen, ami megmutatja, hogy milyen fajgazdag ez a vidék, de az osztálykirándulásoknak mára katasztrófaturizmus-hangulatuk lett.
Pest megyében a péceli és a farmosi tavak mellett szintén nagy a baj Tápiószentmártonon, ahol a horgásztavat évtizedek óta a Tápió-folyóból táplálták, ami kis túlzással kiszáradt. A tavat üzemeltető horgászegyesület kénytelen volt valamilyen megoldást keresni a teljes kiszáradás ellen, ezért kutat fúrattak, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Az Anyácsai-tó is a felére apadt, ami még egy tavat veszélyeztet, a gyermelyit, ugyanis azt is ezzel a vízzel táplálták.
A nagybörzsönyi horgászegyesület szintén küszködik, a víztározó vízszintje kb. 70 centivel alacsonyabb az átlagosnál, a tó felső része szárazra került. A tavat tápláló patak gyakorlatilag kiszáradt, egy másik tavat tápláló forrás pedig az évek alatt eliszaposodott. A biatorbágyi Peca-tó vízszintje szintén leapadt a nagy nyári melegben, körülbelül 30-35 centit.
A probléma természetesen nem csak Pest megyét érinti, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) főigazgatója, Dérer István, a Telexnek azt mondta, hogy a Nyugat-Dunántúl kivételével az egész országban nagy a baj.
Augusztus végén országosan 120 vízgazdálkodási területet tartottak nyilván, amely vagy teljesen kiszáradt, vagy, ha maradt is benne valamennyi víz, a halállomány teljesen elpusztult.
Jellemzően patakok, kisebb csatornák és felsőbb folyószakaszok, az állóvizeket tekintve a kisebb, 20 hektár alatti tavak száradtak ki, de pár nagyobb tározó is teljesen eltűnt, mint például a 18 hektáros debreceni Vekeri-tó.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotónk illusztráció, forrása: pixabay.com)
