2021-es 18,7 százalékos visszaesést követően 2022-ben 2,8 százalékkal tovább csökkentek a fogási naplókban rögzített horgászfogások – derül ki a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) honlapján megjelent, 2022-es fogási adatokat összesítő cikkből, amelyet elsőként a Magyar Horgász című újság augusztusi számában publikáltak, és azt Dérer István, a Mohosz elnökhelyettese jegyzi. Vonatkozó írásrészletét változtatás nélkül adjuk közre.
A 2022. évi 4478 tonnás horgászfogás az előző évi 4607 tonnás eredménnyel összehasonlítva, ha csekély mértékben is, de 2,8%-os csökkenést mutat (2020: 5666 tonna, 2021/2020: –18,7%; 2019: 4997 tonna, 2020/2019: +13,4%; 2018: 4736 tonna, 2019/2018: +5,5%).
Az aszály okozta krízis, a halárak elszabadulása, a telepítési kötelezettségek eltörlése, az elvitel szigorítása ismeretében ezen kismértékű csökkenés bátran pozitív eredménynek is betudható. Különösen igaz ez úgy, hogy ezen eredmény érdekében ismerjük a horgászok anyagi áldozatvállalását, valamint értékeljük a türelmüket, a kitartásukat is. További indokolás, magyarázatok a fogások fajonkénti tárgyalásánál.
A horgászok által 2022-ben leadott állami horgászjegyes fogási naplók 96%-ának adatai határidőben rögzítésre kerültek a HORINFO szakrendszerünkben (2021: 96%; 2020: 98%; 2019: 95%), mely szám az összes kiadott fogási napló 86%-a (2021: 89%; 2020: 87%, 2019: 86%).
Ahogyan 2021-ben, úgy 2022-ben is főképpen a gyermekek és külföldi (nem egyesületi tag) horgászok által le nem adott naplók okozták a különbséget, amely szabályozási változás nélkül az elkövetkezendő években sem lesz másképpen. Kiemelten fontos, hogy a fogási naplók leadásra és feldolgozásra kerüljenek, mert a jövőben egy adott vízterület esetében egyre jobban a horgásznapok, valamint a telepítések és a fogások tükrözésén fog alapulni a legtöbb közfeladat-ellátási alapú Mohosz támogatási pályázat is.
Továbbra is aggodalomra ad okot, hogy a tavaly leadott és rögzítésre került fogási naplók 24%-ában nem rögzítettek horgászattal eltöltött napokat és összességében 55% nem is tartalmazott elviteli horgászfogást. A Mohosz OHSZK és a Horgászjegy Kft. ezzel összefüggésben ellenőrzési tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy megvizsgálja mi állhat gyanúsan sok „nullás” fogási napló mögött.
A turista állami horgászjegy kiadása, ezzel együtt a kiadott fogási naplók adatainak rögzítése során megállapítható volt, hogy tavaly az összes „turista” horgászfogás az összes horgászfogás 0,19%-át tette ki (2021: 0,22%; 2020: 0,21%, 2019: 0,09%).
2022-ben a horgászok által rögzített horgásznapok száma 7.396.436 volt, így e mutató összesen 1,9% emelkedést mutatott (2021: 7.256.256, 2021/2020: –12,5%; 2020: 8.324.046, 2020/2019: +15,2%; 12,5%; 2019: 7.227.084). Továbbra is biztosak vagyunk abban az ellenőrzési tapasztalatok alapján is, hogy a horgászattal ténylegesen eltöltött napok száma jelentősen magasabb lehet. Mindezen tények szoros összefüggésben állhatnak a fogási napló adattartalom felvitelének általános protokolljával, feltételezve, hogy még nem mindenhol és minden esetben történik meg a teljes adattartalom rögzítése. Kérem, ezen hiányosságokon változtassunk együtt!
A továbbiakban a hagyományos módon, ismét az abszolút sorrend (a kimutatott összes, horgászfogással történő elvitel) szerint ismertetjük a fogásokat.
Természetesen 2022-ben is a ponty adta az összes horgászfogás túlnyomó többségét, mintegy 67% részesedéssel és 2980 tonna kifogott mennyiségével (2021: 68% / 3152 tonna; 2020: 69% / 3895 tonna; 2019: 64% / 3203 tonna).
2021-hez viszonyítva a fogás 5,5%-kal csökkent, ami a körülményeket ismerve önmagában szintén nem jelentős, mivel magyarázatként az összes horgászfogásnál megemlített valamennyi negatív körülmény indokoltan közrejátszhatott a jelenségben.
Érdemes kiemelni, hogy a bejelentett pontytelepítések mértéke továbbra is jóval – 760 tonnával! – nagyobb, mint az elviteli fogásoké. Ez a szám ugyan már alatta marad a 2021. évben kimutatott 1200 tonnának, de a kérdés továbbra is nyitva áll, hogy mi lehet az oka ennek az „ordító” különbségnek.
Csak remélni merem, hogy a horgászgondolkodás pozitív irányú változása hagy egyre több halat a vizeinkben, de sajnos nem zárható ki az sem, hogy a halak egy része dokumentáció nélkül távozik a vízpartról, sőt az sem, hogy a bejelentett mennyiségtől még mindig eltérnek negatív irányba a ténylegesen vízbe került haltételek. Az a horgász vagy horgászvezető, aki nem becsületes, elsősorban magát a helyi közösséget károsítja meg, így továbbra is minden rendelkezésre álló eszközzel fel kívánunk lépni a becsületes horgászok védelme érdekében.
A második helyen szerepel az ezüstkárász (124 tonna) és az e kategóriát is erősítő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb idegenhonos halfajok” (225 tonna) összes mennyisége, amely együtt 349 tonna elvitelt jelent (2021: 361 tonna, 2022/2021: –3,5%; 2020: 473 tonna, 2021/2020: –23,6%; 2019: 304 tonna, 2020/2019: +55,6%).
A 2021. év összehasonlításában a pontytól is elmaradó csökkenés szintén nem számottevő, viszont az újfent kijelenthető, hogy ehhez a csoporthoz tartozó halfajok általános beírási fegyelme talán a legalacsonyabb.
Gondoljunk csak arra, hogy a horgászok által nem kedvelt, kis méretű törpeharcsákat sok esetben nem a szákba teszi a horgász, hanem egyből „megsemmisíti” azokat, kikerülve ezzel a fogási naplóba „maceraként” értelmezett beírást is.
Az idegenhonos inváziós fajok értékelésének könnyebb átláthatóságát úgy igyekszünk végre kiküszöbölni, hogy a 2023. évre kiadott fogási naplókban a jelentősebb inváziós fajok (törpeharcsák, busák és az ezüstkárász) már csak külön-külön, a nevükkel ellátott rubrikákba lettek beírhatók, így az „egyéb idegenhonos fajok” gyűjtőfogalom használata e fajok tekintetében okafogyottá vált.
A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az előzőekben ismertetett logikát követve a keszegfélék (252 tonna) és a döntően e kategóriát erősítő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb őshonos halfajok” (22 tonna) „úszhattak fel”, amelyek együttesen az előző évihez képest nagyjából hasonló volumenben, 1,0%-os emelkedéssel összesen 274 tonna fogással szerepelnek (2021: 272 tonna, 2021/2020: –12,6%; 2020: 311 tonna, 2020/2019: –44,2%; 2019: 557 tonna).
Az elmúlt három év kifogott mennyiségei reményeink szerint azt mutatják, hogy egy erőteljes csökkenés után (talán) kezd stabilizálódni hazánk keszegállománya annak is köszönhetően, hogy egyes fajok tekintetében elterjedt a helyi korlátozások bevezetése, valamint egyre több haltermelő ha akar, tud is megfelelő mennyiségű keszegfélét biztosítani, a horgászszervezet pedig ezt a gondolatot árukapcsolási igénnyel is erősítheti.
