Érdekes kutatást végezett apa és fia, Sallai Zoltán és Sallai Márton, akik két folyó, a Rába és a Pinka hallépcsőjének működési hatékonyságát vizsgálták meg. Az eredmények ismeretében javaslatot is tettek arra vonatkozóan, hogy a jövőben milyen halliftek épüljenek.
A kutatók a munkát 2018 és 2020 között végezték, az eredményeket pedig a Pisces Hungarici című tudományos folyóirat legfrissebb számában közölték.
A projekt kezdeti időszakában, 2018-ban bejárták vizsgálni kívánt hallépcsőket (Rába: Szentgotthárd, Ikervár, Pinka: Felsőcsatár), összegyűjtötték és feldolgozták a két vízfolyás halfaunájára vonatkozó korábbi szakirodalmi adatokat, megvizsgálták a halcsatornában és közvetlen környezetében tartózkodó halállomány minőségi és mennyiségi összetételét, valamint az alkalmazni kívánt jelolvasó berendezés műszaki ismérveit tanulmányozták át.
2019-ben és 2020-ban a három projekthelyszínen összesen 3000 halegyedet jelöltek meg RFIDchippel, mellyel a két rábai és egy Pinkán lévő halcsatorna működési hatékonyságát vizsgálták. Célul tűzték ki, hogy tudományos módszerekkel megállapítsák a hallépcsők műszaki paraméterei és a működésük hatékonysága közti összefüggéseket, és ezek alapján kidolgozzák a hatékonyan működő hallépcsőkkel szemben támasztandó új elvárásokat és kritériumokat.
Egy viszonylag új technológia alkalmazásával végezték a halak egyedi jelölését és nyomon követését. Ez alapján megállapítható, hogy az előzetesen meghatározott célfajok (domolykó, márna, paduc) ivarérett egyedei milyen mértékben használták és jutottak át a hallépcsőkön.
A célfajokon kívül jelölték néhány egyéb faj (bodorka, küsz, ezüstkárász, sebes pisztráng) adult egyedeit is, ugyanis a befogásoknál rendszeresen bent tartózkodtak a halcsatornákban, és érdekelte a kutatókat, hogy átúsznak-e a műtárgyon.
A jelölés során kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a befogott halak a legkevésbé sérüljenek, törjenek. Az egyenáramot előállító, akkumulátoros halászgép semmilyen maradandó sérülést nem okozott a kifogott halakban, azok rövid időn belül magukhoz tértek és elúsztak.
Mindössze a standard testhosszukat rögzítették, hogy az ívás előtt lévő egyedeket minél kisebb stressznek tegyék ki. A jelölést megelőzően minden esetben kézi jelolvasóval ellenőrizték, hogy az adott halegyed korábban volt-e jelölve, ezáltal lekövethető volt, hogy mikor történt a jelölésük.
A befogott halegyedeket a testhossz lemérését követően hasfalba juttatott chippel látták el, a beültetés helyét sebfertőtlenítővel kezelték, majd valamennyit szabadon engedték a műtárgyak alvizén. A jelölés által bekövetkezett elhullásról nincs tudomásuk a tudósoknak.
A vizsgálat során 3 000 darab halat jelöltek a három hallépcsőnél, nagyjából azonos mennyiségben. A 439 visszafogás esetében azt tapasztalták, hogy már az egyhónapos sebek sok esetben alig voltak felfedezhetők a hasfalon.
A halak mozgásának követésére az úgynevezett RFID technológiát alkalmazták, melynek során a mikrochippel jelölt halegyedek detektálására került sor. Ennek segítségével megállapítható volt a jelölt halaknak a jelölés helyétől történő elmozdulásának a mértéke, illetve az egyedi jelölés segítségével az is nyomon követhető volt, hogy mely halegyedek keresték fel a halcsatornát, illetve melyek jutottak át sikeresen a műtárgyon.
A detektálásra jelfogó antennákat és jelolvasó berendezést alkalmaztak. Ezzel egyrészt információt szereztek a jelölt halfajok napszaki és szezonális aktivitásáról, másrészt arról, hogy a különböző fajú és méretű fajok számára mennyire volt átjárható a műtárgy.
A jelölt halegyedek aktivitását havi bontásban is értékelték. A rögzített adatokat oly módon elemezték, hogy az egy halegyedtől származó jeladást egy hónapon belül egy előfordulásként kezelték, és a célfajok (domolykó, márna, paduc) esetében vizsgálták a havi aktivitásukat.
A jelolvasási eredmények alapján végül megállapították, hogy a két rábai halcsatornában a jelölt halak 15,3–15,3 százaléka kelt át sikeresen, míg a felsőcsatári halcsatornán ez az arány nagyon alacsony volt, mindössze 4,2 százalékos. Azt is hozzátették ugyanakkor a szakemberek, hogy a jelolvasók sajnos nem üzemeltek egységesen, melyeket olyan külső körülmények idéztek elő, mint például uszadékfák miatt bekövetkezett üzemszünet, vagy a gyártói memóriakártyán bekövetkezett adatvesztés, emiatt nehéz összevetni a különböző műszaki tartalmú halátjárók működési hatékonyságát.
Szentgotthárdon 249, Ikerváron 115, míg Felsőcsatáron 143 napon üzemeltek a jelfogó antennák. Az egy naptári napra és egy kódhoz tartozó jelfogás (egy rekord) alapján összevetették a halátjárókat. Ez alapján Ikerváron 5,8, Szentgotthárdon 2,9, míg Felsőcsatáron 3,4 volt az egy üzemnapra eső jelfogások száma.
Az eredmények értékelésénél kiemelték, hogy a három vizsgált halátjáró közül Ikerváron működött a legrövidebb időszakban a jelolvasó berendezés, ennek figyelembevételével is ezt a halátjárót értékelték a leghatékonyabbnak.
Ezenkívül megvizsgálták a halcsatornában jelt adó és sikeresen átkelt halak arányát. Szentgotthárdon a jelfogó berendezés által detektált halegyedek 73 százaléka, az ikervári halcsatornában a jelet adó halak 90 százaléka, míg a Pinkán a felsőcsatári halcsatornában jelet adó példányoknak mindössze a 38 százaléka kelt át sikeresen.
Ez alapján ismét az ikervári halcsatorna (nyitóképünkön) eredményei emelhetők ki, a jelölt és jelet adó halegyedek itt keltek át a legnagyobb arányban.
Az eredmények igazolják azt a tényt, hogy a jó úszóképességű fajok esetében is a hosszabb és természetszerű halátjárók sokkal hatékonyabbak, mint a rövidebb, mesterséges kialakítású halátjárók, ezért a továbbiakban a Rába vízgyűjtőjén lévő hazai keresztműtárgyak mellett a kevésbé meredek, természetszerű halátjárók építése javasolt – állapította meg Sallai Zoltán és Sallai Márton.
A halcsatornákat egyébként a márnák használták a legnagyobb arányban (22 százalék).
A kutatásról készített teljes publikáció ITT olvasható el.
Két új halfaj jelent meg a Zalában. Tudj meg többet IDE KATTINTVA!
Dunai befolyókra és főváros környéki vizekre jelent veszélyt a vörös mocsárrák. Részletek ITT!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitókép: interreg-athu.eu, fotók: newjsag.hu)
