A Magyar Haltani Társaság (MHTT) weboldalának az olvasója egy rossz tipp után felismerte a zsákmányát, de a biztonság kedvéért elküldte a fotót meghatározásra a „Mit fogtam?” rovat számára.
„A képen látható halat még 2022 szeptemberében fogtam a Dömsödi-övcsatornán, a Szúnyogi-zsilip alatt egy törpeharcsafogó verseny során. Akkor sügérnek hittem, de utólag megnézve szerintem egy vágódurbincs. A határozásban szeretném kérni a segítségüket” – írta T. B. az MHTT-nek címzett üzenetében.
A hal valóban a sügérfélék családjába tartozik, de nem csapósügér.
„A képen látható hal osztott hátúszóval rendelkezik, hasúszói elöl helyezkednek el, szinte egyvonalban vannak a mellúszókkal, ezek a sügérfélék jellemzői. A sügérnek viszont két hátúszója van, az elsőn egy fekete folt is látható, oldalán zöldesfekete harántsávok húzódnak, míg a képen látható hal egy hátúszóval rendelkezik, a zöldes alapszínen elszórva láthatók sötét foltok, ami alapján megállapítható, hogy a hal egy nem fogható vágódurbincs (Gymnocephalus cernua)” – részletezte fajmeghatározását az MHTT.
De mit is jelent az, hogy nem fogható?
A magyarországi halfauna több mint kilencven fajból áll, ezek közül 37 áll természetvédelmi oltalom alatt.
Itt két kategóriát különböztetünk meg: védett és fokozottan védett.
Van továbbá három faj; a kecsege, a vágódurbincs és a széles kárász, amelyek ugyan nem védettek, de nem is foghatók, a horogra került példányokat minden esetben vissza kell helyezni a vízbe.
A vágódurbincs tehát nem védett, nem úgy, mint az 50 ezer forint természetvédelmi értékű széles durbincs (Gymnocephalus baloni).
Utóbbit önálló fajként 1974-ben írták le először, előtte a vágódurbinccsal egy fajként azonosították.
A vágódurbincs Európában és Szibériában elterjedt őshonos halunk – írtuk korábban Sallai Zoltán: Magyarország védett és védendő halai II., bővített kiadványa alapján írt cikkünkben.
A folyóvizek alsó szakaszain, a tisztább csatornákban és a nyíltabb állóvizekben található meg, az elmocsarasodó vizekben ritkán marad meg.
Április-májusi időszakban ívik, vízinövényzet hiányában köves-kavicsos mederfenékre is leikrázik. Testhossza ritkán éri le a 15 centimétert.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: MHTT/Pecaverzum/Sallai Zoltán)