Érdemes rögzíteni, hogy évről évre biztosabb piaca alakul ki a dévérkeszeg különböző korosztályainak, valamint például a jó megmaradási eréllyel rendelkező előnevelt/egynyaras jászkeszegnek.
Az egyéb idegenhonos halfajokhoz hasonlóan idén itt is egyszerűsödni fog a fogási napló vezetése. Az „egyéb őshonos halfajok” kategória a fogási naplóban szintén megszűnt és így ez évtől már csak a „keszegfélék” nevével ellátott helyre lehet felvezetni az e kategóriát alkotó, elvitelre kerülő haltételeket.
A 238 tonna összfogással 2021-hez hasonlóan megőrizte 4. pozícióját az amur (2021: 236 tonna, 2022/2021: +0,9%; 2020: 256 tonna, 2021/2020: –7,7%; 2019: 255 tonna, 2020/2019: +0,4%), amely idegenhonos halfaji státusza ellenére továbbra is népszerű célhal a nagy testű halakat „üldöző” horgászok körében.
Fogási eredménye igazából évek óta stagnál, de egyben az is kijelenthető, hogy Magyarországon igen stabil állománnyal rendelkezik. A horgászszövetség továbbra is szorgalmazza ezen önkéntes növényirtó szakmunkások esetében az egyes víztípusokba (különösen a csatornákba) a kihelyezési tilalmak átgondolását a „helybentartás” érdekében halrácsok létesítésével, vagy szaporodásképtelen állományok szakmailag átgondolt, felelős kihelyezésével. Itt is érdemes kiemelni, hogy az amur természetes vizekbe történő kihelyezése továbbra is külön hatósági engedélyhez kötött.
A ragadozók közül a legelőkelőbb helyezést a tavaly élre állt a harcsa érte el ismét, sőt az amur mögött éppen csak leszorulva lett az ötödik legnagyobb tömegben kifogott halfaj 237 tonna fogással (2021: 194 tonna, 2022/2021: +21,8%; 2020: 216 tonna, 2021/2020: –10,0%; 2019: 166 tonna, 2020/2019: +30,1%).
Ez a mennyiség igen jelentős, pozitív változás az előző évekhez képest. Úgy tűnik, a faj klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképessége, valamint a relatíve alacsonyabb beszerzési áron alapuló egyre intenzívebb telepítése a fogásának népszerűségét is egyre inkább növeli. Tény az is, hogy célzott horgászatát (pergetés, stupekes horgászat) egyre többen művelik, de ne felejtsük el, hogy esetében a kifogott mennyiség a nagy fajlagos tömege miatt jóval kevesebb darabszámot feltételez, így az amúgy kétségtelenül szép eredmény kissé árnyaltabb képet adhat.
A 2021. évi eredményét szinte hajszálpontosan megismételve a 6. helyen zárt a 2022-ben 163 tonna fogást mutató süllő (2021: 162 tonna, 2022/2021: +1,0%; 2020: 233 tonna, 2021/2020: –30,7%; 2019: 251 tonna, 2020/2019: –7,2%).
Ez a halfaj kétségtelenül a legkeresettebb a halat is fogyasztó horgászok és nem horgászok körében, azonban jelentős részben e vitathatatlan érdeme (és beszerzési ára) miatt állománya a 2018–2021 közötti időszakban jól láthatóan visszaesett.
A faj ebből a sokkhatásból próbál visszatérni, amit fogásának stabilizálódása is mutat. Bízzunk abban, hogy a horgászvizek süllővel történő népesítése továbbra is a halgazdálkodók fókuszában marad, és ez remélhetőleg fogásának növekedésében is kimutatható lesz majd, sőt további bónusz lehet, ha egy „vizes” évben a nagy természetes vizeken a természetes szaporulat is újra erősítheti pár éven belül a fogásokat.
A valamikori leggyakoribb ragadozónk a 80 tonna eredménnyel tavaly a 7. helyen záró csuka (2021: 81 tonna, 2022/2021: –0,5%; 2020: 107 tonna, 2021/2020: –24,5%; 2019: 100 tonna, 2020/2019: +7,0%) állománya lassan, de biztosan csökken vizeinkben.
