2024. március 1. péntek | Albin
Aktuális

Az etetőanyagok korlátozását fontolgatják a Balatonnál

Az etetőanyagok korlátozását fontolgatják a Balatonnál

Nagy tavaink, a Balaton, a Velencei-tó a Tisza-tó és a Fertő-tó sorsának alakulására, formálására nagy figyelmet fordít a kormány, különösen a klímaváltozás időszakában, amikor csapadékhiány is nehezíti a tavak megfelelő vízszintjének a biztosítását, a halállomány karbantartását, a biodiverzitás fenntartását. Szári Zsoltot, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatóját május 1-jén nevezték ki a Balaton élővilágának megóvásával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosnak. Őt kérdezték a Halászati Lapok decemberi számában.

Halászati Lapok cikke: 

Érdemes a múltat felidézni, mielőtt a jövőről beszélünk. A miniszteri biztos felidézte, hogy történelmi léptékkel mérve a Balaton fiatal képződmény, 25-30 ezer évesre becsülik. Mai vízfelülete 7 ezer éve alakult ki. A Balaton mai formája nem is hasonlít ahhoz a Balatonhoz, amely évszázadokon keresztül viszonylag egységes és stabil biotópot alkotott közvetlen környezetével. 

Jól tudjuk, hogy a tavat már a rómaiak is le akarták csapolni, és Mária Terézia idejében is voltak ilyen irányú elképzelések, de ezek a tervek – szerencsére – nem valósultak meg. Az újkori Balaton kialakulásának első, egyben döntő lépése az volt, amikor az 1860-as években megépítették a Sió-zsilipet és a déli vasútvonalat. A vízszint szabályozhatósága, a déli berekterületek végleges levágása a Balaton medréről visszafordíthatatlan változásokat hozott a tó életében. A kutatók további 5 ezer évre becsülik a tó fennmaradását.

Az emberi beavatkozások következtében nagy nyomás alá került a Balaton. A déli partot lebetonozták, ezzel a víz öntisztuló képességét alapjaiban meggátolták. Idegenhonos halfajokat telepítettek be (busa, törpeharcsa, angolna stb.), és megkezdődött a nagyüzemi halászat. Az 1950-es években 1300-1700 tonna közötti halmennyiséget fogott ki a halászat (ekkor még a sporthorgászat gyerekcipőben járt, 1-2 ezer főre volt tehető a horgászok száma). 

Az erőteljes fejlődésnek indult mezőgazdaságban katasztrofális méreteket öltött a kemikáliák felhasználása, különféle méreganyagok jutottak a Balaton vízrendszerébe. Mindezek együttes hatásaként 1965-ben bekövetkezett az első nagy halpusztulás, amelyet attól fogva több kisebb is követett. A sporthorgászat eközben mind létszámában, mind technikailag és módszerileg is elképesztő növekedésen és fejlődésen ment keresztül. Ma ott tartunk, hogy a tó partján évente 60-80 ezer horgász fordul meg, az általuk dokumentáltan kifogott halmennyiség pedig megközelíti a 600 tonnát. 

Gyakran kérdezik Szári Zsoltot arról, hogy mi a célja a miniszteri biztosi kinevezésének. Válaszában Szári Zsolt elmondta, hogy kiemelten fontos a hatékony együttműködés a Balaton élővilágának megőrzésén dolgozó intézmények, a térség önkormányzatai és a helyi szervezetek között. A miniszteri biztos legfontosabb célja, hogy összehangolja a Balatont érintő ügyekkel kapcsolatos információáramlást, erősítse a párbeszédet az állami-, és a civil szereplők között. Hosszú távon nem lehet más cél, minthogy a jelenlegi állapotot konzerválják. 

A miniszteri biztos feladata, hogy közre működjön a Balaton növény- és állatvilágának, valamint a víz minőségének megóvásához kapcsolódó feladatok összehangolásában. Emellett elősegíti a Balaton és a Kis-Balaton vízgyűjtő területein lévő szennyező források azonosítását, javaslatot tesz a meder rekultivációjával kapcsolatos állami feladatok megvalósíthatóságára. Ezen kívül népszerűsíti a balatoni halak gasztronómiai értékét.

A tó jó állapotának a konzerválását több tényező is nehezíti. Ilyen a szerves anyag terhelés, ami közvetett és közvetlen módon jut a vízbe. Sokkal nagyobb kihívást jelent a klímaváltozás okozta problémakör, mivel a Balaton vízgyűjtő területe kicsi, ami hátrányt okoz a jövő tekintetében. A Velencei-tó akár a Balaton „állatorvosi lova” is lehetne, mert ott is tapasztalhatók a vízutánpótlás nehézségei. Gondolkodni kell tehát arról, hogyan lehetne a tó vízgyűjtő területét bővíteni, hogy mindig elegendő vízszintet tudjanak biztosítani. 

A miniszteri biztos nem hagyhatta figyelmen kívül azt sem, hogy a társaság, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a legrégebbi hazai halászati vállalkozás. Miután 2013-ban törvényileg beszüntették a kereskedelmi célú halászatot a természetes vizeken, és a víztestek hasznosítását a Magyar Országos Horgász Szövetségre (Mohosz) és a horgászszervezetekre bízták, a cég tevékenysége is átalakult. A társaság alapvető célja, hogy a Balatonon fenntartható halgazdálkodást végezzenek a horgászati célok megvalósítása, a tó őshonos halfajainak a fenntartása, valamint a gasztronómiai igények kielégítése érdekében. 

