A Kácsi-patak teljesen kiszáradt, a benne élő halakat civilek kezdeményezésére és segítségével mentették ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársai. A Kövicses-patak halállományának egy részét is sikerült életben tartani, azonban sajnos sok védett fenékjáró küllő elpusztult. A BNPI szerint ehhez az illegális vízkivételek is hozzájárultak.
Az elmúlt időszakban több aggasztó hír jelent meg, hogy számos nagyobb hazai tó és folyó vízállása csökkent rekord alacsonyra a csapadékhiány és az azzal járó aszály miatt. Július végéig elérte a százas számot azoknak a halgazdálkodási vízterületeknek a száma, ahol teljesen ellehetetlenült a horgászat a vízhiány vagy a halállomány kipusztulása miatt. A kisebb patakok helyzete is aggasztó.
A boon.hu cikke szerint megjelent a közösségi médiában egy bejegyzés, amely szerint nem ér el a Kácsi-patak Mezőnagymihályig, mert teljesen kiszáradt, így a helyiek igyekeznek menteni a halakat. A napokban figyeltek fel ugyanis arra, hogy már nem is csörgedezik a patak a településen.
„A szomszédom ötlete volt a halak mentése, mi amúgy is sűrűn lejárunk, mert itt nőttünk fel” – nyilatkozta Szabó Rita, a mentés egyik résztvevője.
Hozzátette: a mentés kezdetén még a mederben volt némi víz, de a halak már borzalmas állapotban voltak benne így egyből neki kezdtek a mentésnek.
„Közben befutott még egy falubeli is, majd utána polgármester asszony is csatlakozott, és a BNPI munkatársai, akikkel közösen elkezdtük keresni a megoldásokat” – mondta el Szabó Rita, aki azt is megjegyezte, hogy a Csincse-patakba kerültek át a kimenekített halak és az áttelepítés előtt oxigéndús vízbe gyűjtötték be őket.
Szabó Rita arra is rámutatott, hogy azért is volt szükség a mentésre, hogy a helyi gólyáknak a megfelelő táplálékot biztosítani tudják.
„A halmentés a törvény szerint csak szakfelügyelettel történhet. Az őshonos és az idegenhonos fajokat külön kell választani, az idegenhonost elpusztítani, és csak az őshonos fajok engedhetők szabadon” – emlékeztetett Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes két hete, amikor az egy szakaszon kiszáradt budapesti Szilas-patakból mentették a halakat.
„Az elmúlt hetekben komoly vízhozamú patakok, és más jelentős vizes élőhelyek is teljesen kiszáradtak, a kisebb pocsolyákról, apró vízfoltokról nem is beszélve! Ezt a vizekhez kötődő élővilág erősen megsínyli, és hosszú távon egyre nehezebb lesz megoldani védelmüket” – ezt már a BNPI írta honlapján.
Közölték: őrszolgálatuk sajnos többször is helyszínelt olyan pataknál a közelmúltban, ahol a szárazság mellett az illegális vízkivétel is nagyban hozzájárult a vízfolyások eltűnéséhez.
„Nemrégiben például a pásztói Kövicses-patak is teljesen kiszáradt, melyben valószínűleg nagy szerepe volt az illegális vízkivételeknek. A mederben visszamaradó kisebb vízfoltok ökológiai csapdaként működtek a halak számára, ezekben gyűltek össze végső lehetőségként. Őrszolgálatunkat is riasztották egy ilyen kis pocsolyához, melyben sajnos már nagy mennyiségű hal pusztult el, köztük több, védett fenékjáró küllőt is találtunk (nyitóképünkön). A még életben lévő halakat sikeresen kimentettük, és áthelyeztük egy másik vízfolyásba” – olvasható a tájékoztatásban.
A BNPI felhívta a figyelmet, hogy a patakok kiszáradása bizonyos szakaszokon a halállomány teljes eltűnéséhez vezethet, ugyanis a vízfolyásokon sok helyütt olyan műtárgyak találhatók, melyek a hosszirányú átjárhatóságot teljesen megszüntetik.
„Ha ezen műtárgyak fölött kiszárad a patak, akkor később oda már nem tudnak visszatelepülni a halak az alsóbb szakaszokról” – írták.
A BNPI pályázati forrásokból már több ilyen veszélyes műtárgy átalakítását is elvégezte az elmúlt években, de a jelenlegi helyzet rávilágít arra, hogy tovább kell folytatni ezeket a munkákat is – áll a közleményben.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: BNPI)
