Interjú olvasható a Halászati Lapok legfrissebb, augusztusi számában Dérer Istvánnal, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettesével. Több téma is szóba kerül, és a beszélgetés egy pontján Dérer István – tabukat döntögetve – arról kezd el beszélni, hogy szerinte érdemes gondolkodni azon, hogy ne csak és kizárólag őshonos halakat telepítsenek Magyarországon a természetes vizekbe.
„Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de a vizek halállományának az összetételét is meg kell vizsgálni, mert a jövőben az őshonos állományok védelme és a klímaváltozás hatásainak átvezetése érdekében a legtöbb helyen át kell alakítani ezt a szerkezetet. (…) Egyre világosabban látszik, hogy az éghajlatváltozásnak nagyon nagy vesztes halfajai vannak, gondolok elsősorban a csukára, ugyanakkor meg kell vizsgálni akár a tabuk ledöntésével is, hogy mit lehetne még telepíteni és hová, a szükséglet, az alkalmazkodóképesség, a kieső fajok kiváltásának igénye figyelembevételével” – fogalmazott, példaként említve az amurt, a csíkos sügért és tokféléket.
Ekkor az interjú készítője, Hajtun György felelős szerkesztő jelezte neki, hogy a törvény szerint természetes vizekbe csak őshonos halfajokat lehet telepíteni.
„Persze, jól tudjuk, de érdemes újragondolni ezt a témakört” – érkezett a Mohosz-elnökhelyettes válasza.
Emlékeztetett, az Európai Unió például előírja, hogy mit tehetünk bizonyos halfajokkal. „Vannak, lehetnek kivételek” – mondta.
„A közösségi jelentőségű halfajokról szóló jogszabályban például több helyen egy adott országra megfogalmazott kivételek szerepelnek. Nem mindegy továbbá, hogy milyen víztípusról van szó és van-e az adult (felnőtt) állományok elvándorlását, elúszását akadályozó halrács telepítve. Az sem mindegy, hogy a kihelyezett fajnak van-e egyáltalán szaporodási lehetősége, esélye, vagy ismert halbetegsége. A természetvédelemmel partneri viszonyban a jövőben át kell gondolni, hogy milyen víztípusba milyen halfajt érdemes telepíteni” – szögezte le Dérer István.
Szerinte látni kell, hogy a valós társadalmi érdek nem minden esetben azonos a természet-, és környezetvédelmi érdekkel, de e tevékenységet a társadalom finanszírozza.
„A szélsőségek, a felesleges korlátok, egy-egy cél túlterjeszkedése mindig kerülendők, ezért kell és lehet is változtatni. Még egy gyors példa. Az amur egy – adott esetben halráccsal lezárt – csatornában tulajdonképpen egy karbantartó »gép«, és emellett nagy testű horgászhalként pedig kiváló horgászélményt okoz. A húsa gasztronómiailag is értékes, csak meg kell ismerni a helyes feldolgozást. A feleslegesnek ítélt korlátok felszámolása mellett azonban a Mohosz abban is partner, hogy jelöljünk ki olyan vizeket, ahol nincs érdemi halgazdálkodás, és ezek az eltűnőben lévő halfajok közösen őrzött mentsvárai lehetnek. Igen, itt a halőrzést és a gondozást szintén tudjuk biztosítani” – vélekedett Dérer István.
A busahorgászat szabályozására készül a Mohosz. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Agrárminisztérium)
