2023. január 30. hétfő | Martina
Aktuális

Eddig soha nem észlelt hal jelent meg a Körösben

Eddig soha nem észlelt hal jelent meg a Körösben

Egy régi, de annál érdekesebb fogásról számolt be Sallai Zoltán kutató: a békési duzzasztó alvizén pergetve csaltak horogra egy 40-45 centiméteres galócát (Hucho hucho). A hal megjelenése azért érdekes, mert sem a román, sem pedig a magyar szakirodalom nem közölt még korábban adatot a galóca előfordulásáról a Körösökön. Sallai szerint egy tógazdaságból megszökött példányról lehet szó.

Egy hét évvel ezelőtti fogásról jelentetett meg közleményt a Magyar Haltani Társaság (MHTT) a Halászat című folyóirat legfrissebb, 2022. évi 2. számban. 

„Az előfordulási adat bár nem friss, de úgy gondolom, hogy annál értékesebb, ezért a közreadása mellett döntöttem. Balog Zoltán, a Békési Horgász Egyesület elnöke osztotta meg velem az információt, miszerint 2015-ben a békési duzzasztó alvizén Pálfi Zoltán egy fokozottan védett galócát fogott” – írta Sallai Zoltán kutató, aki a cikkben azt nem indokolta meg, hogy miért csak most közölték a hírt.

Mindenesetre Sallai megkereste Pálfi Zoltánt, aki további információkat szolgáltatott az értékes fogásról. 

A horgász elmesélte, hogy 2015-ben a Fekete-Körösön levonult áradás után enyhén zavaros, de tisztuló vízben pergetett egy 9 centiméteres wobblerrel a duzzasztó alvizén a jobb parton, mintegy 35 méterre a duzzasztótól. A körülbelül 40-45 centiméteres galócát napnyugta után, 21 óra tájékán sikerült kapásra bírnia. 

„Az adat különösen azért értékes, mert a fajnak nem találtam előfordulási adatát sem a hazai, sem a romániai szakirodalomban, így vélelmezhető, hogy a kifogott galóca valamely Körös-ág menti tógazdaságból szökött meg” – állapította meg Sallai Zoltán. 

A Pecaverzum megkereste a kutatót, hogy megtudjuk, miért csak most lett közölve a hír, a fogást követően hét évvel. Sallai Zoltán elmondta, tavaly jutott tudomására a fogás híre. A Halászat című kiadvány negyedévente jelenik meg, és a szerkesztő csak a mostani számba tette bele a cikket. 

A szakember szerint a minden bizonnyal eltévedt galóca szaporodására nagyon kicsi az esély a Körösökön. „A galóca szaporodásához teljes nyílt, üledékmentes aljzat szükséges, a Körös duzzasztók feletti szakasza üledekés, iszapos. Ez nem alkalamas arra, hogy ikrát lerakjon, vagy ha le is rakja, a kikelése teljesen bizonytalan – nyilatkozta a Pecaverzumnak Sallai Zoltán.

A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban összefoglalták a fontosabb tudnivalókat a galócáról.

Család: Pisztrángfélék (Salmonidae) 

Angol név: Huchen 

Német név: Huchen 

Besorolás: Fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 forint

Ismertetőjegyek: Oldalról enyhén lapított teste erősen megnyúlt, hossza a testmagasságnak legalább négyszerese. Feje nagy, hossza nagyobb, mint a test magassága. A szeme kicsi, átmérője mintegy fele az orr hosszának. Nagy, csúcsba nyíló szájában erős fogak ülnek, fölső állkapcsa túlér a szem hátsó szélének vonalán. Rövid hátúszójában 9-10, farkalatti úszójában 7-9 elágazó sugár van. Enyhén homorú szélű farokúszója előtt a hátoldalon kis zsírúszót visel. Pikkelyei igen aprók, számuk az oldalvonalon 180 és 200 között változik. Ezüstös színű testét és fejét apró sötét foltok díszítik, melyek gyakran X vagy félhold alakúak. Nagy növésű hal, testtömege 20-30 kg is lehet, de vizeinkből ilyen nagy példányok ritkán kerülnek elő. 

Hasonló fajok: Leginkább a pisztrángokkal téveszthető össze, de azok orra tompább, testük zömökebb. Ezen túlmenően a sebes pisztrángot a fekete mellett legtöbbször piros pettyek is díszítik, és oldalvonalán 115- 130 pikkely van. A szivárványos pisztrángnak kisebb a szája, fölső állkapcsa nem ér túl a szem hátsó szélének vonalán, és pikkelyeinek száma az oldalvonalon csak 105-160. A pénzes pér szája még kisebb, és a hátúszójában 13-nál több sugár van, a pataki szajbling hátát sárga erezet díszíti. 

Környezet: A bővizű nagyobb folyók hegylábi szakaszán kialakuló paduczóna jellemző faja, de megtalálható a pérzónában, illetve olykor a márnazóna felső régiójában is. Szívesen tartózkodik a sodrottabb mederrészek gödreiben, a meredekebb partok öbleiben, a kövezések alatt és a kavicspadok alsó szélein. Patakokban és kis folyókban nem él. 

Táplálkozás: A fiatalabbak gerinctelen állatokat és apró halivadékot fogyasztanak, az idősebbek csaknem kizárólag hallal, főleg az élőhelyén gyakori paduccal táplálkoznak. A galóca kiváló zsákmányszerző, mert alkatából adódóan nemcsak a kezdősebessége nagy, miként a csukáé, hanem tartósan jó úszó, akár a balin. 

Szaporodás: Ivarérettségét 4-5 évesen éri el. Áprilisban-májusban ívik a folyók felső szakaszain, az ikrát a kavicsos aljzaton készített kisebb mélyedésekbe rakja. A narancsszínű ikraszemek száma 2-6 ezer, átmérőjük 4-5 milliméter.

Elterjedés: A galóca nemcsak őshonos, hanem olyan bennszülött halunk, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi és hegylábi szakaszain élt, de néhány más európai folyóban is sikerült meghonosítani.

Az utóbbi időkben három nagy folyónk fölső szakaszáról került elő: 

  • Öreg-Duna
  • Duna
  • Dráva
  • Tisza
  • és most a Körös 

Jelentőség: A galóca kitűnő ízű hal, de nem csupán ezért kedvelik, sporthalként is nagyra értékelik, ahol lehetőség nyílik horgászatára. Magyarországon eddig a szaporításával és telepítésével nem foglalkoztak, ezért nagyon ritka zsákmány. Gazdasági jelentősége nincs, természeti értéke ellenben – mint bennszülött és ritka fajnak – igen nagy, ezért 1996 óta fokozottan védett.

30 év után bukkant fel újra a szilvaorrú keszeg a Zagyvában. Részletek IDE KATTINTVA!

Szivárványos pisztrángot fogtak a Tiszából. Nézd meg a halat IDE KLIKKELVE!

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotó: MHTT)