2024. április 26. péntek | Ervin
Aktuális

Újabb szikes tó száradt ki az Alföldön

Újabb szikes tó száradt ki az Alföldön

Nem sok idő kell, hogy eltűnjenek a szikes tavak, pedig a Kárpát-medencéhez legközelebb Mongóliában találni ilyen élőhelyeket. A szakértő arra figyelmeztetett: védett madarak kerültek végveszélybe. Ha nem próbáljuk megtartani a vizeket, európai szinten egyedülálló ökoszisztémáktól kell búcsút vennünk. Idén a Péteri-tó is kiszáradt kora tavaszra – számolt be a delmagyar.hu.

A regionális portál szerint ezen a kora tavaszon olyan dolog történt, amit még nem tapasztaltak: teljesen kiszáradt a szikes Péteri-tó Kistelek és Kiskunfélegyháza között. A szikes tavak kiemelkedő európai értéket jelentenek egyedülálló élővilágukkal. 

„Nagyon jellegzetes, csak a Kárpát-medencére jellemző élőhelyeink a szikes tavak. Ezek a kifejezetten lúgos kémhatású, időszakos vízborítású tavak az elmúlt évszázadokban úgy működtek, hogy a téli csapadék feltöltötte a medreket a madarak március–áprilisi költési időszakára. Kiváló költő- és táplálkozóhelyet nyújtottak a jórészt hosszú távú vonuló parti madaraknak” – nyilatkozta Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Csongrád-Csanád me­­gyei csoportjának titkára.

A szege­­di Fehér-tó jó része ma halastórend­szerként mű­­ködik, de 1920-­­­­ig a Kárpát-­medence legnagyobb kiterjedésű szikes tava volt, csapadékos telek után Szegedtől Kistelekig húzódott – mutatott rá a szakértő, Móra Ferencet idézve, aki novellában is megörökítette a tavat. A Fehér-tó egykor egyik legjobb példája volt annak, hogyan működik egy szikes tó. Amikor a lú­­gos kémhatású tó kiszáradt, a sziksónak nevezett lúgos réteg maradt vissza a medré­ben, amit tisztítószerként hasz­­náltak. 

„A tavakban élő ökoszisztéma alkalmazkodott a speciális életkörülményekhez, lakói kifejezetten ilyen vizekhez kötődtek, a planktonszintű lényektől kezdve a vízinövényeken és halakon át a madarakig. Európában egyedülálló ez a speciális ökoszisztéma, hasonló jellegű szikes tavak legközelebb Kazahsztánban és Mongóliában vannak. Szikes tavaink nagy része már átalakult, részben mesterséges, emberi tevékenységhez köthető okok miatt” – világított rá az MME megyei csoportjának titkára, aki sok éve járja a szikes élőhelyeket. 

Ezért is nagyon szomorú, hogy a megmaradtakat is nagy veszély fenyegeti. Nem mindenki tudja, de a Kárpát-medence legnagyobb szikes tava egyébként a Fertő tó. Időszako­san feltöltődő szikes tó volt egykor a dunántúli Velencei-tó is. A Fehér-tó átalakítása természetes társadalmi igény miatt indult, ami maga is visszavezethető a vízgazdálkodás megváltozására: a folyószabályozások indukálták, amelyek rettenetes hatással jártak a Kárpát-medence vízkészletére. 

A vízjárta részek eltüntetésében élen járt később a szocialista tervgazdálkodás is. A Tiszából a szabályozás után gyors sodrású, medrén végigrohanó víz lett. Megszűntek a kiöntések, vízjárta területek, amelyek szaporodóhelyként szolgáltak a halaknak.  

A Tisza legendás halbősége le­csökkent, de a folyó menti településeken az 1910-es években még megvolt az igény a hal­evésre, ez az igény hívta létre a Fehér-tavi halastórendszert. 1920 után, miután kiépült az algyői főcsatorna, szabályozhatóvá vált a nagy kiterjedésű tó vize. A tó azonban ezáltal feltöltődött folyóvízzel, megszűnt a jellegzetes ökoszisztéma, megváltozott a talaj is: iszapos tómederré vált. Sok szikes tó járt így Magyarország területén, de ami végképp megpecsételi ezen vizek sorsát, az a klímaváltozás. 

„Az elmúlt húsz év fokozatos aszályos időszak volt. 1964 után 2017-ben történt meg először, hogy kiszáradt április végére a pusztaszeri Büdösszék-tó” – utalt egy másik közeli vizes élőhelyre a szakértő. 

Nincs hóborítás, kellő mennyiségű őszi csapadék. Szinte megszűntek a telek, két évszak váltja egymást kevés átmeneti időszakkal, és a csapadékviszonyok is megváltoztak. Az Alföldre eddig jellemző évi 550-600 milliméter csapadék jobbára most is leesik, csak éppen más időbeli eloszlással, bár sajnos tavaly csak 430 milliméter jutott a Dél-Alföldre. Március közepén 40 milliméternél tartunk, amely az elmúlt 120 év 4. legaszályosabb évét jel­­zi, ami már-már környezeti ka­­tasztrófát jelez. 

A cikk folytatása és fényképek ITT érhetők el. 

190 milliárdból mentenék meg a Duna-Tisza közi Homokhátságot az elsivatagosodástól. Részletek IDE KATTINTVA!

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotónk illusztráció, forrása: pixabay.com)