Tiltakozik az amur védelme ellen a Magyar Haltani Társaság

Az amur (Ctenopharyngodon idella) ökológiai és természetvédelmi megítélése a magyarországi természetes és természetközeli vizekben címmel adott ki a Magyar Haltani Társaság (MHTT) állásfoglalást, amelyet változtatás nélkül közlünk.

Az idegenhonos fajok olyan állat- vagy növényfajok, amelyek természetes elterjedési területükön kívülre kerültek, sok esetben emberi tevékenység (betelepítés, behurcolás) következtében. Magyarország vizeiben is számos betelepített vagy behurcolt halfaj található, amelyek komoly veszélyt jelentenek az őshonos élővilágra, a természetes ökoszisztémák működésére, és károsan befolyásolják az élőhelyek ökológiai állapotát.

Az amur egy távol-keleti eredetű idegenhonos halfaj, amelyet eredetileg halgazdálkodási céllal telepítettek be Magyarországra. Bár az amur gazdaságilag hasznosított, a természetesvízi fogásának korlátozása és ezzel együtt járó további terjedése komoly problémákhoz vezethet:

1. Élőhelyek károsítása: Az amur kizárólag növényevő, nagy mennyiségben fogyasztja a vízi növényeket, amelyek nemcsak oxigént termelnek, hanem fontos élőhelyet biztosítanak számos vízi élőlény, köztük az őshonos halak, kétéltűek, és az azoknak táplálékul szolgáló gerinctelen szervezetek számára. Emellett a nádasok és a gyökerező hínarasok számos madárfaj számára nyújtanak fészkelőhelyet. Az amur által okozott vízinövény-pusztítás ezért más fajok életterének az eltűnését is okozza, emellett a növényzetre ikrázó halfajok ívóhelyét is károsítja.

2. Természetvédelmi értékek sérülése: Magyarország természetvédelmi törvénye (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, továbbiakban: törvény) előírja a biológiai sokféleség védelmét és az őshonos fajok megóvását. Az amur állományának növekedése ezzel ellentétes hatásokat vált ki, hiszen a faj szaporodása és intenzív vízinövény-fogyasztása az őshonos halak és más élőlények kiszorításához, valamint az élőhelyeik pusztulásához vezethet.

3. A vízi ökológiai rendszerek állapotának drasztikus megváltoztatása: Az amur a természetes vízinövényzet nagyarányú pusztításával jelentősen megváltoztatja a vízminőséget. A növényzet pusztítása során a bélsarából felszabaduló tápanyagok az algák számára könnyen felvehető formában jelennek meg, miközben a parti növényzet fogyasztása további tápanyagok bejutását eredményezi a vízbe. Ez a tápanyag-túlterhelés (eutrofizáció) az algák túlburjánzásához vezet, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő a vízben. A hazai viszonyok között egyre több alga- és cianobaktérium-faj termel toxinokat, amelyek egy algavirágzás során közvetlenül vagy közvetve súlyos károkat okozhatnak a vízi élőlényekben, és gyakran vezetnek halpusztuláshoz. Ezek a toxinok az emberek számára is egészségügyi kockázatot jelentenek, ha bekerülnek az ivóvízbázisba, vagy ha rekreációs tevékenységek, például horgászat vagy fürdés során érintkezünk velük.

A törvény 14. §-a alapján 1997. január 1. óta tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe történő telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. A törvény 43. §-ának (1) bekezdése alapján tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.

Magyarország területének 22 százaléka, azaz több mint egyötöde élvezi hazai vagy nemzetközi szinten a természetvédelem oltalmát. A hazai természetes vizek nagy része (Duna, Tisza, Dráva, Mura, Rába, Körösök, Maros, Balaton, Tisza-tó, stb.) szerepel az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve szerint kijelölt Natura 2000 területek között, részei a Natura 2000 hálózatnak. Magyarország vállalta a közösség felé, hogy az irányelv mellékletében szereplő őshonos fajokat és természetes élőhelyeiket hosszútávon megőrzi és fenntartja.

A fent idézett jogszabály alapján az amur telepítésének tilalma a természetes vizekbe 1997 óta fennáll. Természetes vizeinkben lévő állománya elsősorban az illegális telepítések, a halastavakból történő kiszökés és az elmúlt években tapasztalt természetes ívása következtében van jelen. Az amur kifogásának bármilyen szintű korlátozása a természetes és természetközeli vizekben ellentétes a természetvédelem érdekeivel. Az amur állományának növekedésével fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy őshonos – közöttük védett fajok – élő-, búvó- és szaporodóhelye sérül vagy pusztul el, emellett romlik vizeink minősége és ökológiai állapota.

Mit tehetünk az idegenhonos halfajok és az amur terjedése ellen?

Felelős halgazdálkodás: Az amur telepítésének teljes tilalma, a fogási korlátozások eltörlése a természetes és természetközeli vizekben. Ezenkívül az idegenhonos halpopulációk folyamatos ellenőrzésének és monitorozásának a halgazdálkodási terveknek szerves részévé kell válnia. Szintén indokolt az idegenhonos és inváziós fajok állományának folyamatos, ökológiai célú szelektáló halászata, melyet nem lehetőségként, hanem kötelezettségként kell rögzíteni a hatályos jogszabályokban.

Ismeretterjesztés: Az idegenhonos fajok ökológiai hatásairól szóló pontos és közérthető információk társadalmi szinten történő terjesztése elengedhetetlen. Ez segíthet abban, hogy a társadalom és a horgászok tudatosabban és tevékenyen támogassák a természetvédelmi erőfeszítéseket.

Természetvédelmi programok: Az őshonos halfajok élőhelyeinek védelme és helyreállítása érdekében indított projektek segíthetnek csökkenteni az idegenhonos és inváziós fajok hatásait. A fenti természetvédelmi jogszabályi helyen kívül a törvény 39. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő halászati hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre. Ebből fakadóan valamennyi amurfogás-korlátozással érintett természetvédelmi oltalom alatt álló terület esetében a természetvédelmi hatóságot meg kell keresni.

Horgászati szabályozások: Indokolt országos szinten az idegenhonos halfajok fogási kvótájának a teljes eltörlése, valamint a célzott horgászatuk támogatása kulcsfontosságú ezeknek a fajoknak a visszaszorítása érdekében.

Az idegenhonos halfajok, így például az amur fogásának a korlátozása hosszú távon súlyosan károsíthatja Magyarország vizeinek természetes ökoszisztémáit, csökkentheti a biodiverzitást és ellentétes a természetvédelmi érdekekkel. Az MHTT nem támogatja az amur természetes és természetközeli vizekben történő kifogásának semmilyen szintű korlátozását, terjedésének elősegítését. Elengedhetetlen, hogy a halgazdálkodásra jogosultak, a természetvédelmi szakemberek és a horgászok közösen lépjenek fel az idegenhonos halfajok káros hatásai ellen, ezzel biztosítva őshonos halfajaink védelmét és vizeink jó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartását.