Egy balatoni pecás örömmel tudatta a Magyar Haltani Társasággal (MHTT), hogy ötven év után végre fogott egy angolnát, amely – szerinte – akár le is ívhatott. A valóság ezzel szemben, hogy egy beteg egyedet akasztott.
„A Balatonból fogtam egy ikrával teli angolnát. Ötven év alatt sose láttam vagy fogtam egyetlen egyet sem. Szép ezüstszínű volt, kishalcsalival fogtam. Azon sem csodálkoznék, ha leívna a Balatonban” – írta Cs. G az MHTT „Mit fogtam?” rovatának egy fotó kíséretében.
A szakértők válasza azonban erősen árnyalja a fogás örömét.
Rámutattak, hogy az angolna valójában súlyos fertőzéssel küzdött.
A hal úszóhólyagjában az Anguillicoides crassus nevű parazita jelenlétét figyelték meg, amely komoly problémákat okozott a hal életfunkcióiban.
„A képen az angolna úszóhólyagjában láthatóak azok a buborékok, amelyek a parazita okozta gyulladás következményei. A fertőzés véres, savós gyulladást idéz elő, gázképződéssel, ami súlyosan károsítja az úszóhólyag működését” – olvasható a szakemberek válaszában.
Az MHTT továbbá elmagyarázta, hogy az angolnák gymnovarian típusú petefészkekkel rendelkeznek, melyek körül nincsenek elválasztó falak.
Az ikrák így közvetlenül a hasüregbe hullanak, és mivel ezek az ikrák rendkívül kicsik (nem haladják meg az egy millimétert), szabad szemmel nem láthatók.
Az Anguillicoides crassus fertőzés következményeként az úszóhólyag falai megvastagodnak, ez pedig megakadályozza a halat abban, hogy tetszőleges vízmagasságban lebegjen.
„A képen egy nagyon súlyos fertőzés figyelhető meg, a parazita elszaporodását követően valószínűleg bakteriális fertőződés is súlyosbította a helyzetet és előidézte a kis gázhólyagok kialakulását" – így tehát leívásra sem ebben, de egyébként normális esetben sem lenne remény Magyarországon.
Az angolnák a tengerben ívnak, és csak az ivarérett egyedek migrálnak oda, ahol az ívási körülmények ideálisak.
Az angolna Magyarországon főképp a Balatonon vált igazán ismertté, és mivel a hazai vizeinkben képtelen a szaporodásra, kizárólag telepítés útján jutott a vizeinkbe tömegesen.
Az idősebb horgászok számára egy-egy példány fogása még nem számított rendkívüli események, hiszen az ország számos vízterületén gazdasági célú angolnaprogram zajlott a szocializmusban.
Az 1970-80-as években a Körösök egyes szakaszain például kövezéseken, akár még célzottan is érdemes volt rá próbálkozni, számos holtágban pedig rendszeres éjszakai vendég volt a gilisztacsokorral csalizott szereléken.
Ezek az állományok mára elkoptak, egyre inkább kuriózum egy-egy példány előkerülése.
Az európai angolna őshonos halunk, de meglévő hazai állományait az évtizedekkel ezelőtti mesterséges állományképzésnek köszönhetjük.
Az angolna ugyanis kihalófélben lévő állatfaj.
Világállománya az elmúlt 50 évben – a becslések szerint – 98 százalékkal csökkent.
A mesterséges tenyésztése jelenleg nem megoldható, számos nemzet kutatói próbálják elérni ezt az áttörést, versenyt futva az idővel.
Arról, hogy örök homály fedi a nagy balatoni angolnapusztulások valódi okát, EBBEN A CIKKBEN írtunk.
Egy balatoni angolában mozgó férgeket fedeztek fel, de az MHTT megnyugtatott mindenkit, hogy az angolna-fonálférgek (Anguinnicola crassus) az emberre nem jelentenek veszélyt – erről idén február elején írtunk (részletek ITT).
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT/Pecaverzum)
