Nincs kialakult termelési struktúra a keszegre Magyarországon, és jelenleg csak a ponty rovására valósítható meg a termelés. Ahhoz, hogy ki lehessen elégíteni az igényeket és a termelőknek is megérje, 1200 forintra kellene emelni kilónkénti árát.
Nagy harc megy az egyesületek között a dévérkeszegért, egy-egy telepítés híre manapság már kuriózumszámba megy. Az elmúlt napokban is akadt példa arra, hogy azonnal lecsaptak egy váratlan dévérszállítmányra, míg a Bánya Tó Horgász Egyesület állományhiányra hivatkozva jelentette be, hogy elmarad a keszegtelepítés.
„Egyetlen egy keszegfélét, a dévért lehet említeni, ami hellyel-közzel nevelhető pontyos tógazdaságokban eredményesen, de sokkal nagyobb erőfeszítésekkel jár a nevelése, kisebb hozamot tudunk produkálni, mint a ponttyal. Igényesebb, kisebb, keményebb pikkelyű, mint a ponty, magasabb az oxigénigénye és kisebb stressztűrő képessége. A fajlagos ráfordítási költség szállításban, termelésben, lehalászatban és tárolásban is sokkal nagyobb a dévérnél, mert egy gyengébb kvalitású, nem annyira domesztikált fajról van szó” – nyilatkozta a Pecaverzum megkeresésére Nagy Gábor, az országban négy telephelyen, összesen 130 hektáron gazdálkodó Aranyponty Zrt. halászati ágazatvezetője.
Példaként említette, hogy amíg egy adott egységnyi vízzel és folyékony oxigénnel elszállítható tíz mázsa ponty, addig ez a mennyiség dévérből mindösszesen három mázsa, tehát a harminc százaléka.
A dévér kilónkénti ára jelenleg nagyjából megegyezik a pontyéval, ami bruttó 850 forint plusz öt százalék ÁFA. De ez sokáig nem tartható, a keszeg árának emelése elkerülhetetlen lesz. Nagy Gábor emlékeztetett, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) és természetes vízkezelő szervezetek irányelvként határozták meg, hogy a ponty mellett egyéb halfajokat is telepítsenek, ezek között szerepel a keszeg is.
A szakember szerint, hogy ki lehessen elégíteni az igényeket, le kell mondani a pontytermelés egy részéről. „Polikultúrában termelünk, de ha keszeget akarok csinálni, akkor nem tudok egy hektáron tíz mázsa pontyot termelni és mellette háromszáz kilónyi keszeget, hanem pontosan meg kell fordítanunk az arányt. Tehát egy pontyos tógazdaságnak le kell mondaniuk a pontytermésről a dévérkeszeg javára” – mondta Nagy Gábor, aki hangsúlyozta, jelenleg nincs meg a kialakult termelési struktúra, azt ki kellene alakítani.
„A pontyokat ki kellene vonni az egyenletből, és helyette dévért csinálni” – summázta. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, olyan szintre kellene emelni az árát, amiért már megérné a pontyos tógazdaságnak a termelését egy bizonyos részét kifejezetten más őshonos halfajokra átállítani. Ez nagyjából 1200 forint lenne. Ennyiért érné már meg ponty helyett keszegek nevelni, és még talán a piac is tolerálná.
Az Aranyponty Zrt. halgazdálkodási ágazatvezetője hangsúlyozta, a telepítési irányelv miatt ma már, akik csak pontyot tudnak termelni, nem élnek meg a piacon. „Pontyot már hiába termel valaki, azt nem tudja eladni, mert nincs rá igény, csak árukapcsolással, más fajokkal együtt lehet értékesíteni” – emelte ki, hogy miért jól felfogott érdeke a halgazdálkodóknak, hogy bővítsék a pontyon kívül eső volument.
A Magyarországra jellemző pontyközpontúságnak nemcsak a dévér issza meg a levét, hanem a más őshonos fajok is. A ponty ugyanis túrásával zavarossá változtatja a vizet, ami már nem felel meg más fajoknak vagy csak jelentős hozamcsökkenéssel. Ponty mellett csak kevés keszeget és süllőt lehet nevelni, csukát pedig egyáltalán nem. Utóbbi halat Magyarországon csak a körtöltéses tavakban nem, csak a völgyzárógátasakban tudják előállítani. Ilyen gazdaságok a Dunántúlon találhatók, ahol azonban az aszály miatt a tavak körülbelül harminc százalékán megszűnt a termelés, azokat kukoricával vetették be.
A Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) október 22-én tartott sajtótájékoztatót az őszi lehalászásokról. Minden fontos elhangzott infromációért kattints IDE!
