A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Biological Invasions nevű folyóiratban megjelent tanulmánya átfogó képet nyújt a Magyarországon eddig előfordult idegenhonos halfajokról, és bemutatja az utóbbi évtizedek aggasztó változásait.
Emellett frissítették a hazai természetes vizekből eddig előkerült idegenhonos halfajok listáját, és részletesen elemezték, hogy honnan származnak ezek a fajok, mikor jelentek meg először, és hogyan terjedtek el az országban – számolt be közösségi oldalán a BLKI.
Adatgyűjtés alapján az elmúlt 24 évben 89 új halfaj bukkant fel a hazai vizekben, így a területről már összesen 130 idegenhonos faj és hibrid ismert.
A legtöbb új jövevény melegkedvelő, akváriumi díszhal, amelyeket gyakran a tulajdonosaik engednek szabadon – sokszor ugyan jó szándékkal, de súlyos ökológiai következményekkel.
Ezek többsége a szájköltő halak (Cichliformes) és a harcsafélék (Siluriformes) közé tartozik, de az utóbbi időben számos, a kígyófejű halak (Anabantiformes) rendjébe tartozó faj is előkerült, amelyek a kutatók szerint különösen veszélyesek lehetnek az őshonos halfajokra.
A jövevényfajok jellemzően meleg vizes élőhelyekről, például budapesti gyógyfürdők kifolyóiban vagy a Hévízi-tóból kerülnek elő, ahol a számukra kedvező környezeti viszonyok egész évben biztosítják a túlélésüket.
Ugyanakkor ezeken az élőhelyeken kifejlődhetnek a klímánkat jobban toleráló, hidegtűrőbb állományok, amelyek szétterjedve kolonizálhatják a környező víztesteket is. Jó példa erre a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki), amely a Hévízi-tóból kiindulva a környező vízterekben is stabil állományokat hozott létre.
A kutatás arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás és az akváriumi halak szándékos szabadon engedése miatt egyre nagyobb az esélye annak, hogy ezek az idegen fajok nemcsak megjelennek, hanem tartósan meg is telepednek a természetes vizekben – mindez pedig hosszú távon komoly ökológiai veszélyt jelent az őshonos vízi élővilágra.
Egy alapvető fogalombeli kérdést tisztázott pár éve a Pecaverzumnak Takács Péter, a BLKI főmunkatársa, aki elmondta, az alapvető mondás az, hogy „nem minden idegenhonos faj inváziós, viszont minden inváziós idegenhonos”.
A különbség tehát az, hogy míg a nem őshonos faj nem káros az őshonos állományra nézve, addig az inváziós igen.
A 2022-es adatok szerint a Balatonban 29 idegenhonos hal él. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünkön egy párducmintás vértesharcsa, kép forrása: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság)
