Nem jósolnak túl jó évet a Pátkai-víztározóban – még – élő halaknak a szakemberek. A legfrissebb vízminőségi vizsgálatok ugyan javuló tendenciát mutatnak, a vízállás csökkenése azonban további problémákat okozhat.
A Pátkai-víztározó vízminősége a tavalyi évben nem igazán lett volna alkalmas vízpótlásra, ám a Velencei-tó alacsony vízállása miatt mindenképpen szükség volt az újbóli megnyitásra, szögezte le a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Kdtvizig) abban a jelentésében, amely a tározó vízminőségének legfrissebb vizsgálatát is elemezte. Az igazgatóság a feol.hu számára elérhetővé tette a vizsgálati anyagot, amely mérte a víz minőségét és jelezte a halpusztulás tényét a Pátkai-víztározóban.
Mint emlékezetes, 2023 év elején is megnyitották a tározó zsilipét, amely a szakemberek szerint jó döntésnek bizonyult, az algák szaporodása szempontjából legalábbis biztosan. Az akkori vízpótlás tapasztalatai ugyanis rámutattak: a télen-tavasszal indított vízpótlás az alacsonyabb algamennyiség miatt még elviselhető vízminőségi kockázatot jelentett a Velencei-tó számára.
A 2023-as évben azonban már szemmel látható vízminőségi változások is zajlottak a tározóban: a klorofilltartalom például tavaly novemberig kifejezetten magas értéken maradt, az éves maximumot (köbméterenként 670 milligrammot) november közepén mérték a vízügy szakemberei. Ez az extrém magas érték a lehűléssel azonban gyorsan csökkent – a legutóbbi mérés 52 milligrammot mutatott köbméterenként.
Az algák gyorsan pusztultak tehát a lehűlő vízben, ám oxigéntermelésük kiesése és a tározó magas szervesanyag-tartalma miatt a lebontó folyamatok kerültek túlsúlyba – mutat rá a szakmai anyag egy olyan biológiai folyamatra, amelynek következményei már a halállományt is befolyásolták, ugyanis a tározóban oxigénhiány alakult ki.
A tavaly december 19-i vízeresztés tehát ilyen előzmények után – alaposan lecsökkent klorofilltartalom mellett, de oxigénhiányos állapotban – kezdődhetett meg. A víz mintázása, laborvizsgálata természetesen azóta is folyamatos.
A legfrissebb, január 2-i teszt során a Zámolyi- és a Pátkai-víztározó elfolyó vizét, a Császár-víz torkolati szakaszát, illetve a Velencei-tóban kialakuló vízminőség-változásokat a korábbi tapasztalatok alapján a tó nyugati területein négy ponton mintázták.
Sok mindent jegyeznek ilyenkor a szakemberek: a vízhozamot, a víz hőmérsékletét, kémhatását, fajlagos elektromos vezetőképességét, oldott oxigén tartalmát, a nitrogén és foszforformák jelenlétét, a kémiai oxigénigényt, klorofill-a koncentrációkat, valamint a lebegőanyag mennyiségét és az alga összetételt. A Velencei-tóban továbbá – kénkiválásra utaló jelek esetén – a szulfid koncentrációját is vizsgálják.
A mért értékek közül a klorofilltartalom említendő elsősorban, amely a Pátkai-víztározóban a decemberben mérteknél lényegesen magasabb értéket mutat, de még így is elmarad a határértéktől. A hasonló vízrendszerekben az ilyen mértékű ingadozás nem ritka, vélekednek a vízügyi szakemberek, ám ezzel együtt jár az is, hogy az algák pusztulásával párhuzamosan oxigénhiány alakul ki, amely pedig hozza magával a halpusztulást.
Ám – áll a jelentésben – a tározóban mostanra megnőtt a klorofillkoncentráció, az oxigénhiány is elmúlt, mégis jelennek meg az újabb és újabb haltetemek.
Ennek több oka is lehet, erre pedig egy másik vízügyi jelentés mutat rá, amely nagyobb időszakot felölelő vizsgálat alapján értékeli a tározóban történteket. E szerint a vízügyi szakemberek a kétezres évek óta tapasztalják a tározó egyre erőteljesebb algásodását.