Azt gondolnánk, hogy ezzel gyakorlatilag kihúzták azt a méregfogat, amely a halászat-horgászat ellentétét jelképezi. Ma már a társaságot támadják úgy a horgászok, mint korábban a halászokat (talán mindig kell egy ellenségkép), és azt kérdezik, hogy miért ott, és nem itt telepítenek? Miért lehet vitorlásról horgászni? Miért lehet szonárt használni? Miért ilyen szigorúak az ellenőrök? Miért nincsenek rövidebb időre meghatározva a tilalmi időszakok? Ugyanakkor a statisztikai adatok igazolják, hogy manapság a horgászmódszerrel kitermelt hal mennyisége közelít a korabeli időszakok halászattal kitermelt halmennyiséghez. Mindez a horgászlétszám nagyarányú emelkedésének, valamint a horgászmódszerek tökéletesedésének tudható be, vagyis annak, hogy a horgászat kapott prioritást a Balatonon.

A balatoni halgazdálkodás egyik legfontosabb és legkényesebb feladata a minőségi, megfelelő korosztályú, egészséges halállományok mesterséges pótlása. Az őshonos halfajok nagy többsége még manapság is képes jól megújulni (keszegfélék, garda, süllő, kősüllő, balin), míg vannak halfajok, melyek szaporodása gátolt (compó, széles kárász) vagy teljességgel akadályozott (ponty), elsősorban a környezeti tényezők változása miatt. Néhány halfaj kihasználtsága erős (süllő, balin), ezért fontos feladat e halfajok megfelelő korosztályú tenyészanyaggal való pótlása. 

A halfajok pótlása során tekintettel kell lenni a tóban található természetes táplálékok mennyiségére is. A víz tisztulása miatt a planktonikus táplálékszervezetek mennyisége valóban csökkent az elmúlt 20 évben, ugyanakkor rendelkezésre állnak olyan táplálékszervezetek, melyek hatalmas tömeget képeznek, és szinte korlátlan mértékben biztosítják az őket fogyasztó halfajok növekedését. Ilyen táplálékszervezet a vándorkagyló, mely elsősorban a ponty, de a keszegfélék (bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg) kifejlett, 3-4 nyaras példányai számára is hasznosítható. A társaság – miután ezer hektárra nőtt a tógazdasági vízterülete – ma már minden őshonos halfajt képes teljes egészében saját termelésből telepíteni a Balatonba. 

A horgászturisztikai fejlesztésekben való részvételről a miniszteri biztos elmondta, hogy a Balatonon a horgászat, mint rekreációs tevékenység érdekeit szem előtt tartva kell a halgazdálkodást folytatni, természetesen összhangban a környezeti és természetvédelmi érdekekkel. Ebből a szempontból a Balaton, mint horgászvíz, jelentősen eltér a többi természetes víztől. Míg a Dunán vagy a Tiszán fontos turisztikai szempont lehet a horgászat, addig a balatoni turizmusnak a horgászturizmus csak igen kis szeletét képezi. Ettől függetlenül nem elhanyagolható a fejlesztése, hiszen a tó elsősorban szezonon kívül (tavasszal és ősszel) jelenthet potenciális célpontot a horgászok számára.

Ami a horgászturisztikai fejlesztések hátrányait illeti, legalább három szempontot kell felsorolni. Az egyik a hosszú partszakasz (210 kiolométer), ahol csak kevés parti horgászhely érhető el. Ennek oka a déli parton a sekély víz, a beépítettség, és a strandokon való horgászati tilalom, az északi oldalon pedig a náddal való benőttség. A másik, hogy a kikötők mólói sem szolgálhatnak maradéktalanul horgászati célokat. A harmadik, hogy a nyílt vízi horgászat során az időjárás (gyakori erős szelek, viharjelzés) korlátozó szerepet játszik. 

A parti horgászhelyek bővítésére gyakorlatilag nincs esély, de vizsgálni kell, hogy mely partszakaszokon lehet fejlődést elérni (például Tihany, Gödrös). Itt az önkormányzatokkal egyeztetve, azokkal együttműködve lehet fejleszteni. Célul tűzték a csónakos horgászati lehetőség fejlesztését, ennek során új kikötőket, sólyatereket kell kialakítani. Az etetőanyagok minőségi és mennyiségi korlátozására van szükség. El kell érni rövid időn belül, hogy csak bizonyos beltartalmi határértékeken belül gyártott etetőanyagokat lehessen használni a Balatonon. 

Komoly élőhelymegőrzési feladatokat is el kell látni a klímaváltozás kapcsán. Harminc-negyven év múlva várhatóan rosszabb lesz az időjárás, és nagyobb veszélyben lesz a vízminőség, a vízpótlás, és külső vízpótlásra lesz szükség. A tófenék karbantartását folyamatosan el kell végezni. A balatoni hal uniós oltalom alatt áll mint biotermék. A termék bevezetése és piaci megjelenítése fontos feladatuk lesz. Számolni kell azzal is, hogy a klíma változásával nagyobb mennyiségben jelennek meg idegenhonos halfajok a Balatonban, és ezt az „előretörést” meg kell akadályozni.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. működése során kiemelt jelentőségűek a közszolgálati, közhasznú feladatok magas szintű ellátása, így tevékenységét az érintett önkormányzatokkal, helyi társadalmi szervezetekkel, Mohosszal, kutatókkal konzultálva látja el. Tekintettel arra, hogy a Balatonnal kapcsolatos kérdések kiemelt közérdeklődésre tartanak számot, minden intézkedésnek a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt kell megvalósulnia, illetve folyamatosan tájékoztatni kell a társadalmat a tervezett intézkedésekről, az elért eredményekről, mondta végezetül Szári Zsolt. 

Még több cikk a Halászati Lapok decemberi számában!  

(forrás: Halászati Lapok, fotók: Pecaverzum, Szári Zsolt FB-oldala, nbbh.bbv.hu)

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!