Dérer István, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettese ismertette a szervezet álláspontját az amurtelepítésekről. Azt mondta, indokolt lehet és van létjogosultsága bizonyos zárt víztípusok esetében. Attól pedig, hogy elszaporodnának, nem tart a Mohosz, amely párbeszédet szeretne elindítani a témában.
Az amur telepítése egy örököld téma, és gyakorlatilag 10-20-30 évekre is visszamehetünk már, amikor fel-feljönnek impulzusszerűen ezek a tézisek. Sajnálatos az, hogy utóbbi időszakban többször olyan spétet kaptak a vélemények, amiket igazából nem kellett volna megtenni. Személy szerint is kaptam hideget-meleget” – így kezdte interjúját Dérer István az M4 Sport Pecatúra horgászmagazinjának március 7-én megjelent adásában.
A Mohosz elnökhelyettese szerint bár nem őshonos halról van szó, ugyanakkor több évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre nemcsak Magyarországon, hanem a világon is az amur jelenlétével kapcsolatban. Éppen ezért alakult ki egy olyan álláspont a Mohosz részéről, hogy bizonyos zárt víztípusok esetében létjogosultsága van az amurtelepítésnek – mondta Dérer István.
„Úgy is meg lehet közelíteni, hogy gazdasági, természetvédelmi, egyéb társadalmi hozzáadott értékek közül melyik a magasabb. De gondoljunk bele egy olyan csatornába, aminek gyakorlatilag száz százalékos növényborítása van. Nem gondozzák, nincs rá költségvetési forrás, gyakorlatilag ez az egyetlen halfaj, amely életteret tudna biztosítani magának, és utána, ha újra van szabad víz, akkor esetleg más élőlényeknek is. Áldozatokkal is jár a történet. Egy szentély holtágba nem szabad amurt telepíteni, ahol értékes növényfajok is vannak. Egy ipari jellegű csatornába viszont javallott, ha és amennyiben a kijutást meg tudjuk akadályozni, gondoljunk a halrács példájára” – fogalmazott a Mohosz elnökhelyettese.
Az amur természetes vizekben történt szaporodására vannak bizonyító adatok – ezt Dérer is elismerte, de szavai alapján, „ha egy hosszabb időtávot megnézünk, akkor itt messze nem olyan nagymértékű a szaporulat, mint a busák esetében, a horgászati kedveltsége viszont meredeken jobb”.
Jól horgászható, nem véletlenszerű fogással lehet zsákmányul ejteni; jó a húsminősége, nagyon jó gasztronómiai termékeket lehet belőle elkészíteni – sorolta.
„Úgy gondolom, hogy valahol ezeket a lehetőségeket meg igényeket kell házasítani, s miként az életben, a gazdálkodásban, a társadalomban is igaz, meg kell találni azokat a szinergiákat és keresztmetszeteket, ahol ezek érvényesíthetők. Összefoglalóan: mi úgy gondoljuk, hogy bizonyos víztípusoknál megfelelő peremfeltételek alkalmazása mellett – gondolok itt a lehalászhatóságra is – igenis indokolt lehet az amur telepítése, de nem mehet az őshonos halállományok rovására. Egész egyszerűen nem tudunk máshogy jelentős eredményt elérni horgászati, halgazdálkodási szempontból” – fejtegette.
A klímaváltozás kapcsán arról beszélt, hogy számos félreértés keletkezett a közvéleményben, illetve „nagyon érdekes nyilatkozatok jelentek meg adott esetben a tudomány oldaláról”.
„Ezeket egy picikét szeretném árnyalni vagy a kétségeket eloszlatni. Jelen pillanatban elkerülhetetlen az, hogy a felmelegedésnek a fajokra, fajszerkezetekre is hatása legyen. Ez legjobban a csukánál látszik most: az állomány erősen visszaszorulóban van. Bizonyos betegségeket felerősített az a szituáció, hogy hosszabb a meleg időszak a természetes vizeinken. Csökken a szaporulat, nem lehet pótolni. Azt kell látni, hogy ha a természeti környezet változik, ahhoz a fajok alkalmazkodnak, és az alkalmazkodásban benne van az is, hogy megváltozik a fajszerkezet. Itt feljön egy csendes kérdés, hogy nem lehetne-e fajszerkezet-változást úgy befolyásolni, hogy pont az inváziós fajok ne uralják el a rendszert? Ismerjük a busák és a törpeharcsák problémáját, tehát lehetne olyan helyettesítő dolgot tenni, ami nem veszélyeztetni az élővilágot. Itt az elsődleges dolog, hogy nem tud elszaporodni, másrészt pedig nem okoz ezen túl is olyan konkurenciát a meglévő őshonos halállománynak, ami további természetvédelmi aggályokat vethet föl” – mondta a Mohosz elnökhelyettese.
Dérer szerint „ez a történet egy nagyon meggondolandó folyamat, modellezni kell, elemezni kell, ki kell próbálni”.
„Tehát senki se gondolja, hogy holnap feltalálunk egy új halfajt, és tömeges módon betelepítjük az összes lehetséges élővízbe, mert az a horgászérdek, mert jól horgászható, aztán majd lesz valami. Az a cél, hogy elinduljon egy szakmai kutatásfejlesztés, párbeszéd, ami vizsgálja ezeket a lehetőségeket, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a klímaváltozás negatív hatásaihoz a halgazdálkodási munka és a halgazdálkodási vízterületek halállományának érdekében. Ez nemcsak horgászérdek, hanem társadalmi érdek is, és mindenkiben megvan az a felelősség, amit szeretnénk éreztetni is a résztvevőkkel. Ezen dolgozunk előre, és pont azért kérjük mindenkinek a türelmét, megértését és az elfogulatlanságát is, mert csak a párbeszéd és a konszenzus visz előre” – zárult az interjú.
Dérer István videóinterjúja ITT tekinthető meg, a bejátszás 11:15-től kezdődik.
2021-től 2023-ig egyébként összesen 48.348 kilogramm amurt helyeztek ki a magyar vizekbe, nagyjából minden évben azonos mennyiséget, de eltérő gyakorisággal.
A legtöbbet a két-háromnyaras példányokból, de 2021-ben 300, majd 2023-ban 500 kilogramm „extra méretű” amurt is telepítettek. 2021-ben 28 alkalommal 13.793 kilogramm, 2022-ben 48 alkalommal 17.345 kilogramm, míg 2023-ban 75 alkalommal 17.210 kilogramm amur kihelyezése valósult meg. Részletek ITT.
Február végén az utóbbi évek legnagyobb amurtelepítését hajtották végre Dunakeszin. Részletek és videó ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecatúra-képernyőfelvétel)