Sajnos kijelenthető, hogy a szaporodásához szükséges januári fagyok elmaradása, valamint a jelen ismereteink szerint gyógyszerekkel nem kezelhető, fajspecifikus halegészségügyi problémái miatt az éghajlatváltozás nagy vesztese lesz ez a halfaj.
Ennek ismeretében nagy feladat hárul a tudományos háttérintézményekre, hogy a csuka szaporítására és kezelésére nagyobb hangsúlyt fektessenek és valódi innovációval segítsék elő a faj magyarországi hosszútávú fennmaradását. Jó hír, hogy egyes tógazdaságokban a termelési szerkezet átalakításával is egyre inkább előtérbe helyeződik a halfaj horgászati célú előállítása. Ha kérhetem, mentsük meg őket, horgászként pedig tegyünk meg mindent az érdekükben a maradék jó csukás vizeken!
A busa (igazából busák, döntően fehér busa, illetve hibridek) 46 tonnás kimutatott fogása (2021: 47 tonna, 2022/2021: –2,8%; 2020: 37 tonna, 2021/2020: +27,2%; 2019: 15 tonna, 2020/2019: +146,7%) a magyar fogási rangsor 8. helyére elég. 2021. évhez hasonlóan újra elmondható, hogy a faj horgászata egyre jelentősebb, mert az elmúlt években látványosan fejlődik a szabályos fogást is lehetővé tevő fogási technikája és – levetkőzve a fajhoz kapcsolt sztereotípiákat – gasztronómiája is.
Nagy átlagsúlya okán a fárasztása – főleg a folyókban – valódi sportélményt is jelent. Azt azonban rögzíteni kell, hogy a busa „ipari méretű” szelekciója nem a sporthorgász feladata, sőt a terítékként a parton heverő, sokszor 100 kg feletti mennyiségű „elajándékozandó” hal ténye és látványa számos etikai, horgászrendi kérdést is felvet, amit mielőbb hatékonyan kezelni kívánunk.
Az „egyéb idegenhonos kategóriába” sorolt 225 tonnás rögzített fogás egy része vélelmezhetően szintén busa, ezért újra kijelenthető, hogy az állományának becslésére a horgászfogás még korlátozottan sem alkalmas, de számos vízen erősen jelzésértékű. Itt a fő horgászszövetségi feladat a szelekciós busahalászat, mint közfeladat forrásainak megszerzése, a munka megkezdése, majd állandósítása a jövőben. (Bővebben írtunk a témában EBBEN A CIKKBEN.)
A ragadozók között stabil negyedik, összesítésben kilencedik, 33 tonna elviteli fogást felmutató balin állományát (2021: 37 tonna, 2022/2021: –11,8%; 2020: 56 tonna, 2021/2020: –33,5%; 2019: 51 tonna, 2020/2019: +9,8%) a süllőhöz hasonlóan az elmúlt években erős nyomás érte a horgászok részéről és mennyisége a fogásokban e tényező okán is számottevően csökkent.
Az állománya a legtöbb helyen napjainkban már a lassú regenerációját éli, azonban a balinra igaz az is, hogy (szerintem méltatlanul) kis szerepet játszik a gasztronómiában. Így a rá horgászók egy-két kivételtől eltekintve a catch&release elvet valló pergető- vagy műlegyező horgászok, ezért elviteli mennyisége várhatóan a jövőben sem lesz sokkal jelentősebb a fogási naplókban.
Tavaly még sajnálkoztam a márna fogási eredményének csökkenésén, az okokat főleg a madárkárban és a kisvízi állományi vándorlásban keresve. Azonban általános meglepetésre a 32 tonna kimutatott fogással a faj 2022-ben újra stabil helyet követelt magának a magyar fogási lista legjobb 10 halfaja között (2021: 20 tonna, 2022/2021 +64,9%; 2020: 28,5 tonna 2021/2020: –31,2%; 2019: 50 tonna, 2020/2019: –43,0%), jelentős százalékpontos fejlődést produkálva.
Az talán a többség számára nem meglepetés, hogy a Duna adta a legtöbb halat ebből a fajból (egészen elképesztő, 151%-os növekményt produkálva). Ha 2021-ben a száraz időjárást is okoltam fogásának sikertelensége miatt, akkor 2022-ben lehet, hogy éppen emiatt került horogra nagyobb mennyiségben.
A legújabb következtetés szerint, ha megvizsgáljuk, hogy az extrém vízhiányos időszak pont az olyan helyeken tették elérhetővé a horgászatot, ahonnan könnyebben becserkészhetővé váltak a márnák, akkor talán lehetséges válasz, hogy az amúgy is szűkebb mederben miért volt tavaly eredményesebb a rájuk történő horgászat. Jövőre majd kiderül, hogy milyen irányban kell gondolkoznunk tovább...
Innentől következzen a „tízen túliak társasága”. A törpeharcsák (a gyűjtőfogalom ellenére szinte már csak a fekete törpeharcsáról van szó) fogási eredménye igencsak csalóka lehet, mivel az elmúlt két évben érthetetlenül csökkenő tendenciát mutató, 26 tonna horgászfogás (2021: 28 tonna, 2022/2021: –9,6%; 2020: 29 tonna, 2021/2020: –3,8%; 2019: 15 tonna, 2020/2019: +96,7%) ismeretében még bőven van tartalék az „egyéb idegenhonos kategóriában” is megbúvó „szúrós kis ördögökben”.
Tény, hogy a faj célzott szelekcióját egyre több horgászszervezet végzi, és a horgászversenyeken is elkülönítve kezelik a kifogott egyedeket, de ettől még az általuk okozott probléma végeláthatatlannak látszik. Egy biztos: mindenki boldog lenne, hogy ha a fogási gyakoriságban a darabszám szerint is tényleg csak a tizedik lenne ez a kellemetlen, szúrós kis hal.
Tavaly a márna mellett meglepő módon a kősüllőfogás produkálta az egyik legnagyobb arányú növekedést az előző évihez képest, a 10,5 tonna (innen már fél tonnára kerekítünk) összes fogás ezúttal a 12. helyre volt elegendő (2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +40,4%; 2020: 10,5 tonna, 2021/2020: –29,7%; 2019: 13,0 tonna, 2020/2019: –16,8%).
A halkutatással foglalkozó szakemberek álláspontja szerint a kősüllőpopuláció felfutása összefüggésbe hozható a süllőállomány csökkenésével így ez magyarázatot adhat a kősüllőfogás pozitív alakulására. Én emellett a szigorodó elviteli korlátozások hatásaira és a kárókatona fajspecifikus károkozására is tennék egy jelentős összeget, továbbá arra a tényre, hogy a telepítése a magas ár miatt szinte lehetetlen, holott szaporítása megoldott. Bőven van mit tennünk a faj megmaradása, esetleg fejlesztése érdekében.
A következő négy halfaj már a fogási lista alján szerepel, ezért ökológiai szerepüket nem csökkentve, de horgászati jelentőségüket figyelembe véve adunk tájékoztatást a fogási eredményeikről. A 2022. évi fogásokban 2,6 tonna elvitelt adó sügér újra növekvő fogását (2021: 1,9 tonna, 2022/2021: +36,1%; 2020: 4,3 tonna, 2021/2020: –56,2%, 2019: 5,5 tonna, 2020/2019: –21,8%) döntően a Balaton adja, máshol – a csuka sorsát osztva – a telepítések és a korlátozások ellenére is visszaszorulóban van.
E fajt – szintén balatoni specialitásként – 2,5 tonna fogással az újra növekedést mutató látott hal, a garda (2021: 2,2 tonna, 2022/2021: +11,5%) követi. Ennek ellenére továbbra is azt gondolom, hogy már most érdemes e sérülékeny faj megerősítését előkészíteni, amire a halgazdálkodási hasznosító meg is tette a kezdeti lépéseket.