A biológiai folyamatok során megfigyelték az algaösszetétel változását, vagyis megjelent például trópusi eredetű, a melegebb időszakokat szerető süveges kékmoszat. Klimatikus változásokra enged következtetni az is, hogy a tározó algatömege az utóbbi 5-6 évben már nemcsak nyáron, de a hűvös téli időszakban is lerontotta a vízminőséget.
Aggodalomra ad okot ez a jelenség, hiszen az algás vizekben a szervesanyag és oxigénháztartás alakulásában olyan drasztikus és gyors változások következhetnek be, amelyeket már most is tapasztalhatunk a tározóban.
Az algák jelenlétének legjobb indikátora a klorofillmennyiség, ezért olyan fontos ismerni annak mértékét a vízben. Ennek határértéke 75 milligramm köbméterenként, e fölött „hipertróf”, azaz úgynevezett „túltermő” állapotról beszélhetünk. Ahogy fentebb már jeleztük, ez az érték a Pátkai-víztározóban folyamatosan ingadozik, sőt, egyre instabilabb képet mutat – jelenleg azonban szerencsére nem magas (a legutóbbi mérés 52 milligrammot mutatott köbméterenként).
Kritikus vízminőségi állapot azonban időnként előfordul, mint tavaly novemberben, amikor gyakorlatilag rekord méreteket öltött. Ennek a hatása az oxigénhiány, amely a szakemberek szerint önmagában is okozhat halpusztulást. Ám egy olyan vízben, ahol az oxigénhiány mellett a lebontó folyamatok vannak túlsúlyban, olyan vegyületek keletkezhetnek, melyek magasabb koncentrációban szintén nem tesznek jót a halaknak.
Ilyen az ammónium és a szulfid mennyiségének emelkedése is a vízben. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a téli jegesedés tovább ronthatja a helyzetet, hiszen a lebontás során keletkező mérgező gázok a jég miatt nem tudnak távozni a vízből, a légkörből pedig nem tud oxigén beoldódni a vízbe.
A tározónak friss vízre lenne szüksége, vélekednek a horgászok. A Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége (Hofesz) társadalmi elnöke, Nagy Attila a feol.hu-nak elmondta: szerintük nem volt előnyös lépés ismét kiengedni a vizet a tározóból, amely korábban sem volt alkalmas a lehalászásra. Így nem tudták menteni a még meglévő állományt. Be is vallja: a halpusztulást már korábban megjósolták.
– Adott víztérfogathoz nagyon jelentős halállomány volt a tározóban. A nagy víztérben kialakult egy olyan halállomány, amelynek az itteni élet komfortos volt, ám ugyanez a mennyiségű hal az egyharmad mennyiségű vízben természetszerűleg nem tudja jól érezni magát. A tartós vízhiányos állapot miatt tehát erre számítani lehetett – fogalmazott, s kitért arra is, miért nem tudták lehalászni az állományt a leengedés előtt: a Pátkai-víztározó medre ugyanis nem egységes, számos kisebb-nagyobb víztestből, mederből áll, ráadásul rendkívül iszapos.
– Ez a hálós halmentést nem tette lehetővé, a tározó menti magas gát pedig azt is bonyolulttá teszi, hogy autóval közelítsék meg a vízpartot. A következő hetekre prognosztizált jegesedés pedig tovább nehezíti a műveletet. Ellenben a Velencei-tó most „egész jó irányba halad” – fogalmazott a szövetség társadalmi elnöke.
– Ha csapadékos tavasz érkezik, akár a minimális 130 centiméteres vízállást is elérheti a tó. A tavalyi évet a ponty és a kárász élte túl a tóban, a ragadozóállomány azonban visszaszorult – tette hozzá. A halállománynak tehát – vélekedett a szakember – most nagy problémája nincs a Velencei-tóban.
A pátkai halpusztulásról fotók ITT tekinthetők meg.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: B. Sándor/Pecaverzum)
