A védett és nem fogható lápi halfajok kutatásába kezdett az idén tavasszal Dóczi István, a Horgász Egyesületek Zala Megyei Szövetsége munkatársa. A várhatóan több évig tartó megfigyelésben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai és barátja, Kovács Péter, a tihanyi Garda Akvárium vezetője szegődött társul.
De alkalmanként önkéntes diákok is csatlakoznak a terepmunkához. Ez utóbbi lehetőséget azonban bármely érdeklődőnek szívesen ajánlják. A kutatás során először az a kérdés merült fel, hogy élnek-e még, és ha igen, milyen állományban a lápi halak, és mekkora a veszélyeztetettség mértéke.
„Zalában nem igazán gyakori a lápi élőhely – mondta Dóczi István a zalamedia.hu-nak. – A legjelentősebb a Nemesrádói berek. Ez nemcsak a mérete miatt (15 hektár) kiemelkedő, de egyedülálló a megyében az érintetlensége miatt is, eddig nem történt itt halgazdálkodás. Ennek az állapotnak a megtartását, a helyi védettség elérését is célul tűztem ki. A folyamatot már elkezdtük. Ezenkívül még kutatjuk a zalaistvándi Malom-tavat, a pókaszepetki, alibánfai, és az egykori bútorgyár mögötti holtágat, a kisbucsai tőzegtavakat, a zalaszentgróti kavicsbánya tavat, a muraszemenyei holtágat, a kerkaszentkirályi kavicsbánya tavat, a molnári téglagyári tavat és a zalaszentiváni kenderáztatót. Láp alatt olyan vizes élőhelyet értünk, ahol van tőzegképződés”.
Arról is beszélt, hogy a vizek nagy részében vannak védett halak, de az állományuk instabil, inváziós fajok élnek velük együtt, melyek kiszorítják őket. Ez utóbbiak közé tartozik a törpeharcsa és az ezüstkárász, melyek pont a horgász tevékenység, a halgazdálkodás miatt terjedtek el.
„A víz kémiai vizsgálatát is végezzük, és ez is azt mutatja, hogy a vizek érzékenyek az emberi szennyezésre, a mezőgazdaság által egyre nagyobb mértékben használt kemikáliákra. A vizsgálatot ciklikusan és több évig folytatjuk, utána készülhet belőle szakdolgozat” – árulta el.
Dóczi István úgy látja, a horgászat egy ősi élelemszerző tevékenység, és nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy „elment rossz irányba”.
„A mennyiségre hajt, előtérbe kerültek a vízi ökoszisztémákra káros hatást gyakorló fajok, például a nagy mennyiségben telepített ponty. Az amur növényevőként megbontja a vízinövények élővilágát. Az új divat a »fogd meg és engedd vissza horgászat« (C&R: catch&release – a szerk.) pedig nem más, mint saját szórakoztatásra végzett állatkínzás. Ezeket a hibákat, pont azért látom, mert én magam is benne vagyok a folyamatban. Sajnos ez nehezen visszafordítható folyamat” – fogalmazta meg sarkosan véleményét.
Megoldásként a fiatalok szemléletformálását jelölte meg, amire jó lehetőségként pedig a szövetségüknél működő ökosulit említette.
„Ezek a diákok csatlakoznak a felméréshez is időnként. Jó lenne tudatosítani azt is, hogy a védett fajok védelme önmagában nem elég. Védeni kell a táplálékukat és az élőhelyüket is. Ma a magyarországi halak közel egyharmada védett egyébként. Zala viszonylag jó áll ezen a területen, pont azért, mert itt még sok a folyó, a Mura vízgyűjtőjében vagyunk. De ahol elkezdődik a halgazdálkodás, az a védett fajok kárára megy” – fejtette ki.
Meggyógyítottak és visszahelyeztek élőhelyére egy sérült aranykárászt. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