A legtöbb helyen nem vagy csak igen korlátozottan fogható doktorhal, a compó 2,32 tonna eredménye (2021: 2,27 tonna, 2022/2021: +2,3%; 2020: 2,5 tonna, 2021/2020: –8,0%; 2019: 3,5 tonna, 2020/2019: –26,4%) követi.
Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a halgazdálkodók többsége felismerte ennek a halfajnak az ökológiai jelentőségét is, ezért az elviteli fogásához viszonyítva tavaly nagyjából négyszeres(!) mennyiségben került kihelyezésre.
A vizekből lassan elfogyó, már csak szűk 2,3 tonna kifogott mennyiséget felmutató angolna (2021: 2,0 tonna, 2022/2021: +13,7%; 2020: 2,0 tonna, 2021/2020: –9,1%; 2019: 3,0 tonna, 2020/2019: –26,7%) fogása az időnkénti kisebb emelkedés mellett is tendenciózusan csökkenő, mely tény a telepítések megszűnésén alapul.
A lista legvégén az elmúlt évekhez hasonlóan az eredményes horgászat szempontjából csak időszakos (főleg október-decemberi) jelentőséggel bíró, 0,5 tonna nagyságrendű menyhalfogás (2021: 0,8 tonna, 2022/2021: –38,2%; 2020: 1,6 tonna, 2021/2020: –47,6%; 2019: 3,0 tonna, 2020/2019: –46,7%) és a speciálisan a műlegyező horgászok körében kedvelt sebes pisztráng és annak fogása (0,1 tonna) foglal helyet.
A speciális sport- és gasztronómiai élményt nyújtó menyhalra döntően a kősüllőre tett megállapításokat kell és lehet alkalmazni, de még van remény az állományának stabilizálására. A „vadvízi” pisztrángfogás Magyarországon élőhelyi alkalmassági oldalról periférikus és sajnos az is marad a jövőben is.
„Utóiratként” ismét a két régebben jelentős, ma nem fogható (nem elvihető) státuszú halfajunkról. Jelenleg országszerte a kecsege az a faj, ahol a jelentős telepítések és bizonyítható adult állományok okán középtávon kitűzött és külön célprogrammal is támogatott horgászszövetségi cél az éves területi jeggyel rendelkezők esetében a szigorú korlátos elviteli horgászat (2 db/fő/év) visszaállítása.
Ennek érdekében tavaly a Mohosz OHSZK részéről a második ütemben 9 millió forint keretösszeggel újra kiírásra került a telepítést és jelölést támogató pályázat, melynek eredményeként 2022 őszén és 2023 tavaszán 3000 kg (a 2021. évi első ütemben szintén 3000 kg), jellemzően 30 cm feletti, egyedi haljellel ellátott kecsege került kihelyezésre a Duna és a Tisza különböző szakaszain.
A 2021-ben megkezdett telepítések és tömeges jelölések sokat segíthetnek majd a kutatóknak az állományi adatok pontosításában is. A program egy újabb, hasonló nagyságrendet érintő kiírással most ősztől, a Körösök bevonásával folytatódik.
A széles kárász kapcsán sajnos maradt az egybehangzó a vélemény, hogy az állomány összezuhanása folytatódik, így nem látszik reális esély a stabilizációra, főleg a foghatóvá tételre a jelentősnek mondható, inkább kvázi természetvédelmi értéket teremtő, nem gazdasági, hanem emocionális alapú telepítések ellenére sem.
A horgászversenyek szelekciós fogása 2020-tól gyűjtött adat és a gyakorlati tapasztalatok alapján itt is jóval nagyobb a halkivétel, mint a hivatalosan lejelentett mennyiség. A 2022. évi adatok alapján a horgászsport „járulékos hasznaként” 1258 kg inváziós hal (ebből a törpeharcsa 65%) került ki a vizeikből.
(lejegyezte: Dérer István, Mohosz elnökhelyettese)
A 2021-es fogási statisztika ITT érhető el.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: pixabay.com)
