A táplálékszerzésre mint emberi alapjogra hivatkozva gondolja úgy az 5,5 millió forintos halvédelmi bírsággal megbüntetett Cs. G. balatonlellei lakos, hogy a horgászatért nem kell fizetni. A horgászattól 15 évre eltiltott férfi sajátos jogértelmezését elküldte a Pecaverzumnak.
Mint arról egy hete beszámoltunk: Cs. G. balatonlellei lakost 5.488.789 forintos halvédelmi bírsággal és 180 hónap, azaz 15 évnyi horgászattól való eltiltással büntette meg a Somogy Vármegyei Halgazdálkodási Hatóság. Ezek a tételek hatszori elkövetésből jöttek össze, és mindegyik 2023-ban történt.
Cs. G.-nek tavaly áprilisban vonták be az állami jegyét, amiért a kifogott halakat nem vezette be a fogási naplójába. Ezt követően augusztus 27. és október 28. között ötször kapták el a halőrök, a bírságok összege pedig egyre nőtt és halmozódott, így jött ki az 5,5 millió forint.
„Ekkora bírságot és ilyen hosszú eltiltást még nem szabott ki a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal halászati hatósága, más hatóság intézkedéséről nincs információnk” – közölte a Pecaverzum érdeklődésére a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal.
Mint írták, a maximum bírság egyszeri összege 2 millió forint, nagyobb bírság nem szabható ki, az eltiltás (állami horgászjegy bevonása) minden víztérkóddal rendelkező és víztérkóddal nem rendelkező vízre érvényes.
„A megbüntetett személy az illetékes vármegyei kormányhivatal számlájára fizeti be a bírság összegét, amely a központi költségvetésbe kerül. Végrehajtás esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által behajtott bírság az adóhatóság számlájára folyik be, azt követően kerül a kormányhivatal számlájára és onnan a központi költségvetésbe” – válaszolták portálunk azon kérdésére, hogyan tudják fizetésre bírni Cs. G.-t, illetve, hogy mi történik a befizetett vagy behajtott halvédelmi bírsággal.
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal válaszával szinte egy időben egy másik levél is landolt a Pecaverzum levelesládájában: e-mailt kaptunk Cs. G.-től is, aki sajátos jogértelmezésbe kezdett.
„Pár ténnyel illene tisztában lenni a magyar horgászoknak, hogy csapják be, kérnek pénzt semmit érő dolgokért, alapvető jogainkért. Az Országgyűlés által elfogadott 2013. évi CII. törvény – halgazdálkodási törvény – egyes rendelkezései ellentétesek mind az Alkotmánnyal-Alaptörvénnyel, mind pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájában megfogalmazott elvekkel az ember alapvető jogai tekintetében, ezek mellett még állampolgári tulajdonomhoz való jogomat is sérti az említett törvény. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az Alaptörvény érvénytelen, akkor a halgazdálkodási törvény sem érvényes, így jelenleg nincs olyan hogy 2013. évi CII törvény” – írta honlapunknak Cs. G.
Szerinte az élethez való jog olyan alapjog, amely számos más jog alapfeltétele is egyben.
„Az élethez való jogot szokás már az Alkotmány előtt létező alapjognak tekinteni. Az élet, egészség, szabadság javak az emberi jogok alapját képezik. Az emberi élet védelme szinte minden emberi jogi dokumentumban szerepel. Elmondható, hogy míg számos emberi jog szerepeltetése a jogfejlődés eredménye, az élethez való jog természetjogi megközelítésen alapszik. A természetjog alapú társadalmi rendnek (ezt természetes társadalmi rendnek nevezzük) minden ember számára biztosítania kell az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást), mégpedig ameddig a természeti feltételek engedik és minden más feltétel nélkül” – olvasható a bírsághalmozó orvhorgász egyedi jogértelmezésében.
„Kérdem én ezek után: miféle engedélyt kell kérni a táplálékszerzés emberi alapjogához és ezért miért is kellene fizetnie bárkinek is? Hol van ezekben a hatályos jogszabályokban az a kitétel, hogy ezektől az alapvető emberi jogoktól bárkit is bármire hivatkozva el lehet tiltania bárkinek is? Aztán az állampolgári tulajdonhoz való jogról hallottak-e?” – tette fel a kérdéseket levele végén.
Cs. G. teljes levele a küldött kiegészítéssel együtt megtekinthető PDF-ben ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünk illusztráció, forrása: pixabay.com)
