Egy korábbi cikkünkben a 2021-től megvalósult aranykárász-telepítésekről számoltunk be, most pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy hová és mennyi amurt telepítettek az elmúlt években. A Pecaverzum a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (Nébih) fordult közérdekű adatigénylés formájában, és meg is kaptuk nyilvántartott információkat.
Előzetesen azt érdemes tudni, hogy mivel az amur idegenhonos, de nem inváziós, így a halgazdálkodási hatóság külön engedélyével telepíthető zárt vízrendszerekbe, amivel élnek is a halgazdálkodásra jogosultak.
A Nébih Pecaverzumnak megküldött adatai alapján 2021-től 2023-ig összesen 48.348 kilogrammot helyeztek ki a magyar vizekbe, nagyjából minden évben azonos mennyiséget, de eltérő gyakorisággal.
A legtöbbet a két-háromnyaras példányokból, de 2021-ben 300, majd 2023-ban 500 kilogramm „extra méretű” amurt is telepítettek.
2021-ben 28 alkalommal 13.793 kilogramm, 2022-ben 48 alkalommal 17.345 kilogramm, míg 2023-ban 75 alkalommal 17.210 kilogramm amur kihelyezése valósult meg.
Íme a teljes lista:
(A lista PDF-formátumban INNEN tölthető le.)
2022-ben a horgászok 4478 tonna halat jegyeztek fel fogási naplóikban (tavalyi adat még nincs), az összesített rangsorban az amur a negyedik helyen áll a ponty, az ezüstkárász és a keszegfélék után 238 tonnával, ami a teljes fogási mennyiség 5,3 százaléka.
Ha ezt a számot összehasonlítjuk a 2022-ban kihelyezett amurokkal, ami 17,3 tonna volt, akkor láthatjuk, hogy majdnem 14-szer többet vittek haza a horgászok, mint amennyit telepítettek országszerte.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) a készített statisztikához hozzá is fűzte, hogy az amur idegenhonos halfaji státusza ellenére továbbra is népszerű célhal a nagy testű „torpedókat üldöző” horgászok körében.
Az amurnak az ívását már többször is bizonyították magyar haltani kutatók évekkel ezelőtt.
„Az amur (Ctenopharyngodon idella) ívásáról is rendszeresen kaptunk korábban híreket, de tudomásunk szerint valójában nem volt bizonyítva. Szentesnél, a Körös jobb partján, a Tehenes-zug alatt egy nagyobb számú fehérbusa-ivadékcsapatban egy idei ívásból származó amurivadékot is találtunk. Ez alapján biztosra vehetjük, hogy nemcsak a fehér busa talál megfelelő szaporodási körülményeket egyre melegedő vizeinkben, hanem az amur is” – írta 2019. július 2-án végzett közös kutatásáról a Halászat című folyóirat az évi 4. számában Sallai Zoltán és Halka Ákos.
2019. november 15-én is amurivadékra bukkantak két szolnoki kubikgödörnél, amikor halmentést végeztek.
„Az értékes nemes halak mellett itt észleltük elsőként a fiatal, 10 centiméter körüli amurivadékokat, melyek egyedszáma 70-100 körül lehetett. Miután a halmentési munkálatokat az első helyszínen befejeztük, átvonultunk a Kenderáztatóra. Sajnos a második helyszín már nem volt ilyen gazdag az őshonos fajokban, busa- és amurivadékban annál inkább. A látottak alapján a fehér busa ivadékainak a száma bőségesen meghaladta tízezret, az amurivadékoké pedig az 1000-es egyedszámot” – közölte Sólyom Norbert, Kovács Pál és Donkó Péter a Halászat 2020. évi 3. számában.
A cikket jegyzők kiemelték, a halmentési munkálatok és a kiskörei hallépcsőben végzett halfaunisztikai felmérések tapasztalataiból elmondható, hogy az említett két faj igen nagy hatékonysággal képes szaporodni a Tisza vízrendszerében, amennyiben az adott hidrológiai viszonyok megteremtődnek a számukra.
Azt is hozzátették, egyelőre még nem becsülhető meg, hogy ezeknek a halfajoknak a tömeges szaporulata milyen hatással lesz az őshonos faunára, kiemelten a békés halfajokra, illetve a vízminőségre.
Tavaly írtuk meg, hogy az amurok miatt eltűntek a csukák a Kustánszegi-tóból. Tudd meg, hogy miért ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Bodrogmenti Sporthorgász Egyesület 2022 FB-oldala)
